Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-01 / 9. szám
^ XVII. Évfolyam PITTSBURGH 7, PA. 1948 SZEPTEMBER 9. szám. BUCSUZGATUNK Kicsinyeinket, drága kicsinyeinket ismét elkísértük az iskola kapujáig. Milyen igaz, csak az iskola kapujáig. A legtöbben kívül maradtunk. S az a kapu mindig jobban s jobban el fog választani bennünket. Nagyon sok esetben szinte tragikus távolságra. Az e^ső években még úgy történik, hogy a kis fiam megkérdezi: Édesanyám, hogy spellolják azt, hogy “God” vagy, hogy “I love you’. S gyöngyös verejték csillámlik meg a homlokunkon s ölünkbe vesszük kicsi fiunkat, mondván, “hadd nézzem csak fiam”.... Aztán ismét nyílik az iskola ajtó és csukódik s mi már talán az iskoláig se kisérjük őket, hiszen amúgy is kívül maradtunk. A negyedik, ötödik évben még néha-néha bátortalan kérdéssel fordulnak hozzánk s megkérnek még egyszer; Mother hallgasd meg, hogy jól mondom-e a Capitol Cityket a negyvennyolc State-ből?” Alabama, Arkansas... Nevada, New Hampshire... Ohio, Oklahoma.... Wisconsin, Wyoming.... Csináltam hibát? Nem, nem édesfiam, csak kicsit nehéz volt követni, elmaradtam valahol, ahol úgy mondtad, hogy massza-csusz-isz. Hát az igaz, hogy nekünk is 63 vármegyét kellett megtanulnunk s az volt érdekes, amikor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét tanultuk, ma is emlékszem. Tudod apátokkal Pesten ismerkedtünk meg, ő a Felvidékről, én pedig az Alföldről kerüitem oda. Yes Mother.... S azután elhallgatnak mind a ketten.... Az egyiknek lelkében az emlékek viszsza ringatják a magyar föld gyermekkori emlékiet, a másiknak Washington, Lincoln alakja áll az államok képzeletben kirajzoló fővárosai fölé.... Azután ismét kapuzárás.... Nem beszélgetnek gyermekeink sem Petőfiről, sem Jókairól, sem Rákócziról, sem Hunyadyról.... Helyükbe uj hősök nevei jönnek, amerikai történelmi nagyságok vagy olyanok, akiknek nevei benne élnek az újságok lapjaiban: Baby Ruth, Helen Keller, championok s felszínre dobott buborékok. Sport, szórakozás, tudomány, problémák uj szavakat hoznak fülünkfelé s érezzük, hogTr >tt már a kapu a mi számunkra teljesen bezá""’1* GYERMEKEINKTŐL Egymásfelváltó nemzedék, apák és fiák elválasztott világa ez.... Más a nótájuk, más a nyelvük, más mozgatja meg szivük húrjait s néha könnyes lesz a szemünk.... Vérünkből való vér, szivünkből sarjadt gyermek s mégis az öregedő idővel egyre mélyíti a szakadékot. Mi a múlt magyarvilághoz tartozunk, ők a jövendő amerikai élet hordozói. Vájjon van-e erő, amelyik még összekapcsol? Vájjon a számunkra egyre ködösödő világ országútján tudunk-e tanácsot adó öreg szülék maradni? Egyetlen erő van csupán ezen a világon, amelyik összekapcsolhat. Az Istenbe vetett erő. Erről az erőről kell szólnunk gyermekeinknek, amig megértik a nyelvünket. Azok a gyermekek, akik az édesanyai ölben megtanulták azt, hogy Jézus Krisztus evangéliumán felépített élet az egyetlen lehetséges emberi ut, azok a gyermekek nem vesznek el az utón. Minden nyelv,, kultúra és nemzet felett csak egyetlen Krisztus áll s akiket ennek a Megváltónak a. lábaitól indítottunk az élet útjára, azokkal mindig lesz egy olyan kapcsolatunk, amelyet sem nyelv, sem uj hősök nem fognak tőlünk elsza kitani. Ha az iskolák kapui bezáródtak is előttünk, egy kapu mindig nyitva volt és hála Istennek nyitva van ma is: a templomok kapui. Oda, együtt mehetünk be és ott egy Mesternek jelleméről szól az ige. Ha gyermekeink Krisztustól veszik az emberi, az erkölcsi életnek és a szeretetnek a mértékét, akkor nem kell őket féltenünk. Akik a Jézuséi, azok egyek maradnak lélekben, alapelvi gondolkozásban és szeretetben. Az ilyen gyermekektől, ha el is választ a földi ut, mindig lesz velük találkozásunk: itt e földön is és az örökkévalbságban is. Egy kapu nyitva áll. Szülők siessetek gyermekeitekkel együtt átlépni küszöbét, hogy soha, senki el ne válasszon titeket. A templomban téged is és gyermekeidet is hiv a Megváltó: Jöjjetek én hozzám, mindnyájan.... Brachna
