Erős Vár, 1944 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1944-02-01 / 2. szám
1944. február hó ERŐS VÁR 5-IK OLDAL BÖJT FELÉ Könnyesebb farsangja talán még nem is volt a világnak, mint most az, amelyiknek utolsó napjai vannak fogyóban. Ki mert és ki tudott mulatni 1944-ben? Minden jókedv, minden gondtalan pillanat után hosszú órák szivet tépő kétségei lebegték körül az embert. S a könynyes farsang után most még szomorúbb böjt íe.é kell mennünk? Lehet igy is venni a dolgot, de ha egyszer megérjed, hogy mi is a böjt igazi értelme akkor rájösz arra, hogy a böjt a keresztyén ember számára a legnagyobb vigasztalásnak az üzenetét tartalmazza . A böjt nem a szomorkodásnak kijelölt időszaka, hanem az elmélyedő befelé és felfelé nézésnek az alkalma. Egyházi Atyáink az egyházi ünnepkörbe fontosnak találták ennek az időszaknak a kijelölését, amikor az ember figyelme különösképpen is önmagára és az érte golgothai megváltásra induló Krisztusra forditható. Az a sok kérdés, amit felvet magában az ember; mi az élet értelme, miért vannak háborúk, miért az ártatlanok szenvedése, van e szabadulás és vigasztaló reménység, mind ez a kérdés választ kaphat a böjtben, ha valaki hajlandó nemcsak felületesen odavetni ezeket a kérdéseket, hanem az isteni megvilágítás szempontjából az egyetemes magyarázatot meghallgatni is. Amig csak emberi szemüvegen és gazdasági érdekszempontból nézzük a dolgokat, addig nem találunk értelmet abban, hogy Krisztus életét adta értünk, hogy hitükért gályára mentek az emberek, hogy vallásukért üldözést és nélkülözést szenvednek az emberek, hogy a szabadságért és igazságért s egyben más jövendőért meghalnak a nemzet hősei. Ha azonban a földi élet határait összekötjük az örökkévalóság világával, az itteni látszólagos befejezetlenségnek az eredményeit rábízzuk egy mindenttudó Isten kezére, akkor hitünk megnyugszik abban, hogy küzdelmeink jutalma az örökélet koronájának elnyerésében vár reánk. Hiszen békében és háborúban egyaránt az örök elválás és örök befejezetlenség és érthetetlenség az életünk mindaddig, amig hitünkben bizonyossá nem válik az a remény, hogy Isten színe előtt találkozunk. A böjti utón el kell jutnunk odáig, amikor azt mondhatja ____________________ az ember, tudom, tudom. Kiben hiszek. Mert az az Isten, aki engem elhívott erre a földre, látja szenvedéseim próbás útjait is és azért adott Megváltót, hogy necsak könynyeim peregjenek tövises utamra, de erőm is legyen diadalmasan vallani azt, hogy megtaláltam az élet célját a Krisztus keresztjének magyarázatában. (Brachna)-------------V------------MAGYAR EVANGÉLIKUS LELKÉSZ LEVELE MAGYARORSZÁGBÓL ROOSEVELT ELNÖK ÚRHOZ A Christian Century nevű amerikai újság idézi H. Gaudy László evangélikus lelkész nyílt kérelmét az Egyesült Államok nagylelkű és keresztyén szellemű elnökéhez. Gaudy László, aki a magyarországi evangélikus hitoktatás élén áll, arra kéri az elnököt, hogy az oroszországi magyar hadifoglyoknak küldjön lelki gondozókat. “Amikor rájuk gondolunk, minden falat keserűvé válik a szánkban, tudva azt, hogy ezek 3, foglyok mind testvéreink a Krisztusban. Hitvesek, gyermekek, apák, anyák nevében kérem ezt, küldjenek lelki vigaszt nekik . . . Nem fontos, hogy milyen felekezetből, csak menjen valaki. Nem pénzt vagy kenyeret, hanem lelki táplálékot kérünk a számukra.” Hisszük, hogy ez a levél nemcsak eljut, de meghallgatást is talál elnökünknél. Senki sem adott tekintélyesebb kifejezést az egyesült nemzetek háborújának, mint éppen ő, amikor nyiltan kijelentette, hogy nem a nemzetek eltiprása, hanem a nemzetek felszabadítása és felemelése a cél. Mindenki tudja, hogy nem a magyar nép legázolására indult el hadseregünk, hanem annak az átkozott szellemű faji és nemzeti ideológiának a kiirtására, amelyik rabszoigasorsba döntötte már is Európa országait. Az amerikai demokrácia teljes szelleme tiltakozik az emberi jogok kifosztása ellen s ezt mi tudjuk legjobban, amerikai bevándoroltak. Tudjuk azt is, hogy Magyarország egész történelmi múltja örökös harc volt a zsarnokság ellen s lelki vonatkozásban ma is inkább Amerika szövetségese, mint a rákényszeritett hitlerizmusé. Rendíthetetlen bizalommal áilunk úgy a magunk sorsát illetően, mint a fenti kérdés ügyében elnökünkkel szemben. Bizalommal kérjük azonban, hogy keresztyén hite és emberszeretete siettesse ennek a kérdésnek a megoldását s küldjön vigasztalókat a háború ama szerencsétleneihez. (Brachna)----------V----------TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK Egy lelkész beszélte el a következő történetet: Amikor lelkész jelölt voltam, egy alkalommal Strassburgból tél idején a városba igyekeztem. Mentem, mendegéltem s egyszerre bágyadtságot kezdtem érezni. Leültem, leikemet Istennek ajánlottam és vártam életem végét. Hirtelen felébredve, egy fuvaros állott előttem, aki ráncigálni kezdett. Nagy nehezen ébresztgetett, felsegített kocsijára és elvitt gyalogutam céljához. Itt megköszöntem neki szívességét és néhány pénzdarabot akartam adni neki. A derék ember azonban nem fogadta el a pénzt, mert — úgymond — csak olyan szolgálatot tettem, mellyel egyik ember a másiknak tartozik. Nos hát, szóltam én, legalább mondja meg nekem jó ember a nevét, hadd imádkozzam magáért. Ezt sem tette, de igy szóit: Látom, hogy az ur lelkész, vagy az akar lenni. Mondja meg nekem az ur, hogy hívták az irgalmas szamaritánust? Hallgattam, mert hiszen az irgalmas szamaritánus nevét akkor sem tudtam s ma sem. “Nos — szólt a derék fuvaros — akkor engedje meg, hogy én se mondjam meg a nevemet — ezzel lovai közé csapott és elhajtott.-------------V------------Nincs rosszabb, mint egy előkelő képmutató tanácsadó. Ha hallgatunk rá, eget földet igér, ha pedig a kivitelre kerül a sor, a füle botját sem mozgatja. (Luther.)
