Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-01 / 1-2. szám

XVIII. Évfolyam PITTSBURGH 7. PA. 1949 Január—Február

1—2. szám.

ten szolgára tett ajándékainkkal. Óh de sokszor látunk furcsa embereket, akik bizonyos alkalommal kifeszitett mellel “fizetnek, mint köles” de neveiket soha nem találjuk meg egyetlen nemes ügy adakozóinak a listáján sem, egyházuk fenntartására adott centjeikért pedig nyögve nyúlnak a nadrágzsebben csörgő pénz után s erősen kiválogatják a legkisebb értéküeket.

Mondják azt is sokszor, hogy “sírva vigad a magyar” s bizony talán ezt se szabad ma romantikus szellemben felfogni. Bizony ha könynyeink nem a “régi szerelem” miatt lábadnak könnybe, hanem amiatt, hogy aszünkbe jut, hogy van egy ország, ahol testvéreink élnek s könynyes a kenyerük, keserű a sóhajuk, bizonytalan a holnapuk, akkor a mulatásközben homlokunkra szálló felhő vagy éppen könnycsepp, bizony komoly figyelmeztetés lehet arra, hogy örömeinknek is megvan a határa.

Nem akarunk senki számára ünneprontók lenni. Isten különös kegyelme lehetővé teszi, hogy ne csupán a mindennapi kenyér gondja legyen osztályrészünk, hanem a szórakozásra is képesek legyünk egy kicsit áldozni. Fogadjuk ezt is hálával Isten kezéből s ne tagadjuk meg magunktól azt, ami testi s lelki egészségünk számára előnyös. De ugyancsak ne felejtsük el azt se, hogy hitünk cselédeiből sokan ülnek börtönök mélyén, sokan hordozzák a rabság láncait és sokaknak rincs méecsak hazáúik

FARSANG

Tudom, hogy nem lehet jó magyar kifejezés de igy nevezik azt az időszakot, amikor az emberek mulatságaikat rendezik. Talán az egyháznak is van valami része abban, hogy ez igy van. Az egyházi év ezt az időszakot tekinti olyannak, amikor a szórakozásokra talán a legalkalmasabb az idő. Gyakorlati szempontból is időszerű, mert még nem enyhül az időjárás a tavaszi vetésekre s az őszi nagy munka is megkíván a test számára egy kis pihenőt. Kersztyén szempontból sem emelhetünk kifogást ellene, hiszen a munkával együtt jár a pihenés és az egészséges szórakozás is. Mégis vannak dolgok, amiket nem szabad elfelejtenünk.

Ne felejtsük el elsősorban azt, hogy a szórakozás csak a munkás ember számára jelent jutalmat. Az aki sohase fárad el, aki sohase küzd a munka édes hevében, nem tarthat igényt a szórakozásra sem. Van egy ország, ahol azt mondják: “az éjszaka alvásra való tehát aludjunk, a nappal meg pihenésre, nappal tehát pihennünk.” Jézus ellenben azt mondja: “Az én Atyám mindezideig munkálkodott, én is munkálkodom” s azután pedig azt mondja “eljő az éjjel, amikor már többé nem munkálkodhatsz.”

Azután talán arra is jó emlékeznünk, hogy a szórakozási kiadásaink arányban álljanak Is-