Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1946-12-01 / 10. szám

Mondjátok meg! AKI JÖ AZ UR NEVÉBEN. HOZSANNA A DÁVID FIÁNAK, IRTA: LEFFLER M. ANDOR l i Az ádventi napok egyik leg­sürgősebb parancsolata ez: Az újságot el kell mondani. Minden újságot el kell mon­dani. Ebben a percben ezer távirdász kopogtatja a kulcso­kat és morze-jelekkel megy a hir. Az újságot el kell mon­dani. Nagy vastornyok tetejé­re ültetett antennákból a szél­rózsa minden irányában a vil­lám gyorsaságával adja le a rádió a hirt. Az újságot el kell mondani. Csöng a telefon, jön a levél, forognak a nagy rotá­ciós gépek és készül az újság. A hir, az újság azért hir és azért újság, hogy elmondják.-A*-ádventi hirt is el kell mondani. Az újság és a hir mindég irányítva van valaki felé. Van­nak bizonyos beavatottak, akik megértik és be nem avatottak, akik nem. Felfogsz egy rövid­hullámú leadást Párizsból. Nem érted, ha nem tudsz fran­ciául. Nekik szól. Újságot hiá­ba adsz egy vak vagy egy a­­nalfabéta kezébe. Nem jelent nekik semmit. Az újságot a­­zoknak nyomták, akik látnak s akik tudnak olvasni. A levelet is, amit írunk címezzük vala­kinek. Annak szól a levél, aki­nek címezve van. Az ádventi üzenet is egy ilyen irányított üzenet. Az is szól valakinek. Az Ige szerint “Sión leányá­nak szól. Ki a Sión leánya? Sión leá­nya az egyház fis annak népe. Azok, akik Isten gyermekéi. Ezért az ádventi üzenet nekik szól, feléjük van irányítva. Longfellow egyik költeményé­ben Arnaldos, spanyol, her­cegről irt. A történet szerint a tengerparton hallgatta a messze vizekről hazatért mat­rózoknak az énekét. Nagyon megtetszett neki a melódia. Kérte a tengerészeket, hogy tanítsák meg rá. A matrózok igy feleltek: Ezeket a dalokat csak a­­zok értik meg, akik szembe néztek a végtelen vizek minden veszedelmével. Az ádventi üzenetet is csak azok értik meg, akik reá ké­szültek. Azok, akik óhajtották a szivük mélyéből azt a békes­séget, amit a világ meg nem adhat. Mi ez az ádventi üzenet? Mi ez az újság? íme, — mondja az Ige — jön hozzád a te Királyod! íme jön a Krisztus, a Messiás, akit számtalan nem­zedékek vártak. Vártak és bír­ni vágyakoztak, mint menny­asszony a vőlegényt. Mint há­borúban lévő a békét. Az e­­gész Ó Testamentum ennek a várakozásnak és vágyakozás­nak a leírása. Nemzedékek hosszú sora várta a Krisztust. Noé és Ábrahám, Izsák és József, Dávid és Salamon, É- zsaiás é§ Jeremiás, Dériéi és sok-sok mások várták epedve ezt az újságot: íme, jön hoz­zád a Te királyod. Ez az évez­redek IGAZI újságja! Ez a hir újság minden kor­ban, minden nemzedéknek, minden egyes léleknek azért mert mindenkinek szólhat. A szeretet soha sem avul el. Már pedig ez az üzenet a szeretet­­ről szól. A szeretet mindig új­ság marad azok számára, a­­kikhez jön. Azért, mert az apánk őse, a nyári hold ezüst fénye alatt rátalált a szerelem bűbájos birodalmára, azt jelentené ta­lán, hogy gyermekeink ivadé­kai számára nem lenne újság a szerelem felfedezése ugyan­azon vén hold ezüstös sugarai alatt. A szívfájdalom, vagy a halál szomorúsága soha sem öregszik meg, fájdalmas új­ság az mindenki számára. Az apák könnyei nem a mi köny­­nyeink és a gyermekeink mo­solya csak visszatükröző fé­nyesség a mi számunkra. A békesség, amért apáink lel­kűkben harcoltak, ugyanaz, a­­miért mi is harcolunk. Az ádventi Királynak a jöt­te is tehát nem kétszer-ismé­­telt elavult újság. Újabb ez a hir, mint a rádió hangoshir­­adója, újabb mint a legfris­sebb asszonyi pletyka. Uj mert neked szól és téged szemé­lyesen érdekel.- Neked, ßion leányának, az egyház és a gyülekezet tagjának szól ez az üzenet. Ezért kell, hogy uj­jongva lelki házad tetejéről kiáltsad te is a legfrissebb hirt: íme, jön hozzám az én Királyom! Lelki szemeim- látják a je ruzsálemi templomban az öreg Simeont. Egy hosszu-hosszu életen át várta azt a bizonyos napot. Végre ott nyugodott kezében Mária kisded fia. Szi­ve hangosan zakatolt. Az idők teljessége volt ez a számára. A legszenzációsabb újság a­­mire egy életen át imádságos szívvel vágyakozott, végre meg történt. Az élő Isten Fia, a békesség hordozója, a kibékü­lés Istene ott nyugodott öreg karjai között. Szája énekre nyílik: ’’Mostan bocsásd el Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet....” Ilyen énekre, ujjongó him­nuszra, tör a mi ajkunk is, mi­kor a közöny függönyét lel­künkben áttöri ez a szenzációs hir, ez a rendkívüli isteni kia­dás, az a legfrissebb újság a lélek számára: Az Evangélium Az Isten üzenete pedig ez: Megbékélek veled bűnös em­ber! Ezért énekeljük mi is ki­törő lelkesedéssel: ’’Hozsánna a Dávid fiának, Áldott aki jő, Az Urnák nevében! ISTENTŐL ÁLDOTT, BOL­DOG KARÁCSONYI ÉS ÚJ­ÉVI ÜNNEPEKET KÍVÁN OLVASÓINAK AZ ERŐS VÁR SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA

Next

/
Oldalképek
Tartalom