Erős Vár, 1944 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1944-06-01 / 6. szám

1944 junius ERŐS VAR 7-IK OLDAL ÖRÖK TAVASZ Aki a természet nyelvét nem érti, az nem ismer szép világot. Lent jár még sötét világok tornácaiban, de nem mer bekopogni az Élet ajtaján. Szerencsétlen ember az, ki hidegen hallgat nagyszerű szimfóniákat és nem tud gyönyörködni Isten páratlan költeményében. Szánni tudom azokat, kik nem tud­nak elmerengeni susogó és hallgató fenyőerdők közepén, egy óriási zu­­hatag szemlélésekül, vagy egy végte­len puszta bámulása alkalmával. Ezek az emberek, kik semmi külö­nöset sem látnak egy rügy fakadás­­ban, egy hulló piros falevélben, még nem érintkeztek az éggel. Nem tud­nak hinni, csodálkozni sem. Hide­gek és kemények; mint a szikla. Szellemjárás van mindenütt, lélek és élet von be mindent, de nem min­denki veszi ezt észre. Van szemük a látásra és fülük a hallásra, mégis vakok és süketek. Nem hallanak ha­rangzúgást és nem látnak templo­mot. Fekete anyagot látnak csupán, kék ég és nap nélkül. A természet oltár, ide kell imádkoz­ni járni. Harmonikus, mézédes a szava, melybe pásztortüzek fénye, halk tilinkók lelke, csillagok rezgése, vadludak gágogása, vizek csobogása, fűszálak harmatja van felolvadva. Nincs szebb dal, klasszikusabb ze­neszerzemény, mint a nekünk daloló tavasz, mely megújhodásról beszél. Azok a halk suttogások, melyek leve­leiről leválnak és simogatni kezdik arcunkat, olyanok, mint végtelen messziről jövő sóhajok ihletett em­berek ajkáról. Chopint, Beethovent, Grieger érzel magad közelében, ki füledbe énekli: Gyere velem, kapasz­kodj szivembe, én viszlek . . . ó mennyit vesztenék, ha nem ér­teném a tavaszt, mely minekünk oly csodás dolgokat beszél. Sokan nem érzik ezt. “a köznép nem csodálko­zik semmin.” Csak a kiváltságosak látnak valami rendkívülit, meghatót, felemelőt a természet reggelében. “A GALAMBOS JÓZSEF MAGYAR RÁDIÓ ÓRÁJA 8100 West Jefferson Ave. Detroit, Michigan szépség hangja szépen szól s csak a legfenköltebb lelkekbe surran — mondja Nietzsche.” Tanulj, megilletődve állni ág, lomb, levél hivogató karjai mellett, mert távoli világok üdvözlete van minden élő és vibráló atomba beleszórva. — Minden kis virág angyalok írása; minden vizcsepptől reszkető fűszál Isten mosolygása. De nem lenne mindez szép ég nél­kül. Ha ég nem lenne és rajta a nap, a csillagokkal, nyoma sem lenne e gyönyörű ujjongásnak. Halott világ lenne, melybe jaj-szavak töprengenek és haldoklanak. Mert minden szép amonnan felül­ről árad. Semminek sincs értelme, sőt léte sem, kétség, égboltozat nél­kül. A mennybolt áldás, mit ránk té­rit egy atyai kéz, melyről csak az vesz tudomást, ki beletartozik ebbe az emelkedett atmoszférába. Emel­kedni kell, nekilendülni, hogy ezt igazán megértsük. “Ki földet eszik s hasoncsuszík, annak nem nő szár­nyak” Ami e földnek hangulatot ad, gyö­nyörűséget és varázst, az nem e vi­lágból való. Annak más a hazája, más a légköre. Minden annyira szeretetteljes és rokonszenves, hogy mennyi kékség, biztatás, jókedv, istenes lelkűiét van beleédesitve. Tavaszi meleget, napfényt kiáltoz­zunk s rázogassuk azokat, kik csak félig tudnak élni. Különös dolog a fény, a meleg s az élet. Serkenti az embert és szép gondolatokat ad. Nem tűr halált, visszavonást, csak áhítatot s dagado­zó érzéseket. A művész, ki hegyek közé vonui, hogy színeket lásson, hangokat hall­jon; figyelemmel, önmaga kivetítésé­vel szeretne megmenekülni önmagá­tól, hogy megértse azt a csodálatos áriát, melyet a meleg, a pezsgés su­­gára szór tüneményes gazdagságban. És amikor megilletődve áll meg a legcsodálatosabb alkotások előtt, máris megtalálta, amit keresett: Az örök Fenséget, mely belefér egy tü­csök ciripelésébe, egy méh zümmögé­sébe, eget-hasogató madarak vijjo­gásába. Művészi szemekkel kell nézni a vi­lágot és átélni az életet. Ki kell ra­gadni belőle a szépet és csodálni azt. Művészet nélkül nincs vallásosság, gerjedelem,, valóság. Míg a művészi elem ki nem vész a szivekből, addig a vallás sem hallhat meg. Míg lesz érzés, mely koszorút fon a szépségnek s meg tud rezdülni illatától, s nem fog idegenkedni fájó csókoktól és tű­zi ekei log gyújtani neki oltáron, vár­romon, fehér havasokon és hívogatni fogja könnyel és mosollyal. A vallásosság ott kezd meghalni, ahol az ember kizárja önmagából a remegő természetet, a vér hullámve­rését s a művészetet és csak dogmá­kat, tantételeket, áltanokat, csont­vázat. köveket rak az Ur asztalára. A természet templom. Itt imádko­zott a legszívesebben a Megváltó. A néma csodálat, mely itt eltölthet, harsogóbb minden imádságnál. Mert itt a hihetetlen, érthetetlen, felfog­hatatlan pittyeg, susog, álmodozik, ölelkezik és szólitgatja a Névtelent, minden erők és megújhodások For rásiat . . . Csodákban az hisz, aki találkozott Istennel” ... M. Z.----------V---------­RÖVID HÍREK ÉS GONDOLATOK Az Egyetemes Evangélikus Egyház, United Lutheran Church in America, uj lakásba költözködött át. New Yorkban a város egyik legszebb ut­cájában, a Madison Avenuen vette meg Egyetemes Egyházunk a J. P. Morgan otthonát, melynek 4 eme­letén lesznek egyházunk hivatalai s ugyanitt kap helyet a National Lu­theran Council is. J. P. Morgan, amerikai bankár, merész pénzügyi vállalkozásairól volt hires, amelyekben egy generáció alatt milliókat szerzett. Kevesen is­merik végrendeletét, melynek első szakasza arról tesz bizonyságot, hogy Morgan otthont, melynek 4 eme­­tetésképen közöljük a végrendelet el­ső szakaszát: “Megváltóm kezébe ajánlom lelkemet, teljesen bízván ab­ban, hogy megváltotta és tisztára mosta azt szent vérével, s szenny nél­kül fogja azt az Atya trónja elé vin­ni; meghagyom gyermekeimnek, hogy minden körülmények között, még tes­ti épségük feláldozásával is, marad­janak meg abban a hitben, hogy a bűnnek megváltása egyedül Jézus Krisztusnak vérontása által van.” Phone: VI. 2-0838 TOTH REALTY Complete Insurance Service MICHAEL TOTH, Manager Notary Public — Surety Bonds 7932 W. Jefferson - Detroit, Mich.

Next

/
Oldalképek
Tartalom