Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1945-06-01 / 6. szám
VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO 1945 JUNIUS NO. 6. SZÁM Ha szivünk nem vádol... Magyarország fölsegélyezésére megindult az akció egész Amerikában. A nyomor nagy és általános, a segitésre sürgős szükség van. írott bizonyságok nélkül is elképzeljük az éhség, ruhátlanság, otthontalanság fojtogató kezének kegyetlenségeit. A kicsi gyermekek táplálkozás nélkül a legveszedelmesebb betegségek áldozatai lesznek, a munkás nem tudja erő nélkül a betevő falatot megkeresni, a betegek gyógyszer nélkül sínylődnek és érzéstelenítő nélkül kerülnek az operációs asztalra. Magyarország segitő kiáltását még nem kaptuk meg, nem kértek tőlünk és mégis valami szorongatja a szivünket, ug* érezzük, hogy ez a némaság annál jobban szólit cselekvésre. Úgy érezzük, hogy tennünk és adnunk kell, mert ezen a földkerekségen egyedül az Amerikába jutott magyarszármazásu amerikai tud tenni és adni. A szivek azonban nehezen ébredeznek. Mindenki azon aggódik, mi fog történni azzal a pénzzel, amit még nem is adott ? Kétségtelen, hogy a segélynek csak akkor van értelme, ha az oda jut, ahová szánva volt és ahol a szükséget óhajtjuk enyhíteni. Azonban az. amerikai kormány világosan kifejezést adott annak, hogy ezeket a segélyeket oda fogja juttatni, ahová azok szánva vannak s hogy minden visszaélést megakadályozzanak, a kormány maga | óhajt' ellenőrzést' gyäktVölfii S segélyek kiosztása körül. A legtökéletesebb emberi intézmény és munka mellett is vannak hi-KORUNK EGYHÁZI NAGYJAI: FATHER HEYER a United Lutheran Church in America első külmisszionáriusa. 80 éves fáradt teste Friedensburgh temetőjében, Pennsylvánia államban várja feltámadását. Hetvenkilenc éves volt, amikor utolsó indiai missziói körútjáról megérkezett ez az alázatos szivü, hatalmas arányú munkása az evangéliomnak. Pedig nem volt erős termetű ember és szépség dolgában se állhatott volna versenyre és mégis kor társai azt mondják, hogy a belőle áradó szolgálatkészség, szeretet, udvariasság és jóakarat mind ott ragyogott a szemében, ami külön szépséget kölcsönzött ennek az embernek. Kortársai nevezték el “Fathernek”, mert az a lelki irányítás, amely élete és munkája után áradt szét, valóban lelki atyjukká tette. Egyházunk indiai miszsziójának is ő volt egyik legfontosabb elindítója. Gunthurban 1842-ben ő rakta le a missziói munka alapjait. Már nyugdíjba készült, amikor megtudta, hogy a rajahmundi misszió területet meglehetne menteni s hogy a pennsylvániai Minisztérium hajlandó a költségeket vállalni. Utrakelt Európából s idejében érkezett meg. Megjelenésével a sziveket teljesen megnyerte ennek a missziónak az érdekében. — Egyetlen kérdés maradt: kit lehetne elküldeni? És a 77 éves ember, kezében az útitáskával, felállott és kijelentette, hogy ha senki más, ő készen áll s akár azonnal is indulhat. Ez a missziói szellem teszi naggyá az evangéliom ügyét a bák és tévedések. Megtörténhetik, hogy az alamizsnák kosarából is elhull néhány száraz kenyér-karaj és mégis, azokért a célhoz jutó kenyerekért, még ezt a lehetőséget is vállalnunk kell. Magyar szivek áldozatai ma életmentő nagy munkát tudnak végezni az ősi föld elárvult, koldusbotra jutott szegény, szerencsétlen magyar népe között. Nekünk, magyarszármazásu amerikaiaknak ez a külön kötelesség kerül a vállainkra. Amerika nem ellenzi, köteles feladatunknak tekinti és a magyar nép tudja, hogy ha mi nem szeretjük és segítjük őket, akkor a jó Istenen kívül senkije sem lesz annak az árva népnek. Ne legyünk könnyelműek, ha ellenőrzési jogainkat gyakoroljuk. De ne legyünk csupán “tiltakozó magyarok”, akiknek pénze nem jut el az áldozat oltáráig. Ha sietünk is, mire a segélyek megérkeznek, a magyar földön az őszi szél süvít át a megrongált házakon és lerongyolódott öltözéken. Az ős magyar ugar népe kenyeret kér, orvosságért eseng, megértésért és szeretetért könyörög. Betudnánk-e fogni füleinket? Ha forró ólmot öntenénk is füleinkbe, vájjon szivünk vádolását elnémithatnánk-e? Gazdag amerikai otthonainkban ha fehér asztalunk felé hajiunk és a bőség poharát vesszük kezünkbe, vájjon vünk helyén, ha az Amerikai Segély hajóján nem küldtünk semmit ? B. G. földön. Father Heyer munkája egyike volt a legfárasztóbbaknak. India vidéke néha szinte kibírhatatlanul meleg. Voltak vidékek, ahol állandó járvány pusztította a népet és ellenséges indulatu törzsekkel is találkoznia kellett nem egyszer. Sokszor volt föld a párnája, csillagos ég a takarója. De a nagy Isten ott- őrködött élete felett, mert azt a munkát, amire a pogány világ várt, valakinek meg kellett kezdenie. Father Heyer volt egyike azoknak, akiket Isten erre kiválasztott,