Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-12-01 / 12. szám
6 ' ERŐS VÁR kokat olvasztottam össze, — három gyertya lett belőlük. Meglepetésül a “Kleinkinderek” 75 gramm csokoládét kaptak, — jegyre. Ezt szeleteltük fel huszfelé, hogy többnek lássék. Feleségem kalória-tudományának köszönhetjük, hogy még főtt mákostésztánk is volt, — akárcsak otthon ... Csak nem annyi, meg nem olyan zsiros és nem oyan mézes... Három piros alma. A karácsonyfa alatt “pöfögött” egy egész hosszú vonat is, — tömeggyártmány, fából, tarka. Mi ketten mitsem kaptunk. De nem is kellett, mert ott tapsikált közöttünk a padlón életünk legnagyobb ajándéka, — Jancsika. Csakhogy én nem kérdeztem meg tőle, mint egykor vasutas apám tőlem: — Jó voltál-e fiam? Ezzel még ráérünk... Talán majd jövőre, amikorra majd megérti az ő első igazi karácsonyát. Imádkoztunk, ettünk és keveset beszéltünk, mert gondolataink messze-messze jártak, szeretteink között, akiket a világ minden tájára széjjelszórt a kiszámithatatlan magyar sors ... Amikor a fiam elaludt s az asztalra könyököltem, az jutott eszembe, hogy akit az Isten szeret, azt megpróbálja! És nagyon boldog voltam érte! Elalvás előtt halkan, inkább csak befelé, magamnak mondottam, mint egyszer, régen: — Köszönöm, édes Istenkém! ZÖRGETŐ Ma újra zörget. Beereszted-e? Kezed ott tétovázik a kilincsen, Elgondolod, hogy semmi időd nincsen, S ha beereszted is, mit érsz vele? “Mit akarsz, Jézus?” Kérded futva csak, Kegyes kanalakat keresgél az ajkad, Feledve azt, hogy keresztüllát rajtad, S hogy a jötte kegyelemből fakad. “Mit akarsz, Jézus?” Halk a felelet. Ő szól vájjon, vagy csak a szived dobban? Ő, mégis Ó! Figyelj és értsd meg jobban! Boldog életet jött adni neked. Amire vágytál, unos-untalan, Amit már ezer úton is kerestél, S amitől mégis oly távol estél, A boldogságod nála, nála van. Az a zárt ajtó mégse nyílik-e? A mentőszó süket fülekre lelne? Hasztalan zörget Istened kegyelme? Hasztalan hív a testté lett Ige? Zörgetve immár oly sokáig állt, Ajtód előtt s ha ki még ma tárod, Tán elszalad, s többé hiába várod. Oh, engedd hát be, egy percet se késs És ne bocsásd el, amíg meg nem áld. Bélák Erzsébet. BETLEHEMI KERESZT Nem tévesztettem el a címet. Nem a betlehemi csillagról akarok írni. Jól tudjuk. Betlehem egén csillag égett. Megváltót kereső emberek számára volt útmutató. A betlehemi mezőn angyalok jelenését látták ijedt pásztorok. A betlehemi eget diadalmas örömének töltötte be: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek... Ki tudta akkor, hogy a megszületett Megváltónak nem csillag lesz a szimbóluma, mely jászolböcsője felett ragyogott, hanem szégyenfa, kereszt, melyet Jeruzsálemben a Koponyák hegyén állítottak számára. Ki gondolta volna, hogy a gyermekből önmagát áldozó főpapnak kell lennie, aki szent és drága vérével fizet mind e világ bűneiért. Az enyémért is! A Betlehem és a kereszt úgy került egybe írásom címében, hogy olvasva szeretett lapunkat, megakadt a szemem D. Ordass Lajos püspökünk amerikai útjáról szóló beszámolón. (III. évf. 34. szám.) Az amerikai betlehemi gyülekezet nőegylete, a lelkészek egy ékes szinaranyból való arany kér észttel és lánccal ajándékozták meg püspökünket azzal, hogy a kereszt a bányai egyházkerület tulajdona s a mindenkori püspök dísze. Honnan jutott eszébe az amerikai evangélikus magyaroknak az, hogy az a nékik szolgáló püspöknek arany keresztet ajándékozzanak s hogy azt a mindenkori bányai egyházkerületi püspök viselje?? Sokan tudják a feleletet! Sokan nem tudnának felelni. Külföldi, különösen északi evangélikus testvéreinknél ősi szokás az, hogy püspökeik nyakbavetett keresztet viselnek. Láttam az észtek püspökének drágakövekkel ékes keresztjét, a finn püspökök sima vagy díszesebb keresztjeit. A püspökszenteléskor vették át, mint hivatali méltóságuk külső jélét. Nagy nemzetközi evangélikus konferenciák alkalmával a keresztet viselő taláros lelkészek evangélikus püspökök. Talán lesz, aki emlékszik a finnugor lelkészkonferenciára, mely a második világháború előtt Budapesten volt s ahol a közös úrvacsoraosztás alkalmából három püspök állott az oltár előtt, az ősz finn oului püspök, az észt püspök és Raffay püspök s mindhármuk nyakában ott ékeskedett a püspöki kereszt. Senki sem botránkozott meg ezen! Svédországban élő lelkész testvérünk írja: “Az ünnepi menet felvonul a dómba. A skandináv püspökök között az első sorban ott lépdelt a mi püspökünk is sudár alakjával nyakában a püspöki kereszttel. Az lett volna furcsa, ha nem lett volna így!” Valóban így van. Külföldi evangélikus testvéreinknek az lett volna furcsa, ha hozzájuk ellátogató püspökeink nyakában nem látnák ott a keresztet. Az amerikai magyar lelkészek úgy látszik megtudták, hogy az óhaza püspökei nem viselnek keresztet. Azért sem, mert nincsen e célra viselhető keresztjük. így születhetett meg sze-
