Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1948-08-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 3 HÁZI OLTÁR NEM FÉLEK 23. zsoltár. A félelem életöldöklő hatalom. Rosszabb ma­gánál a rettegett csapásnál, rosszabb a halálnál. Keresztyén hitünk áldása a félelem száműze­tése. Nem félek a holnaptól, mert az Ur jó pász­toron^ nékem. Pásztor, nem rabszolgatartó zsar­nok. Övéit ismeri, szereti, gondozza, vezeti és hatalammal megoltalmazza. A hivő ember ezt nehéz időkben is vallja: Dávid e zsoltára az Absolon előli menekülés vi­szontagságai között született. Nem félek ellenségeimtől, mert az Ur az üldözöttnek menedéket adó várur. Ennek a vár­nak szikláiról Írnak a zsoltárok számos helyen, erről zeng hatalmas, ma már nemzetközi him­nuszunk. Erős vár a mi Istenünk. Nyomorúság­tól üldözőt életünket két angyal kiséri végig az utón, még meg nem érkezik az atyai házba, az Isten jósága és kegyelme. Nem félek a kárhozattól, mert a jó Pásztor magát áldozta értem, — Jézus. Égi hajlékaiban helyet készit nekünk. E zsoltárt az első keresztyének is Jézusra vonatkoztatták. A bárányt vállánhordozó pász­tor képével rajzolták tele a katakombák falát (őskeresztyén földalatti temetkezőhely, z üldö­zések idején titkos istentiszteleti hely). Ez a váltsághit lett legdrágább reménységünk. Jézus is magára vonatkoztatta e sorokat. János 10, 11-ben azt mondja: “Én vagyok a jó Pásztor.” Egyéni életxnk hányattatásai között elképzeléseink tekintetében pedig a jobb jövendő békességünknek, — nemzetközi és társadalmi kibontakozásának záloga éppen Jézus jó pász­­torsága: öldöklő és félelemgerjesztő gyülölség helyett egykor mégis lészen szeretet. Böjtös Sándor. Könyörgünk az ifjú népfajokért és a hal­dokló népfajokért. Könyörgünk a kivetettekért, elmaradottak­ért és letiporttakért. Könyörgünk a tudatlanokért, rabszolgasor­ban pusztulókért. Könyörgünk, tanítsd meg a világot, hogy tudjon békén megférni. Hogy senki se zsákmknyolja ki a gyengét, senki se gyűlölje az erőset, hogy minden faj meg tudjon felelni a saját rendelteté­sének, béklyó nélkül, szabadon. Taníts, hogy méltók lehessünk a szabad­ságra. Hogy megszabaduljanak társadalmi tévedé­sektől, elnyomástól, gyűlölettől. Adj tiszta kezeket, tiszta szivet, hogy senkit meg nem vetve, meg nem csalva, minden­kinek meg tudják adni a te gyermekeid­nek járó megbecsülést, nem tekintve szín­re és társadalmi állásra. Ámen. (Egy indiai imakönyvből.) -----—-----­ÜRES LAPRA Félek tőled, azért irok rád. Félek, hogy egyszer megnyílik titok-szád, és vádol, hogy üresen hagytalak: üres lap, üres óra, pillanat.... Mennyi üresség Ítél engem, ha majd lapozni ,kezd az életemben Isten ujja, s ki nem mondott szavak üres foltjánál busán elakad. Tétlen tettek, siratlan könnyek rutitják minden lapon azt a könyvet. Mert a hely, az üres hely ott mered, mint képefosztott, kietlen keret. IDŐSZERŰ IMÁDSÁG Minden népek Istene! Könyörgünk a te szép világod minden nem­zetéért. Azokért, akiket kölcsönös gyűlölet keserű­sége emészt. Azokért, akik véres háborút akarnak szom­szédjaikra zúdítani. Azokért, akik zsarnoki elnyomást gyako­rolnak. Azokért, akik kegyetlen elnyomás alatt nyögnek. Azokért, akik kormánykeréknél állnak fe­lelős szolgálatban. Ma rágondolok mindre.... sokra.... a soha ki nem énekelt dalokra. Ó, mennyi nem-vitt, nem-járt, nem-adott ajándék, ut! Minddel adós vagyok! Téged teleirtak ma este, te egy üres lap, kuszán és sietve. És amint kelnek, nőnek a sorok, tudod: arra a könyvre gondolok. 1947. Turmezei Erzsébet diakónisszatestvér

Next

/
Oldalképek
Tartalom