Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-01 / 3-4. szám
12 ERŐS VÁR “ROSSZ GYEREK” Irta: Bogád Gizella közgazdasági szaktanító. “Nem tudom, hogy mi lesz ezekből a gyerekekből?” “Roppant csintalanok a mai gyerekek!” Halljuk a megjegyzést uton-utfélen s különösen bevándorolt szülők csóválják a fejüket, mondván, “másként volt ez odahaza régen.” Talán igaz is. Bizonyos, hogy nem nyikorgattuk a rádiót reggeltől estig, de hát nem is volt rádiónk. Viszont az is igaz, hogy a városi gyerek kevesebb kislibát fojtott meg, mint a hazai gyerek, mert viszont itt abból találnak kevesebbet. Ha tehát a mi ‘rossz” gyerekeinkre gondolunk, akkor egy kissé vigyázni kell az Ítéletünkkel mielőtt lehetetlen helyzetbe kerülünk magunk is. Nem olyan ‘rosszak” ezek a mi amerikai gyerekeink sem, ha jól meggondoljuk azt, hogy bizony ezekben friss vér mozog és végtelen erő, amelyet nem tudnak úgy leszaladgálni, mint régen a tágas falusi udvarokon, mert itt néhány szobára vannak kárhoztatva és hát valamit csinálni kell ezeknek a gyerekeknek is. Meg kell érteni őket a maguk különleges viselkedésükben. Ha például a kisfiúnk nagy unokánk éppen ma reggel festett uj csikókat a falra vagy a kislányunk összekeverte a pudeeres doboz tartalmát, fel kell vetnünk a kérdést, hogy honnan látták? Bizony rájövünk hamar, hogy csak néhány napja mi magunk is hasonlót csináltunk, uj papirost raktunk a falra, azután fürdés után rendbeszedtük magunkat. A kicsinyek látták ezt, de mi nem adtunk a munkából nekik semmit. S most ők úgy gondolják, ha az ‘öregeknek” lehetett festeni, mázolni és disziteni, ők is megpróbálhatják egyszer. Mit tudják ők, hogy mi a különbség a két féle munka között. Ők csak utánoztak bennünket a maguk gyerekes módja szerint. “Nincs több eszed?” kiáltunk rá a gyerekre, amikor ruhájukat leöntik az asztalnál. Bizony, ha lehetne, úgy a kérdést meg lehetne fordítani. Hiszen az öregeknek kell több tapasztalattal rendelkezniük ezen a téren is s tudni kell, hogy a kis gyakorlatlan kézből még könnyen kihull sok minden s nekünk kell gondoskodni a bajok megelőzéséről. Sajnos ehelyett idegeskedünk, veszekszünk a gyerekkel, pedig nem sokat értünk az egészből. Talán jobb lenne, ha egy kicsit megmagyaráznánk és tanítanánk őket. Nyugtalan gyermekekre is sokszor mondják azt, hogy “rossz” gyerek. Pedig csak gondoljuk magunk az ő helyzetükbe: mennyi idegen tárgygyal, személlyel és renddel kell megismerkedniök már az első években is. Bizony kellemetlen lehet a gyermek fülének a sok figyelmeztetés “vigyázz, mert lelököd azt a vázát”, “vigyázz eltöröd a rádiót” stb__ Minden, ami a szobánkban van, úgy néz a mi kis gyermekünkre, mintha ellensége volna. S ha azután a szülők élete ráadásul még idegességet is teremt az otthonban, akkor különösen nehéz a gyerekekkel való együttélés. Az iskola célja ma az, hogy megértse a gyerekeket. Ennek a felismeréséhez ismerni kell az otthoni hátteret. A gyerekek nem jönnek egyforma otthonokból s a sokféle szokást és életet itt kell egyensúlyba hozni. Ez magába véve is sok nehézséget okoz. De azonfelül a gyermekek lelkibeállitottsága és értelmi képessége sem egyforma. A tanítónak ezen a téren is vigyáznia kell: nem szabad az okos és rendes gyermekeket agyondicsérni, viszont az elmaradott gyermeket se szabad elbátoritani minden önállóságtól és munkától. Ugyanez áll az otthonokra nézve is. Ott is lehetnek különféle képességű gyermekek s azoknál nagyon kell vigyázni, hogy mindenki megtalálja a maga helyét. Ha valamelyik gyermekünk nem elég éleseszü a tanulásra de talán más irányú hajlamai vannak, akkor próbáljuk őt abban az irányban fejleszteni. Nagyon sokszor megtörténik, hogy egészen gyenge tanulóból elsőrendű iparos vagy kereskedő lesz, ne Írjuk tehát azt rovására, hogy gyenge tanuló volt, hanem biztassuk arra, hogy olyan pályát válasszon, ahol hajlamai megfelelők. “Nem rosszak a gyerekek”, hanem megértést keresnek és bizony szomorú, ha éppen szülői körben nem találják azt meg. Legyen az otthonunk olyan, ahol a gyermek megértést talál, gyengeségein szeretettel igyekeznek őt átsegíteni és csintevéseikben megértjük az ő cselekvési vágyukat, amihez keresünk olyan alkalmat, ahol a rosszat jóra használja fel. Próbáljuk meg jó és megértő szülőkké válni, próbáljunk jo otthonokat teremteni s meglássuk, hogy kevesebb lesz a panasz a “rossz” gyerekek ellen. * Szeretettel köszöntjük Bogád Gizellát ismét az Erős Vár munkás táborában. Hisszük, hogy gyakorlati megfigyelései nemcsak kedves olvasmányt, de tanulságos tanácsot is nyújtanak majd olvasóink számára.
