Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5-6. szám
ERŐS VÁR 13 Édesanyjával május 11-én jutnak Brüsszelbe. Zsuzsánna roppant tetterővel fog hozzá, hogy megkeresse a megélhetésükre valókat. Angolul tanit. Dolgozik, mint csipkeverő. Csipkeverő műhelyt alapit. 30 leányt foglalkoztat. Iskolát tart. Szappanfőzéssel is keres. Jó anyja az év végén meghal. Ott temetik el — fiától távol — dec. 30-án sirószemü magyarok. Zsuzsa tovább vándorol. Amerikába. Bátyja ott aratja szónoki lánglelke legnagyobb sikereit. Kossuth azt szeretné, hogy Zsuzsija nevelő iskolát alapítson odakinn. A fiatal özvegy munkát vállal. Küzd. Tüdeje nem birja soká. Meghal 37 éves korában, mint szegény tanítónő. 1854. junius 28-án felveszi az úrvacsorát. És 29-én délután 6 órakor átadja lelkét Teremtőjének. Lujza nővére, Ruttkayné szállásáról, a IX. utca 130. számú házából viszik ki testét rózsafa koporsóban, julius 1-én, délután 5 órakor. Ott helyezik nyugvóra az V. Avenue és XI. utca sarkán levő temetőben. Legnagyobb fájdalma volt, hogy bátyját többé meg nem csókolhatta. Azért élt, hogy mások életét szebbé tegye, írásaiból pár sor: — Minket nőket Isten is azért teremtett, hogy letöröljük homlokaikról a verejték cseppjeit azoknak, akik elfáradnak az élet utján. Hegyaljai Kiss Géza. KATONA JÓZSEF Halált sejtő lelkére álmok szálltak. Bánk jő, kezét tördelve: “Elveszünk. Erősebb volt, mint mi, a végzetünk. Meghalni jobb a rokkant óriásnak.” A költő meghalt. Sírján a magasba, Mint izmos fejfa, fölmeredt a vád — Virasztni hívta a Tragédiát, S ez jött. Fejét gyászfátyolba takarta. Ott vártak ők, míg megjelent az Emlék, S roppant erővel sírból kiemelték A költőt ketten: a Hír és Dicsőség. S körülvitték... Előtte néma fönség: A Géniusz ment. Hulló fényözönbe Halhatatlanság lépett mögötte. Phone: Office—HAzel 6800; Residence: HAzel 4256 VILSACK AUTO SERVICE Official Inspection Station Auto & Truck Repairing—Day & Night Towing Electric & Acetylene Welding & Brazing J. Vilsack 4532 Irvine St., Pittsburgh 7, Pa. SÖTÉT FELHŐ ALATT jár a magyarság a németországi bujdosásban. Négy évvel a háború vége után még mindig mintegy 25,000 magyar él Németország három nyugati zónájában. Ez a terület közel háromszor akkora, mint New York állam s lakossága is több, mint háromszor annyi. Magában véve ez nem jelentene semmi nehézséget, hiszen az amerikai magyarság arányszáma sem sokkal magasabb ennél. Másutt rejlik a nehézségek gyökere és forrása. Németország legyőzött állam, amelynek nehéz anyagi viszonyai közepeit éppen elég gondot jelent saját alattvalói számára megélhetést biztosítani. A magyarság nincs otthon Németországban, nem él megalapozott anyagi viszonyok között. Nincs háza, telke s magántulajdonát nem hogy gyarapítani nem tudja, de még az is elfogy, amit magával hozott. Csak kevesen vannak közöttük, akik valamilyen rendes megélhetést biztositó állásban vannak, mig a nagy többség egyik napról a másikra, sokszor alkalmi munkák vállalásával tengeti életét. A kereseti viszonyok igen rosszak, mert az amúgy is szűr kös keresetből a puszta megélhetésre is alig futja. A németorszgi magyarság szétszórtan él a mintegy 130,000 négyszögmérföldnyi területen. Ez azt jelenti, hogy általában nincsennek nagyobb csoportok. Csak kisebb szigetekről szólhatunk, amelyek egyes úgynevezett lágerekben vagy táborokban vannak. Iskolákban, barakokban s más hasonló épületekben létesültek ezek a lágerek, amelyeknek nagysága 50 és 500 lélek között váltakozik. Csak néhány van belőlük s számuk egyre fogy, amint a német közigazgatás az épületeket eredeti rendeltetésük céljára fokozatosan felszabadítja. A lágerekben élő magyarság nyomorúsága sémivel sem kisebb, mint a szabadon, tehát táborokon kívül élőké. Igaz, hogy sok helyen ingyenes lakása és kedvezményes ellátása van, de milyen ez a lakás és ellátás? Kemény papírral fülkékre osztott iskolatermekben vagy legjobb esetben egy-egy szobában laknak a családok. Vannak szobák, amelyekben sokszor két-három család él együtt. Vízvezeték? Légfűtés? Melegvíz? Hütő szekrény? Oh, ez ott bujdosó véreink számára mind csak álom. S akik magukban élve laknak valamely községben vagy városban, azok sorsa sem különb. Magas lakbérük kifizetése után kenyérre alig, ruhára semmi sem marad. • A magyarság fiataljai számára alig van kilátás. Mig az ott lévők minden anyagi erejük összeszedésével megkísérlik, hogy iskolákat is tartsanak fenn s hogy gyermekeiket magvar szellemben neveljék, sok magános fiatal ember s leány van kitéve a nyomorúság kisértéseinek. Az éhség a legnagyobb kerítő. Ki csodálja, ha becsületét és tisztességét áldozza fel nem egy
