Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1948-12-01 / 12. szám

KARÁCSONYKOR NEM AZ EMBEREK AJÁNDÉKOZNAK Amikor a sok szép karácsonyi legendát, elbe­szélést és költeményt olvasgatjuk, önkéntelenül is az emberi értelem versenyét kell kiéreznünk. Mintha az emberek Isten megmérhetetlenül mély gondolatával szemben — a gyermekké lett Isten— a maga emberi képzeletét akarná közel hozni. Van benne valami nemes'versengés, értékes elem, amelyik visszhangként akarja az emberi jóságot felemelni s bizonyitani azt, hogy megértettük Is­tent s mi is jók akarunk lenni, mi is ajándékozni akarunk-Van azonban egy rendkívül súlyos veszedel­me is ennek a versenynek. Az emberek könnyen megfeledkeznek arról, hogy Karácsony ünnepé­ben a legnagyobb ajándékozó mégis csak az Isten s az egyetlen lényeges ajándék a mi Megváltónk, az Ur Jézus Krisztus. Egészen pogányosan, súlyosan kirívó formá­ban éppen a mi egyszrü népünk életében jelent­kezik ez az Istent pótolni akaró versengésünk. Millió és millió otthonban nem beszélnek arról, hogy Isten Fiát adta nekünk megváltóul, hanem elhallgatják Istent és helyette arról beszélnek, hongy van “Santa Claus” (Mikulás), aki Kará­csony táján jót tesz gyermekeinkkel. Ez a Mikulás nem beszél Jézusról, aminthogy nem is beszélhet, — hanem hoz helyette apró értéktelen ajándéko­kat, nagyon sok esetben valóban szemétdombra való értéktelenségeket, amire nagyon jó kifejezése van az amerikai nyelvjárásnak: junk-ot. Nagyon de nagyon megszégyenítő, hogy mi keresztyének ezt az állapotot megtűrjük s engedjük, hogy Is­tent Santa Claus-sal, a Megváltót pedig apró ér­téktelenséggel cserélte ki a világ karácsonyi köz­véleménye. A szégyent mi még ráadásul bűnné váltjuk, amikor magunk is ilyen helyettesítésre vállalkozunk a saját családunk körében. Az embernek ez a szerencsétlen versenye nemcsak Megváltóját veszíti el, hanem önmagát is. Vegyünk egy egészen konkrét példát. A kará­csonyi vakációban itthon vannak a gyermekeink. A gyermekek felcsigázott és eleven képzelete ezer és ezer kérdéssel keresi az Édesanyját. Kér­dezni szeretne Karácsony felől, Istenről, Megváltó Jézusról. De hát hol az Édesanya? Lent van a városban vásárolni, tehát nem lehet őt megkér­dezni. Amikor haza jön, ezer a tenni valója: taka­rítás, sütés-főzés, ruhakészités, vendégvárás, stb. Hiába kérdez a gyermekünk, nincs rá időnk, tü­relmünk s főként igaz keresztyén hitből fakadó egészséges szeretetünk. Mennyivel többet adhat­nánk gyermekeinknek, ha elsősorban is az Édes­anyának ideje lenne gyermekeire. Mennyivel iga­­zabbak lennénk, ha Isten ajándékát, a Megváltót vinnénk gyermekeink szivéhez és nem azt, amit a “Santa Claus hozott-” Milyen szomorú, hogy a huszadik század em­bere nem ismeri Istenének lényegét és nem is­meri még saját gyermekét sem. Aki ismeri Iste­nét, az tudja, hogy Megváltóra szüksége van gyer­mekeinek. Mennyire felségesebb dolgot lehet el­mondani Jézusról, mint a Super Man-ról. A Super Man csak autókat tud felemelni és levegőben re­pülni, Jézus ellenben a világot tartja a kezében, gyermekeinkre éjjel-nappal vigyáz, megtud men­teni a veszedelemtől és megváltott az elkárhozás­tól. A gyermeki képzelet megérti Jézust jobban, mint bárki. Hiszen a gyermek még a Teddy Bear­­al is tud beszélni, hiszen a mi rongyból készült gyerekkori babánk angyalokkal játszott és mi S

Next

/
Oldalképek
Tartalom