Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1946-06-01 / 6-7. szám

TA«

Oftjy Hungária* Luth»ran paper

to Amerika.

cV?»

agyatlan mmarikal ^Magyar Bvang4. likua Lap.

FOL. 14-1K ÉVFOLYAM

CLEVELAND, OHIO, 1946.

JUNIUS, JULIUS

6 és 7. SZÁM

Diakónia

Ne bosszankodjék senki, ha nem érti tisztán a fenti szónak az értelmét, hiszen két görög szóból származik s ezt a nyelvet olvasóink közül aligha érti más, mint lelkészeink. Két görög szónak az összetételéből származott a diakonos elnevezés az ősi keresztyén egyháznál, amellyel a ma is ismert diakónusokat és diakonisszákat nevezték. Ennek az egyházi tisztségnek a munkaköre sohase volt határozottan megjelölve s mais általános egyházi szolgálatot értünk alatta. Az egyházfi, a ki az egyház nevében a szegények ügyét karolja fel diakóniá* vagyis egyházi szolgálatot végez.

Egyházi életünkben egyik legfontosabb feladat, hogy a diakónia gondolatát, a szolgálat értelmét magunkévá tegyük. Az egyházon kívül élőknek és amolyan félig-meddig keresztyéneknek ezt a kérdést igen nehéz megérteni. Komoly keresztyénekké kell válnunk ahoz, hogy megértsük, hogy egyénileg s egyházunkkal együtt az élet feladata: mások szolgálata. Az a gyülekezet, amelyik a maga céljain kívül nem ismer feladatokat, amik áldozatokba kerülnek, megtagadta a krisztusi nagy parancsolatok egyikét: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Hasonló hibát követ el az is, aki saját gyülekezete részére hajlandó áldozni, de egyetemes egyházi feladatok elől elzárkózik.

Gyülekezeteinkből gyakran hiányzik a keresztyén szolgálat helyes értelmezése. Sok gyülekezetben találunk szorgalmas embereket, akik sokat áldoznak és tesznek egyházukért és azután kimerülve önmaguk siratásához kezdenek s azt panaszolják, hogy mások nem dolgoznak. De vájjon lelkesítő, buzdító kép-e egy kimerült, szomorkodó és sirdogáló egyházi munkásnak a látása? Bizony nem. Elriaszt mindenkit. S amikor valakit egyházi tisztséggel kínál meg a gyülekezet, akkor futóvá menekülnek előle, mert nem akarnak elődeik sorsára kerülni. Pedig sajnos igy járnak gondnokaink az amerikai egyházi életben. Hol van itt a megoldás?

Elsősorban is gyülekezeti tagoknak s főként presbitereinknek és egyházszervezeti vezetőinknek tisztában kell lenniök azzal, hogy keresztyénnek lenni és főként gyülekezeti vezetőnek lenni, szolgálatot jelent. Nem munkaellenőrzés, parancs kiosztás és határozatoknak egymásra való halmozása a cél, hanem az egyházban levő feladatoknak a közös munkával való elvégzésére. Nem az a feladata az egyháztagoknak, hogy elégedetlenek legyenek, hanem hogy az észlelt hibákat és hiányokat igyekezzenek rendbehozni. Az egyháztagoknak és a presbiternek az első gongja az legyen: mit tudnék “én” tenni, hogy jobb legyen a templomlátogatás, jobban menjen a templomi éneklés, szorgalmasabb legyenek a fiatalok, látogatottabb legyen a vasárnapi iskola, kevesebb anyagi gondokkal küzc/iön az egyházam stb.

Azok pedig, akik fáradoznak valamilyen munkába« az egyháznál, azok pedig igyekezzenek gyönyörűséget találni nemcsak munkájukban, de munkájuk eredményében is. Mutassanak rá arra, hogy ime ennek a próbálkozásnak az eredménye itt vagy ott mutatkozik. Ha a hívek látják, hogy milyen öröm és eredményes az egyházi életben szolgálni, akkor a lelkesedés tüze tovább terjed és egész bizonnyal akadnak emberek, akik szívesen munkálkodnak az Ur szőlőiében. _ .

A harmadik dolog, amit egyházi munkásainknak meg ken érteniük, hogy masoké a vetés és másoké az aratás. Nagyon gyakran úgy tűnik fel az egyházi munka, mintha nem lenne sem eredménye sem látszatja. Bizzuk ezt az Urra. ö időt kér magának arra, amíg a földbevetett gabona magból dúsan fizető gabona szárat nevel.... De megteszi ott, ahol egyszer szorgalmas emberek nem sajnálták ugarba törni a földet és belevetni a tiszta gabona magot. Gyülekezetink életében is kihajt majd egyszer egy hivő gondnoknak, hűséges presbiternek vagy szorgalmas vasárnapi iskolai tanítónak a munkája.

(Folytatás a 2-ik oldalon.)

HÍVOGATÓ HARANGSZÓ a detroiti magyar KONFERENCIÁRA.

Irta: Dr. Stiegler Ernő, föesperes

1942 szeptember havában, a buffaJói magyar gyülekezet körében megalakult az Amerikai Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Konferencia, mely kebelére zárja az Egyesült Államok és Kanada területén működő magyar és vend evangélikus gyülekezeteket.

Majdnem négy éve annak, hogy utoljára voltunk együtt, lelkészei és delegátusai az amerikai és kanadai magyar és vend egyházaknak; amikor testvéri szeretettel és megértéssel Konferenciánk céljait és konstitucióját megszövegeztük és a szükséges tisztviselőket megválasztottuk.

A United Lutheran Church of America, az amerikai Szent Egyházunk két konvencióján: 1942 október havában, Louisvil, le, ’ Kentucky-ban, és 1944 október havában, Minneapolis, Minnesotában, az Amerikai Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Konferencia szervezetét jóváhagyólag elismerte és annak alapszabályait némi változtatással megerősítette.

Amerikai hittestvéreink, a mi szervezkedésünk és konferenciánk hivatalos elismerése révén, jóakaró érdeklődéssel kisérik a mi munkánkat és bizakodó reménységgel várják működésűnk nemes gyümölcseit.

Amikor én, mint Konferenciánk hivatalos főesperese juílius hó első hetére. Detroit városába, az ottan jubiláló magyar evangélikus gyülekezet kebelébe, országos gyűlést hívtam öszsze az amerikai magyar és vend gyülekezetek lelkipásztorait és delegátusait, úgy érzem, hogy amerikai hittestvéreink több milliós né£e figyelme felénk fordul és kíváncsian várja, a mi fajunk és hitünk bizonyságtételét.

Mostan, amikor szeretett szülőhazánk és magyar anyaszentegyházunk ezer sebből vérezve küzd a nyomor és a hitetlenség megszervezett légiói ellen, a mi bizonyságtételünk áldást jelenthet, ha a mi részvételünk konferencián ülésein és terveink kivételében a Szent Lélek szivünkben és gyülekezeteinkben lakó szent erejéről fog bizonyságot tenni.

De jelenthet szégyent is számunkra, akkor, ha mi, a testvéri hivó szóra közönnyel és rosszakaratú távolmaradásunkkal adjuk meg a választ.

Jól tudjuk azt, hogy a távol fekvő gyülekezetek számára a konferencián való részvétel anyagi áldozatot jelent, de higyjétek el hittestvérek, oly kevés gyülekezetünk van Amerikában, hogy ily áldozatok meghozására égető szükség van.

Vannak gyülekezetink, melyek lelkész nélkül állnak és ha mi nem viseljük az ő gondjukat, lesznek gyülekezeteink, melyek meg fognak szűnni és mindezért, a felelősség mást nem fog sújtani, mint minket, akik az árvaság sorsára engedtük jutni fajunk és hitünk házanépét.

Ne féljünk azért az áldozattól, de jöjjünk mindnyájan, egy akarattal, hithü apáink áldozatra kész leikével Detroit városába, julius első hetében, ahol közösen, egy akarattal fogjuk vallani a világ színe előtt, hogy erős vár a mi Istenünk, és mi, a mi várunkat készek vagyunk megvédeni életünkkel és vérünkkel.