Erős Vár, 1944 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1944-05-01 / 5. szám
1944. május ERŐS VAR 3-IK OLDAL BUFFALO 1914—1944 Harminc esztendő nem sok a világ történelmében, de annál több egy emberi élet számára. Az ember alkotó ereje nagy általánosságban harminc esztendőre tehető. Ezért végtelenül fontos, hogy mit csinálunk életünknek azzal a szakaszával, amelyik ezt az értékes időszakot foglaija magába. Azoknak a magyar kivándorlóknak a többsége, akik ma itt élnek Amerikában, 1914 előtt vándorolt ki. A mai egyházfenntartó erő mind 50 és 60 év körül mozog, ami azt jelenti, hogy a buffaloi templomalakitás idején húsz és harminc életév között jártak azok az emberek, akik ma ünnepelnek. Mennyi minden történt velük is és templomukkal is, azt egyenként is sok lenne elmondani. Mennyi csalódáson, keserűségen és küzdelmen mentek át, arra talán maguk sem emlékeznek. A csüggedés és közöny szívtelen ollói már-már halálról károgtak és elszorult a szive azoknak, akiknek fáj, ha egyházunk sionán kopár mezőket láttak. Valami azonban mindig történt, amint történni szokott a hivő emberek életében, egy-egy csoda, felülről jövő kéz, nem számított segítség s az egyház tovább haladt s a fekete felhőkből áttört a napfény és virágra fakasztotta az elszórt vetést. Talán mások lettek az aratók, talán sok magvetőnek kihullott a kezéből a munka szerszáma azóta, de hitüknek gyümölcse mégiscsak megérett. Isten nem hagyta el az övéit, az imádság nem tért vissza üresen. Ma ünnepelnek Buffaloban, jogosan, büszkén, ünnepük azt a tényt, hogy harminc esztendő alatt mindig volt valaki, akinek hite világosságot szórt, utat mutatott, kormányrudat fogott az egyház hajójának előbbrehaladó utján. Nem az eredmények számítanak, nem a templom nagysága a döntő, nem az elért sikerek, hanem az a tény, hogy harminc esztendő alatt a buffaloi magyar evangélikusok templomában állandóan szólt az ige, készen állottak a szentségek a kiszolgálásra, osztotta az áldást a házasságot kötő if jakra, vigasztalta a bánat fátyolába öltözött gyászolókat. Ezt jelenti harminc esztendő hűsége egy gyülekezet életében. így vált éltető harmattá, növesztő napsugárrá, lelket adó dallá az egyház a buffaloi magyar evangélikusok .lelki élete számara. S ne tartsa ezt senki kicsiny dolognak, mert ez mindennél nagyobb. Semmi más nem marad utánunk; emlékeink elfakulnak, mint a száradó fűszál, vagyonunk szétmorzsoiódik, mint a kezünKből kiejtett göröngy, de a hit lelkek megmentője lesz, örökéletre vezérlő mester a Krisztus által s egykor Isten trónusa előtt tesznek bizonyságot arról, hogy a buffaloi magyar evangélikus egyház nem hiába állott az elmúlt harminc éven keresztül. A jövőnek útját, ki tudná megmondani? Igazában, nem is a mi dolgunk tudni azt, hogy mi lesz az útja Istennek az ő céljai elérésében. Egy a mi feladatunk: tovább áUani hűséggel a kijelölt mezőn és szórni tovább, pazar bőséggel, önfeláldozó szeretettel az evangéliom áldott magvait. El nem szabad ereszteni soha Isten kezét, soha meg nem állani az imádságban, soha fel nem adni a reményt. A buffaloi egyház kezébe “lámpást adott az Ur”, amivel világítania kell újból, mert sötétek lettek ismét az árnyak, feketébbek az éjszakák és sürü felhők, véres csaták tarolják az uj ugarak barázdáit. A buzgó, evangéliomi szeretettől izzó lelkipásztornak és a hitben hűnek bizonyult gyülekezetnek Isten további áldását kéri és kívánja és sikerei felett érzett örömeiben őszinte szívvel osztoz az Erős Vár szerkesztősége és olvasótábora. bg. LORAIN 1939—1944. Ennek a kis gyülekezetnek csak öt esztendőt Írhatunk homlokára, olyan szelíd szám ez, mint maga a gyülekezet. De éppen ezek a tények emelik őket közel a szivünkhöz, mint a gyermeket a maga törékeny ifjúsága, harmatos üdesége. Nem tudunk másképpen rájuk gondolni, mint azzal a hő kívánsággal: Isten adjon nekik erőt, hitet, buzgóságot és növekedést s legyen hitük igazolójuk itt e földön és egykor a mennyben. A Clevelandi Első Gyülekezetből nőtt ki a West Sidei Gyülekezet, viszont a West Side-ak hajoltak féltő gonddal és szeretettel a loraini ághoz, amelyik oly gyorsan vert gyökeret a várakozó lelkek talajában, hogy alig akartuk hinni azt, hogy Lorainban is van egy kis gyülekezetünk. A loraini gyülekezet különlegessége az, hogy a tót evangélikusok templomában tartják istentiszteleteiket s lelkészük mindkét gyülekezetnek a lelkipásztora. Különös, hogy csodálkozunk ezen, pedig ez a természetes igy kellene lennie mindenütt. Lorainban egyébként sincs nemzetiségi torzsalkodás, ugyancsak béke jellemzi a feiekezetek közötti viszonyt is. Mi őszintén örülünk annak, hogy népünk hite és meggyőződése szerint saját felekezeti közösségében találta meg a helyét. Fejlődési lehetőségük nem nagy, de ha a szeretet és békesség keresztyén szellemében megmaradnak, akkor egyike lehet a legmelegebb és legszebb gyülekezeti családnak És az is sokat jelent, amikor vannak körülöttünk hittestvérek, akik ismerik örömünket és bánatunkat s azokban velünk együtt éreznek. A loraini lelkipásztor bölcsességét igazolja, hogy a két gyülekezet között fenn tudja tartani a legteljesebb békességet. Az Erős Vár szerkesztősége és olvasóink feléjük is a legnagyobb szeretettel nyújtja jobbját s kérjük a jó Istent, vezesse őket továbbra is az evangéliom ideig és örökké tartó boldogságának az utján SZIVES MEGHÍVÁS. A Clevelandi Első Gyülekezet kebelében működő Luther Márton Betegsegélyzö és Templom Egylet tagjai sarába hivja Cleveland evangélikus népét. Az Egylet gyűléseit tartja minden Hónap barma dik vasárnapján d. u. 3-kor, a 2830 East Bsulevardi Evangélikus Iskolában. Érdeklődőket szivesan látunk. Az egylet tagjai, vagy tiantvisalői is felvilágosítással szolgálnak. PÉNTEK PÁL, elnök SZŐKE SÁNDOR, jegyző BALOGH FERENC, pánztárnok DOMBI LA5ZLÓ, titkár 2957 E. 115 St.
