Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-08-01 / 8. szám
2-IK OLDAL EROS VÁR 1946. AUGUSZTUS HÓ AZ AMERIKAI MAGYAR LUTHERÁNUS EGYHÁZMEGYE KONVENCIÓJA DETROITBAN. 1946. julius 3, 4, 5 és 6-án— a detroiti magyar evangélikus egyház 35 éves jubileuma alkalmával — tartotta meg a világháború befejezése óta első konvencióját az Aerikai Magyar Lutheránus Egyházmegye-A konvenció első ülésszaka lelkészgyülés volt, hol az egyházmegyébe tartozó és csupán a lelkészekre vonatkozó ügyek kerültek tárgyalás alá. A konvenció második ülésén már a különböző egyházak világi kiküldöttei is resztvettek, valamint az amerikai egyetemes . egyház: The United Lutheran Church in America megbízásából Dr. Wilhelm Herrman is kezdettől a végig jelen volt minden ülésszakon. A konvención Ft. Dr. Stiegler Ernő bethlehemi lelkész, egyházmegyei főesperes elnökölt, mig a jegyzői tisztséget Nt. Papp János László buffalói lelkész, egyházmegyei főjegyző töltötte be. Három igen fontos kérdés megoldása foglalta le a konvenció majdnem teljes idejét: 1.) Amerikai és kanadai magyar evangélikus egyházaink jövője, lelkészutánpótlás, theológusok és lelkészek Európából való kihozatala- 2.) A magyarországi evangélikus egyházak, intézmények s főleg a soproni hittudományi fakultás, magyarhoni lelkészek, tanárok és theológusok támogatása, 3.) A Magyarországba küldendő lelkész a hazai viszonyok tanulmányozására. Megállapítást nyert a konvención, hogy amerikai és kanadai egyházaink közül 5 gyülekezet lelkész nélkül van, s ezen lelkészi állások betöltésére Magyarországból kíván az egyházmegye fiatal lelkészeket, illetve végzett theológusokat kihozatni. Az United Lutheran Church-höz beadvánnyal fordul az egyházmegye ebben az ügyben. Egyben javasolja a konvenció az amerikai és kanadai magyar gyülekezeteknek a lelkészi pályára megfelelő és vállalkozó itt született ifjak kiválasztását, mert úgymond amerikai munkára elsősorban nekünk kell lelkészeket nevelnünk, hogy a megkezdett magyar munkát angol és magyarnyelvű és magyarszármazásu lelkészeink később eredményesen folytathassák. A magyarhoni egyetemes evangélikus egyház felügyelője báró Radvánszky Albert átiratban kérte az amerikai magyar hittestvérek és egyházak támogatását a hazai intézmények, de elsősorban a leiké-, szék, tanárok, egyházi tisztvi-! selők és theológusok sürgős támogatását, mert úgymond a középosztály s ezek között az egyházi funkcionáriusok szenvedtek és szenvednek ma is a legnagyobb nélkülözést. Kezeink közé jutott hivatalos levelekből megállapítást nyert, hogy a középosztály, illetve az egyházak vezetői, lelkészei, tanárai, tanítói eddig semmiféle segélyakcióból támogatást nem kaptak. Az UNRRA is csak egyelőre ígéri, hogy a közeljövőben a lelkészeknek is nyújt támogatást. Ezeket hiteles és megbízható adatok alapján jelentették be lelkészeink a konvención. A United Lutheran Church eddig 17.000 dollárt küldött a magyarhoni evangélikus egyháznak és további segélyküldést is helyezett kilátásba. A konvenció kimondotta, hogy a legmeszebbmenő módon támogatja az amerikai közegyházunk európai segély akcióját: The Lutheran World Action’t és nyomatékosan kéri az egyházmegye kebelébe tartozó gyülekezeteket, hogy teljes mértékben támogassák az amerikai egyetemes egyház segélymozgalmát. A következő magyar gyülekezetek külön is vállakoztak arra, hogy a soproni theológia éhező és nyomorgó tanárait és theológusait “örökbe fogadják” és őket havonta rendszeresen küldött élelmiszer és ruhacsomagokkal segítik: Cleveland West Side, Cleveland East Side, Lorain, Detroit, Buffalo, New Brunswick, Perth Amboy, I Bethlehem Vend-Magyar gyülekezet. (Utólag: Caldwell N. J., Bethlehemi Sion Magyar Egyház és Pittsburgh. iSzerk.) A konvenció határozata értelmében átiratban fordult az egyházmegye a United Lutheran Church vezetőségéhez, amelyben javasolta, hogy a Magyarországra küldendő amerikai lelkészekből álló delegáció mellé egy magyar lelkészt is küldjenek ki, aki aztán majd személyesen is tapasztalatokat szerezhet a magyarországi helyzetről és jelentésével elősegítheti az amerikai evangélikus segélyakció munkáját. A United Lutheran Church megbízottja Dr. Wilhelm Herrman Ígéretet tett arra, hogy ebbeli határozatát az egyházmegyének jóindulatulag fogja előterjeszteni az illetékes egyházi forum előtt- Egyházmegyénk megbízásából Leffler Andor clevelandi lelkész, s helyettesül Papp János László buffalói lelkész bízatott meg e kiküldetéssel. A választások során az egyházmegye bizalma újra a régi tisztviselőket egyhangúlag u-, jabb kétesztendőre hívta meg tisztségük további betöltésére. Főesperesnek Dr. Stiegler Ernő bethlehemi, főjegyzőnek Papp János László buffalói, a nyugati körzet esperesének Becker Jakab, az Erős Vár főszerkesztőjének Brachna Gábor clevelandi és statisztikusnak Pölöskey (Sándor caldweli lelkészeket választották meg, mig az egyházmegyei pénztárnoki tisztségre újra Holéczy Sámuel, a pittsburghi egyház gondnokát választották meg- Az amerikai közegyház megbízottja Dr. Herrman előadást tartott a lelkész nyugdíjalaphoz való csatlakozásról. Ezen javaslatot a konvenció egyhangúlag elfogadta és utasította az egyházmegyei főjegyzőt, hogy ebben az értelemben , küldjön átiratot minden gyülekezetnek. A konvenciót táviratban üdvözölte Dr. Franklin Fry, a United Lutheran Church elnöke, amelyre köszönő távirattal válaszolt a konvenció. A szlovák evangélikus egyházak részéről Zima István detroiti ev. lelkész, mint vendég vett részt és testvéri szeretettel üdvözölte a konvenció tagj ait. Minden további függő ügy elintézésére a konvenció felhatalmazta az egyházmegye tisztikarát. Papp János László buffalói lelkész egyházmegyei főjegyző OLVASD ÉS TERJESZD AZ ERŐS VÁR T AZ EGYHÁZFENNTARTÁS MÓDJA. Az egyház fenntartásához hittel kell hozzájárulnunk. Elsősorban is hinnünk kell azt, amit az Isten az ő Igéjében er vonatkozólag mond. Az Ige sáfároknak tekint bennünke' ami a sáfároktól megkívántatok, az a hűség az Ur dől Luther, mint a többi patriarchák egész életét hitben gig és nem látásban. Az adakozás terén mindig bő’ Amikor egyszer azért felesége megdorgálta, azJ — Ne aggódj semmi miatt, az aki adta elé; ismét megadja azt, amit eddig adott.” Az ajándékozást jó szívvel kell tennünk. Az irás: “Isten szereti a jókedvű adakozót.” Némely e. mára az egyháznak tett ajándékozás valósággal okoz. Ilyen esetben nem válik áldássá az ajándék az ajanaeitozó számára. Egy önző atyafiról szól ez a kis történet.Szép kis rizsföldje volt neki- Egy bővizű patakból állandó vizet kapott, amelyik igen termékennyé tette úgy az ő földjét, valamint a szomszédjáét is. A szomszédjától azonban irigyelte az ingyen vizet s egy gáttal elzárta tőle a patakot. A szomszédjának természetesen kiszáradt a rizs földje, de az övé viszont elrothadt a sok le nem folyó viz miatt. A folyó viz tele van élettel. A jó kedvű adakozó áldássá válik úgy a maga számára, mint azokon a célokon, amelyre adományát forditják. Minél többet adunk, annál gazdagabb lesz a saját életünk. Ne akarjunk mindig ellenszolgáltatást kapni a mi ajándékunkért. “Ingyen vettétek, ingyen adjátok” az az Uj Testámentom szabálya. Kiki amint elgondolta szivében, úgy cselekedjen, nem szomorúságból vagy kényszerűségből; Pál azért dicséri meg a macedóniai gyülekezetei, mert annyit tettek, amennyire csak képesek voltak. iS talán sokak számára jó hangsúlyozni az egyik legfontosabb tételt, hogy legyünk adakozásunkban: rendszeresek. Sokan talán egy prédikáció hatása alatt mélyebben nyúlnak bele a zsebükbe, de a következő vasárnap után már el is felejtik, hogy az egyház munkája azután is folyik s annak fenntartása csak rendszeres támogatás mellett lehetséges. Vannak emberek, akik szeretnek “hébe-korba” adni, amikor éppen kedvük van rá, vannak, akik muszájból hoznak “áldozatot” ha kell, nagyon kevés azoknak a száma, akik a farmerral kiáltanánk fel. Uram micsoda gyalázatos, önző ember vagyok, aki a 100 krumpliból egyet is olyan nehezen tudok vissza adni. Pedig ezek még csak 1%-át adják vissza az Urnák. Rendszeres adakozással tudjuk csak utánozni az Urat, aki elhozza a maga évadját minden esztendőben, amikor mindennapi kenyerünket betakarjuk. Sokaknak pedig talán a lelkiismeretét kellene kicsit jobban felébreszteni. Vannak, akik eltűrik, hogy mások hordozzák helyettük is az igát, sokszoros munkával és sokszoros áldozatokkal. Ezeknek jó lenne, ha néha eszükbe jutna, hogy még az emberi társadalom is megveti azokat, akik mások munkájából élnék- Mennyivel inkább kell éreznie a keresztyén embernek azt, hogy ebben a szent munkában nem a sarokba való elbuvás a dicsőség, hanem önmagunk felajánlása, amikor azt mondhatjuk: “It vagyok Uram, parancsolj, hallja a te szolgád.”
