Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-06-01 / 6. szám

1945 JUNIUS ERŐS VÁR 7-IK OLDAL TÍZ ÉV A HÚSZBÓL... — A pittsburghi gyülekezet 20 éves jubileumáról. — Azzal kellene kezdenem, hogy “1|945 május 27-ikén, vasárnap délután ünnepelte meg a kis pittsburghi gyülekezet fennállá­sának huszadik évfordulóját” De valahogy azt érzem, hogy sem az olvasók, sem a gyüleke­zet nem épülnének az ilyen be­számolóból, melyben el kellene mondanom az egyház történe­tét — amit amerikaszerte beté­ve tudnak már hittestvéreink, — utóbbi éveink teljesitményeit — amiről szintén tudnak — és föl kellene sorolnom az adako­zókat, a munkásokat, a főzőasz­­szonyokat, akik azonban nem is tartanak erre igényt, mert amit adtak és tettek, arra a Krisztus szerelme kényszeritette őket. Hadd mondjam el inkább azt, hogy nekem, nem mint lelkész­nek, hanem mint evangélikus hivőnek mit jelentett ez a jubi­leum, mely fegyuttal az én pitts­burghi életemnek és munkálko­dásomnak 10-ik évfordulója is volt. Hadd mondjam el, hogy mit adott nekem az én egyhá­zam és gyülekezetem ez alatt a tiz év alatt. Hadd mondjam el, mert úgy érzem, hogy azt fogom elmondani, ami a 20 év óta itt küzködő alapitó tagoknak is szinte az ajkán van, csak talán nincs alkalmuk elmondani. A jubileum utáni vasárnap én tartottam egy kis utójubileumi istentiszteletet, melyen többet elmondtam, mint amennyit itt el tudok mondani. De abból kell kiindulnom, amit akkor mon­dottam. .. Pál apostol Írja az efezusi le­vélben, hogy “a polgártársai a szenteknek és cselédei Istennek ... a Krisztus séegeletkövén... szép rendbe rakattatván növe­kednek szent templommá...” Az igazi templom nem az a kő­ház, melyben harang kong és orgona szól. Senki abban nem tudna Istennel találkozni, ha maga a gyülekezet nem egy “élő templom”, melynek minden egyes tagja “élő köve” (Péter levele szerint) annak a lelki háznak, mely Isten hajlékává válik. Ott, ahol a testvérek nincse­nek “szép rendben egyberakat­va” ... ott, ahol nem simulnak össze úgy, hogy minden héza­got kitölt a szeretet... ott nincs templom. Ott a gyülekezet kese­redett szivü emberek közössé­ge,, akiknek birtokukban van egy templomnak látszó épület, de nem templom az, mert hiány­zik belőle az “élő templom”, mely Isten nélkül ugyan nem teszi hajlékává azt a kőházat, mely a templom nevet viseli. A gyülekezet Isten családja, melyben mindenki egyformán fontos, a családfő úgy, mint a ma született csecsemő. Minden­kinek fáj, ami egynek fáj. Min­denki örül annak, aminek az egyik örül. Ilyen család a ke­resztyén gyülekezet, melynek feje az Atya, az Isten — a Krisz­tus által. Visszatekintve arra a tiz esz­tendőre, mint ennek a család­nak egyik tagja, mély hálával látom azt, hogy e tiz év alatt mennyit fejlődött ez a családi közösség összetartásban, egy­máshoz tartozásban, megértés­ben, áldozatkészségben, megbo­­csájtásban, Isten országának ál­dott gyümölcseiben. Visszagondolva e tiz eszten­dőre, Pál szavai jutnak eszem­be a 2-ik Korinthusi levélből: “Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Krisztus szolgái-e? Én még inkább több fáradság, több vereség, több börtön, több halá­los veszedelem által.” Az élet kemény iskolájában megtanul­tam nemcsak meghallgatni, ha­nem meg is érteni azokat, akik­nek fájdalma van. Ha valaki beteg, megértem, ha valakit megoperáltak, azt is megértem, ha valakinek gondjai vannak, azt is megértem, ha valakinek gyásza van, azt is és ha valakire teljesen reménytelennek látszó kereszt nehezedik, azt is meg­értem, mert mindezt tapaszta­latból, a magam életéből isme­rem. Ezért volt az, hogy sok köny­­nyet le tudtam törölni Isten ke­gyelmének selyemkendőjével. Ahol epedig nem tudtam letöröl­ni a könnyeket, ott legalább együtt tudtam sírni a sírokkal. De az élet kevés embernek könnyű. Valami fájdalmat min­den ember ismer és azt, amit ismer, meg is tudja érteni. Ezért van az, hogy nemcsak én adtam megértést, hanem nekem is ad­tak a testvéreim. Soha nem sír­tam, hogy ne sirt volna velem valaki. És más se sirt úgy soha ebben a gyülekezetben, hogy néhány testvér ne sirt volna ve­le. Csak fájó érzésekkel ünnepel­het ily jubileumon az, aki bár­csak az élet derekán jár, mégis egy élet felépithetelten romjain ünnepli meg az évfordulót. Ro­mokon állva ünnepeltem meg a gyülekezet huszadik s a magam tiezdik évfordulóját. De ez a fontos. Hogy ÁLLOK a romo­kon! Állok azért, mert az az élő templom, melynek egyik téglá­ja vagyok, úgy van megépítve élő szivekből, mint a téglák, egyik a másikat tartja, támogat­A pittsburghi gyülekezet elöljárósága 1945-ben. ja. Élő falai vannak ennék az élő templomnak, oly falai, me­lyek nem engedik, hogy egy megrepedi, tégla kiessen belőle, j Az Isten ereje hatalmas az ő családjában. És aki e családban el testvéri közösségben, mint az Atyának gyermeke, azt megtart­ja Isten ereje, mely az ő család­jában mutatkozott meg. Meg­tartja az ilyet a hívők közössé­ge, mert a hívők közössége élő templom, Isten hajléka. Sok sorssujtotta tagja van en­nek a kis gyülekezetnek. De mindazok, akikre Isten nagy terheket, súlyos keresztet rakott, azok a gyülekezet közösségében megnyugodva megértették, hogy “mindenre van erőm a Krisz­tusban, aki engem megerősít.” A pittsburghi gyülekezet húsz éves jubileumán én ezt a lelki, élő templomot ünnepeltem, mely az élet egyre hevesebb viharai­ban hajlékommá vált. S nem én vagyok az egyedüli. így éreznek mindazok, akikhez a testvéri szeretet elvitte az Isten jóságát. S a pittsburghi gyülekezetnek e családi közösségben való fej­lődéséért adtam én hálát s vé­dem együtt sok testvérem azon a jubileumon. Ez persze nem olyasmi, amit évi jelentésben vagy évkönyvben ki lehet rr-U*_ _ tatni, mint egy tetőjavítást vagy adósságtörlesztést. Ezt csak azok tudják, akiket Isten kivá­lasztott arra, hogy megmutassák a világnak a«t, hogy “az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Ennek a mi “élő templomunk­nak” dicsőségét csak azok értik, akik... életük romjai felett is ÁLLNAK! Rettmann. WOodbine 3688 Day and Night Service JOHN B. TOTH Licensed Funeral Director 5022-26 LORAIN AVENUE Cleveland, O. Flowers by Wire Everywhere ORBAN’S FLOWERS Producers and Retailers RA. 1500 Greenhouses: Medina, Ohio 11520 BUCKEYE ROAD Cleveland, O. JAKAB ISTVÁN és TESTVÉREI A legrégibb magyar temetési intézet az Egyesült Államokban 8923 Buckeye Road CEdar 0384 11713 Buckeye Road WAshington 4421 CLEVELAND, OHIO ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom