Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 5 Magyar protestáns élet Németországban Irta: Dr. Dienes Barna Múltkori levelemben az ausztriai egyházi munkánkról Írtam. Most szeretnék a németországiról Írni. Legelőször csak nagy vonásokban, mert hiszen ez sokkal nagyobb, semhogy minden gyülekezetről külön Írhatnék egy levél keretében.-Németország is négy elfoglalási zónára oszlik, itt is csak háromban folyik egyházi munkánk. Ez már hosszú, két éves múltra tekint vissza. A mai express-életben ez sok időt jelent. A református és evangélikus munka itt is együtt folyik, sőt van a lelkészek között egy unitárius is. A központi szervezet irodája Landshuton van. Landshut Münchentől északkeletre 60 km-re fekszik. A középkorban önálló fejedelemség volt, vára még mindég áll a domb fokán. A kathedrális templomának tornya Németország legmagasabb tégla tornya. Az egész Isar völgy uralja. A város a pályaudvar kivételével épen maradt s igy ma egyike a középkori német architektúra legszebb gyöngyeinek. Nagy érdeklődéssel kerestem hivatalunk ajtaját az első alkalommal, amikor ide megérkeztem; legnagyobb meglepetésemre egy sör csarnokba vezettek be. Ezen keresztül jut az ember az egyetlen nagy szobába, amelyben 11-en dolgoznak, ahol a feleket fogadják, ahonnan egész németországi és ausztriai egyházi munkánkat igazgatják. Akik a sört szeretik, azt állítják, hogy nem kell ettől megijedni, mert ma már a bajor sörben épp annyira nincs erő, mint Németországban. A lakásínség olyan nagy, hogy más helyiséget mind ez ideig képtelenek voltunk találni. A raktárhelyiség valamikor szintén vendéglő volt; mihelyt lesz benne mit mérni, kite-Balfelől: Berlini utca-sarok Jobbfelől: A landshuti központi iroda előtt, a központ vezetői szik onnan a régi ruhákat, cipőket s az élelmet, amit egyházaink ide küldenek. Elképzelhetitek hát, hogy milyen nehézségekkel küzd ez a munka. De úgy kell venni, hogy Németország ma romokban hever. S ha valaki talál egy ablakokkal ellátott helyiséget, boldognak érzi azmagát. Képzelhetetlen az a pusztítás, amit repülőgépeink a nagy városokban és ipari központokban tettek. A legtöbb nagy város félig ledőlt házakból, kiégett templomokból és pince-lakásokból áll. A vonatokon szorongva állnak az emberek, s a legnagyobb gond az, hogy másnapra honnan kerítsen a háziasszony valamit, akármit, hogy abból vacsorát készítsen. Németország tényleg legyőzött és összetört ország. El lehet képzelni, hogy akik itt még csak nem is részei az országnak, hanem megtűrt, de nem szívlelt vendégei, hogy lakhatnak és hogy kosztolhatnak. Landshuti irodánk a genfi Világtanács felügyelete és segítése alatt dolgozik. S igy a világ protestáns egyházainak a védelmét élvezi. Az általatok ideküldött ruha, cipő vagy élelmiszer* adomány az iroda raktárán keresztül kerül kiosztásra. Központja ez tehát úgy a vallási életnek, mint a segítésnek. A Lelkigondozói Szolgálat vezetője Nagy Sándor. Mint annyian itt, ő is igazi székely ember. 17 évig volt Bukarestben az ottani magyar egyháznak lelkésze a két világháború között. Az első világháborúban megrokkant, de azért Bukarestben templomokat, iskolát épített. A háború alatt konventi titkár lett; mint ilyet bízta meg Dr. Ravasz László, hogy vezesse az itteni reformátusok lelkigondozásának munkáját. — Nagy mély szemei tűzben égnek, amikor a magyarságáról beszél. Most irt egy füzetet, “A margyar hivatás temploma” címen, amelyben Ady magyarságért gyötrődő lelke mellett a hivő és ezért mindig reménykedő próféta szive beszél. Neki a magyarság a legszebb, a legdrágább s a legnemesebb kincs, amit Isten e világra teremtett. Rajongása mellett józan ember, aki minden harcok ellenére megtartotta a Lelkigondozói Szolgálat munkáját politikamentesnek, s aki az irodát a legnagyobb pontossággal és lelkiis
