Erős Vár, 1944 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1944-02-01 / 2. szám
IMÁDSÁG ÉS HÁBORÚ NT. MARKOVITS FAL “Kiálts hozzám és én felelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanok, amelyeket nem tudsz.” Jeremiás 33:3. “Megvagyok győződve arról, hogy az imádságok azok, amelyek a legnagyobb és legjobb segítséget adják nekünk.” Ezeket az egyszerű szavakat egy 22 éves kanadai pilóta irta haza levelében. Olyan erős és különleges állítás ez, hogy gondolkodóba ejt bennünket. Zugó, dühöngő háború közepette vájjon az imádság volna a legnagyobb és legjobb segítség? Ez a meggyőződése ennek a fiatal pilótának. Nem gyorsabb repülőgépek, sem nehezebb tankok, nagyobb távolságokra hordó ágyukra van szükségünk, hanem imádságra. A legnagyobb és legjobb segítség, valami, ami mindnyájunknak hatalmában van: az imádság erőssége. Hü, kitartó és meggyőző imádság. Látván ezen fiatal pilótának hűséges meggyőződését, kell hogy saját magamtól kérdezzem meg: Vájjon mindent megteszek-e, ami tőlem telik, hogy mint egy Keresztyén segítsem lélekben azokat, akik naponta néznek szembe a halállal, azzal a hatalommal, melyet szembenézni sokszor oly nehéz? Vájjon mindennapi kötelességemmé teszem-e, hogy szivemet kinyissam, mint a zsoltár iró tette: “Este és reggel és délben imádkozom és kiáltok az Úrhoz, és ö meghallgatja az én szómat.” Zsolt. 55:18. Hacsak rendszeresen nem imádkozunk a mi katonáinkért és azért az eszméért, melyért ők küzdenek, mi megtagadjuk őket s ezzel elvesszük a legnagyobb segítséget. Tartsuk eszünkben mindig, hogy az imádság nemcsak kiváltság a mi számunkra, hanem felelősség is. “Imádság a kéz, mely mozgatja Isten Kezét.” Ha nem hiszünk ennek, csak fordítsuk tekintetünket a Biblia lap-
