Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 3 újabb vállalkozását Koren lelkésznek, mely Pietila professzor Dogmatikájának magyarra való fordítását célozza. Kiemeli Zaszkaliczky Pál esperes fordítását is, mely Alanen professzor egyik munkájára “Luther és a lelkiismeret”-re esett. Boldogan állapítja meg a cikkíró cikke végén, hogy ezek a Magyarországból kapott hírek arról győzik meg őt és vele együtt az összes finneket, hogy vannak még a finn ügyért dobogó és lelkesedő szivek. * Ünnepélyesen meleg szeretettel avatta fel a budapesti theológia akadémia tiszteletbeli professzorát Visser’t Hooft lelkészt, az Egyházak Világtanácsának főtitkárát, a Világszövetség elnökét december hó 10.-én a theológia akadémia dísztermében. Az evangélikus egyház vezetői Ordass Lajos püspök, Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, a református konvent elnökségét Balogh Jenő dr., Ravasz László dr. képviselték, megjelentek a baptista, görögkeleti egyházak egyetemek képviselői, ezenkívül Kuyper Katalin, továbbá Hooft, Hollandia követe feleségével. Az üdvözlések után Visser’t Hooft tartotta meg az Egyházak Világtanácsáról székfoglaló tanári előadását. * Mennyi a kenyérhiány? A kenyérgabonatermés ebben az évben alig haladta meg a 14 millió mázsát. Az őstermelő lakosság fejadagszerű igénye 10 millió mázsa az ellátlan lakosság szükséglete meghaladja a 4 millió mázsát, ehhez járul a 3 és fél millió mázsás vetőmagszükséglet. A teljes szükséglet 18 millió mázsához jár közel. Ebben a gazdasági évben mintegy 3 és fél millió mázsa kenyérgabonahiány pótlásáról kell gondoskodni. * Ravasz László mondotta: A magyar református egyház olyan pontra érkezett, ahol tájékozódnia kell. Jobbra menjen vagy balra, kérdezi tőle a politikai élet. Kelet vagy Nyugat felé tájékozódjék, tudakolja a világpolitika. Kelet és Nyugat nagy kérdésében eleveelrendelésünk most és itt megmondja nekünk, mit kell cselekednünk. Keleti missziónkat csak akkor teljesíthetjük, ha zavartalan és teljes Nyugattal való kapcsolatunk s Nyugattal való kapcsolatunk csak akkor teljes és egészséges, ha híven és önfeláldozóan végezzük keleti miszsziónkat. A Dunát egyik királyunk IV. Béla az ellenmondások vizének, aqua contradictionisnak nevezte. Nyugat és Kelet ellenmondása, a délkeleteurópai államok örök tusája oldódik fel egy olyan együttműködés gondolatában, amely nem impériumot keres, hanem szolgálatot: nem propagandát, hanem missziót. Egyik ut jobbra, a másik balra vezet. Egyik Nyugat a másik Kelet felé tart. A mi irányunk: Felfelé! KOSSUTH Háromszáz évig várt rád nemzeted — Nemrég jövél s több század életed. Atyád a nép volt, nevelőd a vész, Vész karja a legjobb baráti kéz. Véres pallos függ álmaid felett, De egy nemzet, ki őrzi éltedet. Szónok, kitől a zsarnok vére fagy, Rákóczi égből kitört lelke vagy. Hullám, mit a vértenger felvetett, Hogy elmerítsd, vagy vidd fel népedet. Mi a szabadság? Isten szép ege S lelked e kinyílt égnek gyermeke. Börtönben láttad első sugarát, Rabtársul ott találtad a hazát. S e két rabtestvér szenvedése nagy — Sok százados fájdalmak ajka vagy, Szellő, patak, villám, tenger vihar, Hogy sír a lélek, sír rá a magyar. Beszélj, beszélj, e nemzet téged ért, Ad életet, vért minden hangodért. Előre új Washington! ez neved, Vidd a szabad világba nemzeted, Kezedben van minden nép zászlaja, Utánad megy, mint árnyad, a haza. Törd össze a zsarnokság láncait, Emeld fel a népek szent trónjait; Teremts egy új kort, új hazát nekünk — Benned lesz halhatatlan nemzetünk. Ha lesz egy nap, hol millió szemek, Mind egy szívből egy könnyet ejtenek, Ha lesz egy sír, hol reményt nem lelünk, Hisz életed örökké kell nekünk — Emléked egy hazának fénye lesz, Soká mondjuk: Kossuthnak lelke ez! Jámbor Pál (Hiador) A mi forradalmunk Pesten, március 15-én, nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe; ezerek, meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek és ezerek emelték égig kezeiket s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait: A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! (Arany János: “Nép barátja”, 1848. nov. 5.) Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! Nekünk mindig ünnepelni kell s ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyászenét és csinálunk kivilágítást. Talán azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akarunk. (Petőfi Sándor naplójából, 1848. április 19.)
