Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-01 / 3-4. szám
10 ERŐS VÁR KOSSUTH LAJOS temetésén elhangzott imádság. Veres József orosházi evang. lelkész mondotta el 1894 Március 24-én Kossuth Lajos temetésén Turinban, a valdensiek templomában: Felséges Isten, ki nem lakói kézzel csinált templomokban, hanem mindenütt meghallgatod a szivből fakadó könyörgést. Óh hallgasd meg kesergő fájdalmunk szavát itten, hol most milliók lelke gyűl össze gyászolni, s kegyeletével szentté avatja e hajlékot. Sokféle nyelven gyászolja ma világszerte ezen kiszenvedettnek emlékezetét a tisztelet és hála; hallgasd meg ezek között érdemtelen szolgád szavát is, hiszen imádság az 3s magunk nem elmondani, de átérezni sem bírjuk ma veszteségünk és fájdalmunk egész nagyságát. Siratjuk nemcsak öt, hanem méginkább magunkat. Az ő lelke már a halhatatlanság fényes országába szállott, mi pedig nála nélkül méginkább érezzük: 'Hogy nincs itt nekünk maradandó városunk, hanem egy eljövendő! keresünk és szomjuhoznunk kell addig is az igazságot, mig Szent Fia szerint szabadokká tesz bennünket." Emléke lelkesítsen bennünket, hogy megbecsüljük az emberiség örök jogait, amikért ő küzdött. Nagy volt nemcsak a megfogyott Magyar nemzet, hanem a nagy nemzetnek nagyjai között is; de mégis mindig a mienk maradt, nagy ember, nagy hazafi és nagy szenvedő. Kész volt küzdeni és meghalni, tudott szenvedni és élni kitartásért; pedig mint a nagy apostol magáról vallotta, az ilyen elmondhatja: 'En mindennap meghalok." Elmondhatja, Uram, Szent Fiad apostoljának, Pálnak szavait, ki országokról országokra hirdette az evangéliumot: 'Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az Ő kegyelme én hozzám nem volt hiába való." A Te kegyelmed ajándékozta meg, Uram, olyan szívvel, mely tele volt nemes érzelmekkel. Te adtál neki, Uram, lángelmét, mely fényesen világított múlt és jövendő homályában, kutatta a természet törvényeit, a történelem titkait, a léleknek tényeit. Te adtál neki olyan jellemet, hogy meggyőződése szerinti igazságodtól el nem tántorította sem ujjongó Hozsánna, sem bosszutlihegő “Feszitsd meg’; követte Szent Fiad szavát: "Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engemet.' Te adtál neki erőt, hogy vallhatta Pál Apostol szavaival: "Semmivel nem gondolok, az én élelem nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel futásomat." És elmondhatta vele, mint aggastyán, mikor kilencvenkét év, mégpedig milyen kilencvenkét év terhe nehezedett reá: "Senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal munkálkodván, hogy senkit közületek meg ne terheljük, nem hogy nekünk az volna szabad, hanem, hogy magunkat például adnánk néktek, hogy minket követnétek." A Te kegyelmed adta néki mindazt, a Te kegyelmed adta nékünk őt! És most, Uram, elvette őt tőlünk a Te akaratod! Fájdalommal bár, de mégis alázattal és zúgolódás nélkül hajiunk meg szent akaratod előtt. Keresztyén hitünk bizalmával, nemzeti dicsőségünk érzetével, halottunk történelmi halhatatlanságának tudatával rebegjük vigasztalásul koporsójánál az apostoli szavakat: "Halál hol van a te diadalmad, koporsó hol van a te fullánkod?" Ami a földé volt, csak az lesz földdé, a lélek halhatatlan: neve, elv, jelleme, eszmény, küzdelme: példagyanánt marad az utókorra örökségül, hamvait szeretteink hamvaival visszavisszük a Haza édesanyai kebelére pihenni a hosszú bujdosás után, hadd legyen neki pihenés; a Haza földje édesebb, hadd legyen nekünk a haza földje még szentebb. Mikor idegen földről hazaindulunk apáink földjére, Hozzád fohászkodunk felséges Isten, élőknek és holtaknak Istene, Ki nem vagy személyválogató, hanem kedves néked minden nemzetségből az, aki Téged fél és igazán cselekszik. Oh, áldd meg azokat, akik testvértelen nemzetünk drága halottjának csak egy pillanatát megédesítették; vigasztald meg jó fiait, a súlyos csapás fájdalmának elviselésében; erősitd meg a hü testvért, aki maga is beteg lévén türelemmel ápolta a nagy beteget; áldd meg jóléttel, békével, szabadsággal mindazon nemzeteket, melyek bujdosónk fájdalmát részvéttel tisztelték s őtet becsülve, nemzetünket becsülték. Áldd meg dicső jövendővel a dicső múltnak ezen szép országát, Itáliát, mert a hazátlannak, kinek otthon egykor nem volt fejét hová lehajtani, otthont adott. És áldd meg, ami nélkül az elhunytnak a Haza földjén sem lenne örök álma édes, Isten áldd meg a magyart. Ámen. SZIVES MEGHÍVÁS A Clevelandi Első Gyülekezet kebelében működő Luther Márton Betegsegélyző és Templom Egylet tagjai sorába hívja Cleveland evangélikus népét. Az Egylet gyűléseit tartja minden hónap harmadik vasárnapján délután 3 órakor a 2830 East Boulevardi Evangélikus Iskolateremben.
