Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-03-01 / 3-4. szám

VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO 1945 ÁPRILIS NO. 3-4. SZÁM

Felsőbb iskoláztatás ügye

Magasabb fokú keresztyén iskoláztatás kérdése magyar gyülekezeteinknél

Lelkészeinktől az Egyetemes Egyház minden évben külön beszámolót kér arról, hogy hány egyháztag gyermeke iratkozott be magasabb fokú iskolába? A másik kérdés pedig, hogy a magasabb pályára készülő ifjúságunkból hányán men tck egyházi és hányán állami vagy más alapitványu iskolába? A választ minden egyháztag könnyetni kitalálhatja, ha összeszámolja, hogy hány orvos, ügyvéd, tanitó, mérnök egyháztagja van gyülekezetének az itt született és itt nevelődött ifjúság közül? A számuk túlságosan alacsony, ha ugyan egyáltalán megtalálhatjuk őket köreinkben ?

'Nem lehet szemrehányással illetni hiveinket, ha túlságosan kevesen tették lehetővé gyermekeiknek a magasabb fokú művelődését, hiszen mi még legtöbben a kivándorló generációhoz tartozunk, akiknek sok időt és gondot kellett arra forditanunk, hogy az uj világ eltérő viszonyaiba beleilleszkedjünk és elég anyagi alapot teremtsünk a magunk biztonságához. Gyermekeink igy is elvégezték a legtöbben a középiskolát, ami a mi elemi iskolai müvetlségünkhöz képest igen magas iskoláztatást jelentett már. Sokan nem is sejtik, hogy a high school után milyen közel vannak gyermekeink ahoz, hogy tanítókká, ügyvédekké és más vezetői pályára képezzék ki magukat. Sokan túl hosszú időnek tarjuk az iskolába eltöltött közép iskolai éveket és türelmetlenül biztatják gyerme keiket gyors kereseti pályára való lépésre. Pedig az amerikai high school közel jár a magyarországi gimnáziumi müveit séghez, amiről pedig tudjuk, hogy onnan a legtöbb esetben tudományos pályára léptek ifjaink.

A mi egyháztagságunk általában mind abban az anyagi helyzetben él, hogy képes lenne

gyermekeit átsegíteni a hátralevő esztendőkön. Ezzel sokkal többet adunk gyermekeinknek, mintha örökségképpen halálunk után két-három ezer dollárral többet hagyunk hátra. A tudományos pályára lépő ifjúság elhelyezkedése mindig biztosabb volt és aránytalanul nagyobb jövedelmet biztosit, mint az itt-ott ideiglenes alkalmazást nyert gyári vagy egyéb munkásoké. Eltekintve attól, hogy mennyi büszkeséget jelent, a szülőknek gyermekeik sikeres elhelyezkedése az amerikai vezető körökben, nekünk egyúttal kötelességünk is tehetséges gyermekeinket méltó helyükre segíteni. Már pedig tudjuk, hiszen lépten nyomon találkozunk neveikkel, hogy a mi gyermekeink között igen sok tehetséges és szorgalmas tanuló akad. Milyen nagy dolgot jelentene, ha ifjú egyháztagjaink között megtalálnánk mindazokat, akikhez mi tört angolsággal szoktunk tanácsért menni.

De nemcsak müveit ifjúsági embereket kívánunk mi látni ifjúságunkban, hanem azt is szeretnénk, hogy azok megmaradjanak hiven nemcsak magyar köreinkhez, de egyházi köreinkhez is. Ne felejtsük el, hogy az igazi “müveit” ember csak az lesz, aki nem feledkezik meg arról a tartozásról, amely szüleihez és általában ahoz a körhöz fűzi, amelyből kinőttek és amelyiknek életét, gondjait és feladatait elsősorban ismerik. Azaz, az igazi műveltség ismeri a felelősséget, ismeri szüleit, ismeri népe szervezetét s igy elsősorban is egyházát. Az igazi műveltség alázatossá és

istenfélővé teszi az embert, akinek számára a tudás a legfőbb keresztyén erényekre az igazság és szeretet tudásra vannak alapozva. Ilyen jellemnevelő intézmények elsősorban evangélikus iskoláinak, amelyet drága pénjpn s nagy áldozatokkal azért tartunk fenn, hogy a legnemesebb vezetőket tudjuk kitermelni benne. Minden öntudatos.. evangélikus embernek büszkeséggel kell tekinteni hatal más iskoláinkra s gyermekeit elsősorban is oda kell küldenie.

Az egyházak, mint nagy családi közösségek legyenek erre tekintettel és ha másképpen nem, úgy összetartással tegyék lehetővé, hogy evangélikus népünk gyermekei eljuthassanak a lelkészi pálya, a biró méltóság és más vezető helyek betöltéséig. B. G.

KORUNK EGYHÁZI NAGYJAI:

Dr. Frederick H. Knubel

AZ AMERIKAI EGYESÜLT EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ELSŐ ELNÖKE

Ha majd az Amerikai Egyesült Evangélikus Egyház (U. L. Ch. of A.) történetét hozzáértő történészek meg fogják irni, az első nagy fejezetek egyikét egészen bizonyosan Dr. F. H. Knubelnek fogják szentelni. Dr. Knubel volt a mi Egyetemes Egyházunk legelső elnöke, egyházi értelmében talán azt mondhatnánk, a püspöki kar és az egyetemes egyház főpüspöke.

Amikor az amerikai evangélikus egyházak első komoly lépésüket megtették a szervezkedés felé s azt 1918-ban meg is valósították, vezérüknek és elnöküknek Dr. Frederick H. Knubelt választották meg, aki ezt a megbízást többszöri újraválasztás alapján egyfolytában 1944-ik év végéig töltötte be.

Az Egyetemes Egyház 16. bienniumi, Louisville, Ky.Jban megtartott közgyűlése felmentette a 75 életévet betöltő nagy egyházi vezért nehéz munkájától. Az evangélikus egyház nagy prófétai egyénisége, valóságos Mózese volt ez a nagy férfiú, akinek minden ereje az egyház legszentebb szolgálatában égett el.

A Lutheránus Világ Konferencia végrehajtó Bizottságának a tagja ma is és a National Lutheran Council iránynyelveinek ő volt a kiépitője, amelytől az összes amerikai evangélikusok egyesítési munkáját várjuk.

Akik Dr. Knubellel személyesen beszélgethettek, azok tudják, hogy milyen közvetlen és

meleg lélek volt, aki egyházának a legkisebb ügyei felől is szívesen érdeklődött mindig. Akik pedig hallgathatták előadásait, prédikációit, azok meg(Folytatás a 6-ik oldalon)