Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-02-01 / 2-3. szám
6 ERŐS VÁR megtanítson; de mi bizony gyakran vagyunk háládatlanok.” Most aztán a gazda szólt igy: “Ne félj, nem lesz bántódásod! Ha bármikor bárki bántana, én mindig védelmezni foglak. Azt hittem, hogy te is olyan ember vagy, amilyenek széjjeljárnak és áltatják a népet. Meggyőzó'dtem róla, hogy igazat beszélsz.” A biblia-árus azonnal igy felelt: “Ha ezt hiszed, végy egy bibliát és abból megismered az igazságot!” A gazda azonnal bibliát vett; felesége és leánya bevitték Dorantest házukba, megvendégelték; majd vala-* mennyien kikisérték az autóbusz-állomásra és boldogan vettek tőle búcsút. Dorantes pedig hálát adott Istennek a szabaditásért és az ige győzelméért, ami most sem tért vissza üresen 0 hozzá. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. (A Biblia-Társaság hivatalos lapjából) IX. X. A KISKÁTÉBÓL HÁZI OLTÁR A TÍZPARANCSOLAT Ne legyenek más isteneid. Ne vedd hiába Isten nevét, mert nem hagyja az Ur büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába veszi. Megemlékezzél az ünnepnapról, hogy azt megszenteljed. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne lopj. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóját, barmát, vagy bármiféle tulajdonát. milyen vállásúak vagyunk? Mi evangélikus keresztyének vagyunk. MIRŐL NEVEZNEK MINKET KERESZTYÉNEKNEK? Krisztusról, mert mi az ő nevében kereszteltettünk meg, Benne hiszünk és Őt valljuk Urunknak. (A ’’keresztyén” szó annyit jelent, hogy “krisztusi”, Krisztust-követő.) MIÉRT NEVEZZÜK MAGUNKAT EVANGÉLIKUSOKNAK? Azért, mert hitünk forrása és zsinórmértéke, életünk alapja és bizodalma nem emberi vélemény, vagy cselekedet, hanem egyedül Krisztus evangéliuma. Vagyis: az az örömhír, hogy “Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete SZENT SZÁMTAN A szent számtan neve: hit. Meg keil tanulni összeadni. Minden szükséghez és ínséghez hozzá kell adni a Mindenható Istent. így születik meg az az összeg, ami a szív békességét és nyugalmát adja. Meg kell tanulni kivonni. Minden szükségből és nehézségből ki kell vonni az aggodalmaskodást. Csak annyit kell otthagyni, amennyi arra a napra tartozik. Mert minden napnak elég a maga baja! Ha valakinek csak “öt hala és két kenyere” van, meg kell tanulnia szorozni. Az eredmény ez lesz: mindenek megelégittettek belőle. És végül meg kell tanulni osztani. Osztani addig, amig csak az “egy szükséges” marad. Ha eddig elérkeztünk, megtapasztaljuk, hogy ebben az egyben minden megadatott.
