Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-01 / 10-11. szám
8 ERŐS VÁR "AZ ÖVÉI KÖZE JŐVE ÉS AZ ÖVÉI ÖTÉT BÉ NEM VEVÉK." János evangéliomának első fejezetében találunk ilyen panaszló szavakat. Nem is panasz, hanem kiá.tó vád az emberi lélek érzéketlensége, kegyetlensége ellen. Szomorú képe a Megváltóját be nem fogadó hitetlen világnak. Sokszor dobtunk már követ azokra az emberekre, akik az egyszerű ács fiában nem ismerték fel az Isten Fiát. Néha, néha azonban az is eszünkbe ötlik, hátha én is ott lettem volna? Pedig ott vagyunk amerikai magyar evangélikus népem mindannyian. Mert Jézus azt mondotta egyszer, aki befogad egyet az én kicsinyeim közül, engem fogad be. Es most zörgetnek, éhes, árva, elhagyott, hazátlan gyermekei a mi Megvá-tónknak s az Amerikai Kormány pedig megnyitotta a kapukat és azt mondja: ime lássátok, ott vannak, az ut nyitva, ki fogja befogadni őket? És erre a szóra a római katholikus egyház azt mondotta, húszezer ember számára van híveink között hely és munka, a zsidó egyház azt mondotta, mi adunk tizenhétezer hitsorsosnak kenyeret és otthont, az evangélikus egyház azt mondotta, mi még nem készültünk el, nekünk van hatvanöt ember számára biztosított helyünk. Úgy van, ahogy olvasod Kedves Testvérem, nem sajtó hiba, hanem késedelmünk, szégyenünk és végzetessé válható közönyünk. Nincs egy kis zugod, farmod vagy más lehetőséged, amit felajánlanál? A te magyar büszkeséged, sok beszéded most az életmentés pillanatában csakugyan a tehetetlenség párnája alá bújik? Nem könnyű ma lakást biztosítani, munkát szerezni és felelősséget vállalni. De talán valamelyiket mégiscsak megtudnád tenni és egy magyar testvéred számára megnyitnád az élethez az utat. Oh mennyi panaszt hallgattam már amiatt, hogy valaki rokonához jött, mint kivándorló és másnap már munkába kellett mennie. Bizony sok minden fájhat nekünk is. Fájt az, hogy rokonunkhoz jöttünk s nem nyitottak ajtót, kitártuk két karunk, hogy átöleljük régen látott testvérünket s idegenül és közönnyel fogadták azt. Bizony fájt.... S most gondoljuk meg Testvérem azt, hogy évek hosszú során át a hontalanság, a bizonytalanság, az éhesség és a ruhátlanság farkasával küzdő embertársaink előtt végre megnyitották Amerika felé, a kenyér hazája felé az utat s onnan néznek át kérő tekintetek, ki fog engm befogadni, ki nyit ajtót a számomra? Iskolatársaid, testvéred gyermekei, tanítóid néznek felétek Evangélikus Magyar Testvéreim, mit fogtok tenni? Legalább megpróbáljátok? Vagy talán még az Evangélikus Világ Akcióra kért adományt is a zsebedben hordod, amelyikből addig is, amig történik valami velük, kenyerük vagy orvosságuk lehetne”. Testvéreim, álljunk szembe ezzel a kérdéssel és kérdezzük meg magunkat, hátha mégis valahol tudnánk helyet szorítani.... Vagy majd rólunk is azt írja g történelem: “az övéi őtet bé nem vevék?” Brachna JEGYZŐKÖNYV, mely felvétetett az AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA 1948 Május 31-től 1948 Junius 1.-ig bezárólag, Bethleehem, Pa.-ban tartott KÖZGYŰLÉSÉRŐL. JUNIUS 1, 1948. Negyedik Sessio. A gyűlést ismét Stiegler Ernő főesperes vezeti. Kérésére Brachna Gábor a magyarhoni egyházat és vezetőségét ajánlja és kéri Istennek különös kegyelmébe. A megnyitó után Dr. Stiegler Főesperes benyújtja lemondását s kéri a Konferenciát mentse fel további szolgálata alól. Becker esperes hozzászólásban elimerést ad a főesperesnek eddigi munkájáért s kéri a Konferenciát, hogy a főesperes ur lemondásával együtt az ő lemondását is vegye tudomásul. Mindketten lemondásukban határozottan kifejezésre juttatták, hogy újraválasztásukat semmiképpen se vállalhatják. Ormay János lelkész fejezte ki a Konferencia nevében őszinte háláját eddigi munkájukért. Majd pedig indítványt tett az újonnan megválasztandó tisztviselőkre nézve. Ajánlja főesperesnek: Leffler Andort. Nyugati egyházmegye esperesének: Brachna Gábort. Egyházmegyei jegyzőnek: Flisser Ferencet. Becker Jakab folytatja az ajánlást és pedig keleti esperesnek: Ormay Jánost, pénztárosnak: Holéczy Sámuelt, ellenőrnek: Bendes Istvánt és Kunos Jenőt. Miután a jelöléseket a Konferencia egyenként pártolta, a közgyűlés a fentnevezetteket egyhangúan megválasztottnak nyilvánítja. Kérdés tárgyává vált, hogy a Magyar Konferencia használja e megválasztott lelkésztisztviselőinél az “esperes” elnevezést, vagy pedig az amerikai kifejezés fedné teljesebben egyházi tisztségük jellegét. Pósfay György úgy látja jónak, hogy magyar körökben és Magyarország fe4é maradjon meg az ‘esperes’ elnevezés, mivel az itteni “elnöki” kifejezés szokatlan a hazai egyházi körökben s zavart okozna. Ennek a megjegyzésnek alapján a Konferencia hatá-
