Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1946-01-01 / 1-2. szám

1946. JAN. FE BR. ERŐS VÁR 5 IK OLDAL UJ KÖZÉPKOR FELÉ. .. Testvér, a földről szökni kezd a fény goromba gyolcsig vedlik itt a pompa. Törd össze tükröd, vesd le álruhád: nincs menedéked, csak a katakomba. > Palotáidba csóvát sújt a szél, csillárodat egy vak villám kioltja. Készíts kanócot s gyüjtsd a mécsolajt, sötét világ a sirok kriptaboltja. Fenn szó vakított, szikkasztott a fény — zsoltár-fogantatok a hosszú éjek, ős ritmusokra árnyak ingának és ismét akna-mélyből zug az ének. Látóbb a lélek, mint a macskaszem s lázas szemek közt tisztán áll az oltár. Szódról lefoszlik minden cifraság s sziv-ezredek dobbannak, hogyha szóltál. Feletted sors szánt, romlás tornyosul, a végítélet részeg villáma tombol. S mint újszülött-hang, győztes-érdesen uj lélek Krisztus-hangja sir a romból. Aprili Lajos 1932-ben. EGY NÉMET EMBER GONDOLATA A NÉMET NÉPRŐL. mert aláástuk a nemzet erköl­csi fundámentumát a legfon­tosabb helyen. És ha egy he­lyen bizonytalan a fundámen­­tom, akkor az egész épület gyenge. Vagy nézzük a harmadik parancsot: “Megszenteld az ünnepnapot.” Nem volt egy vasárnap, hogy ifjúságunkat ne masiroztattuk volna kato­nai gyakorlaton. És jól tud­juk, hogy ha elvesszük a nem­zettől a vasárnapot, megfosz­tottuk őt leikétől. Pedig mek­kora naivság kell elhinni azt, hogy a nemzet egészséges ma­radhat belsőleg és külsőleg a pihenés napja nélkül. És most Isten igényének mégis eleget kell tennünk. Több pi - benőnk van, mint kellene. “Is­ten nem csufoltatik meg.” És had térjek ki az első alapvető parancsára a tiz pa­rancsolatnak, hogy “Én va­gyok a te Istened, ne legyenek tenéked idegen isteneid.” Né­metország nem lehet a mi Is­tenünk Nem méltó az ember­hez, hogy valaki a hazája i­­ránti szeretetét azzal fejezze ki, hogy “számomra nincs na­gyobb, mint Németország.” Csak, ha szeretem Őt, csak akkor tudom szeretni az én népemet is, mint igaz ember és mint igaz keresztyén. Ha megsértjük az első parancso­latot, akkor nem tudod helyes írtelemhort tí<s7+p'»ií »n,..------X_-------­­vlliK/Cl ttil -sadat sem. Ez könnyen kimu­­jtatható. Mikor az első paran­csolat magyarázata az, hogy: “Mi az Úristent féljük, szeres­sük és csak őbenne bizzunk. nagyon világos, hogy abbjin a pillanatban, amikor megszű­nünk Istent félni mindened felett, akkor azonnal félni kezdünk a világtól és ember: hatalmaktól. Bizmarck mondotta: “Ne­­künk németeknek nem keli félni senkitől csak az Úristen tői.” Mi megfordítottuk éí kezdtünk nem félni az Isten­től, de rettegni és gyáván re megni kezdtünk a földi uraink tói. És amikor az istenfélelen helyébe az emberektől val< remegés lépett az életünkbe akkor megszűnt a szabadsá jgunk és megalázó szolgai féle I lembe találtuk magunkat. i lelkiismeret szavát gyáván el ^hallgattuk és egyszerűen elis 'mertük, hogy meggyőződé ' lsünk szerint nem merünk be szélni. És jött a vak engedel messég felelősség nélküli élet. Mivel tehát nem tartottuk meg az első parancsot, igy e­­gyes emberektől féltünk Isten helyett, akiktől nem kellett volna félnünk és ugyanakkor egyes népcsoportokat megve­tettünk és lenéztünk, amihez az isteni törvény alapján se jogunk se okunk nem lehetett volna. Minderről azt gondolták so­kan, hogy fölöttébb való gon­dolat, mint a kerszténység és hogy ez tesz bennünket igaz németekké és teljes nagyságú emberekké. Mindezért az Isten legyen nekünk irgalmas. Ami a jövőt illeti, erről éppen olyan keserves nekünk beszélni, mint a múltúnkról. Életünk kihullott tartalmát és értékeit vájjon mikor fogjuk pótolni. És mégis az első tény az, hogy Isten megtartotta é­­letünket. És ezt nem tekint­hetjük természetesnek. Egyetlen dologra, mutatok rá. Milyen csodálatos szép az Isten teremtette a világ, he­gyeink, folyamaink, az ég csil­lagos kárpitja. Mennyi nyu­galmat és békességet lehel fe­lénk. De amikor az emberi ha­rag, bosszú ágyuk, bombák e­­get földet rázó vihara széttépi a béke és szeretet csendjét, akkor megcsunyul minden, a­­mi Isten teremtő kezéből szé­,,A„ 1, —íi. i • :pen es Mian KI. I Ne beszéljünk mi “termé­szeti törvényekről”, mert a 'világ nem folyik csak úgy ma­gától, hanem ismerjük el, hogy egy uralkodó, erkölcsisé­­get követelő nagy Isten húzó­dik meg életünk minden moz­dulata mögött. Akik nekünk néhány évvel kenyeret Ígértek, ime csak halált osztogattak. De aki teremtetett, ősi erejé­vel ismét kenyeret kínál föl a tisztes munka jutalmául. Ne­künk ma ebben az órában e­­gyetlen feladatunk van: Isten uralmát elismerni és annak engedelmeskedni. Megkegyelmezett életünk még mindig remény arra, hogy Isten meg fog kegyel­mezni. Milyen fenséges dolog lenne, ha a mai órától fogva úgy gondolkoznánk népünk­ről : A német nép, Isten népe akar lenni. OLVASD ÉS TERJESZD AZ ERŐS VÁR T A Lutheran közli vázlatosan Hans Lilje-nek igehirdetését, melyből mi is közöljük az tíz alábbi részleteket. Egyike a legnehezebb fela­datoknak felmérni tévedései­ben a német nép köz­vetlen múltját. Azoknak az embereknek a dolgait akik nemzetünket romlásba, szé­gyenbe és pusztulásra hozták, olyan dolgok amiket mindany­­r.yian ismerünk és amiknek aj­kunkra vevése is szégyent hoz ránk. Isten kegyelme azonban még ezeknek a borzalmaknak elkövetése után is megnyilat­kozhat azok számára, akik a mi nemzetünkből hajlandók minden támadás vagy próba­tétel között is az isteni akarat szolgálatába szegődni. Ez a kegyelem szólhat nekünk is, ha megbízatásunkat Isten aka­ratának tekintjük és munkán­kért készek vagyunk neki szá­madást adni. A politikai élet számadásra hívja azokat, akik ezen a téren nyilvánvalóan eltévelyegtek. De veszedelmesen naiv felfo­gás lenne azt gondolni, hogy Hitler utolsó képének elpusz­tításával és a náci vezetők be­börtönzésével, nemzetünk múltja véglegesen lezáródott s mintegy magától egy uj élet fog kezdődni.. Az egyház ré­széről még súlyosabb bűn len­ne a mi történelmünknek i­­lyen olcsó magyarázatot adni és megelégedni azzal, hogy mi is azokhoz állunk, akik a múl­tat kórusban Ítélik el. A mi népünknek meg kell tanulni azt, — amit már más népek is megtanultak, — hogy népünk egész közösségében a hűtlenség-bűnébe esett. A mi népünk nagy tragédiájának ^ oka az, hogy hütlenül elhagy- | ‘ ta az Istent. A “tanultak” bü­cr ne az volt, hogy azt gondolták, ^ hogy mindent tudnak pedig ^ mégcsak azt se tudták, hogy mit tanít a Biblia és naivul el- ! 0( hitték azt, amit nekik az ó­­testámentumról mondottak , mások, akik Isten ellenségei; / vólta'K. A ““tanultak” azt is él-T I g hitették, hogy Isten nélkül L megélhetnek, pedig éppen az mutatta meg tanulatlanságu- (( ,kat. A “tanultak” naivul azt' g 1 hitték, hogy mivel megismer­­^ék a technika néhány sikerét, 1 jhogy már most Isten nélkül J; maguk tarthatják kezükben a ^ világot és Istenre nincs többé ^ szükség. Még a legostobábbaknak is meg kell tehát tanulni bizo- L nyos dolgokat, ha nem akar ^ állandóan fejjel a falnak ^ menni. Meg kell tehát tanul- j nunk azt, hogy hazugság volt t az az állítás, hogy “a német x nép sorsa az öklétől függ.” Az ^ ilyen őrült mondat ne vezes- j se félre többé még a “tanul­­takat” sem, akik azt gondol- , ták, hogy nincs idejük hinni,: gondolkozni és élni az élő Is- j j tenben. ] A mi “müveit” nemzetünk-j] ről kisült, hogy még a tiz pa- ^ rancsolatot sem ismerte. Hi- |s szén, mint nemzet vájjon me-1< lyik parancsolatot nem hág­tuk át? Csak úgy találomra veszem a negyedik parancso­latot, amelyik az otthon szen­télyét és a szülők tiszteletét tárja elénk. Ezt mi elvetettük s azt mondottuk, hogy a gyer- i mek elsősorban az államhoz ' tartozik és csak másodsorban . a családhoz. És most fizetünk I azért az istentelen tanításért, í 12014 Buckeye Road 2728 Woodhill Road LOngacre 7524 CEdar 0593 CLEVELAND, OHIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom