Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-02-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1943 február hó AZ ADAKOZÁS MŰVÉSZETE. Adni soha nem könnyű. Mikor adakozunk, akkor szembe helyezzük magunkat a legerősebb emberi indulattal, az önzéssel. Mivel az önzés emberi bűnös természetünknek egyik alapvető tulajdonsága, nagyon nehéz adni, akármilyen formában legyen az téve. A keresztyén módon való adakozás pedig egyenesen művészet. Nagyon kevés ember van, aki igazán megtanulja ezt a művészetet. A keresztyén adakozás művészetét igazán csak azt tanulja meg, aki rájön arra, hogy neki nem az emberekkel, hanem az Istennel van számadása. Más szóval nem azért adunk, mert a pap szépen tud kérni, azért se, mert más is ‘annyit’ adott, azért se, mert ezzel a magunk számára dicsőséget akarunk szerezni, hanem egyedül azért, mert Istennel számadásunk van. Az Istennel való számadás pedig abból áll, hogy a Biblia szavát megfogadjuk és megadjuk azt a tizedet, amit az Ur kér az ő gyermekeitől az Ö szent céljainak megsegitésére. A tizedet megadni persze megint csak az tudja és az meri, aki nem szájjal, de szivvel hisz abban, hogy mindene amije van, az Istennek ajándéka és semmit, de semmit el nem érhetett volna az Isten segítsége nélkül. Aki ezt szivből hiszi, annak könnyű megadni a tizedet minden javaiból. Mikor pedig ráeszmélünk arra, hogy a tizedet megadni annyit jelent, mint minden dollárból, amit keresünk Isten szent céljára adni tiz centet, megértjük azt, bogy miért vannak olyan kevesen, akik megtanulják az adakozás művészetét, Tiz cent minden dollárból! Nagy pénz mondjuk. Tiz dollár minden száz dollárból, amit keresünk! Még nagyobb pénz, mondjuk. Száz dollár minden ezer dollárból, amit keresünk! Igen nagy pénz, mondjuk! Pedig ha a Bibliát elfogadjuk mint Istennek könyvét, akkor a tizedben való adakozást is el kell fogadni. Ha a keresztyén adakozás művészetét el akarjuk sajátítani, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy mi nem egyes embereknek, nem is a papnak, de még egy-egy gyülekezetnek se tartozunk számadással. Az egyetlen személy akivel szemben számadásunk van, az a jó Isten. De Vele azután tiszta számadást kell tenni, ha azt akarjuk, mogy az Ő gyermekeinek hivattassunk. Ha ezeknek a gondolatoknak és számoknak a világban vizsgáljuk meg a mi adakozásunk, látni fogjuk, hogy milyen messze vagyunk attól, ami a legkevesebb, amit tehetünk azzal szemben, aki mindenünket adta. így látjuk alázatos beismeréssel, hogy a jó Istennek még a legkisebb dolgokban is adósai maradunk. Leffler Andor. Mi lesz a “Szívügy“ sorsa? Sokan olvasóink közül persze nem is tudják, hogy mi ez a “Szivügy”, melynek sorsa felett aggodalmaskodunk. Nem holmi szerelmi kalandról van szó, hanem egy a buffaloi konferencián hozott igen komoly és méltóságos Egyházmegyei határozatról. Az, aki megőrizte az Erős Vár 1942-ik év októberi számát, abban a szerencsés helyzetben van, hogy fellapozhatja az Erős Vár fent emlitett számában a 3-ik oldalt és ott a második hasábban olvashatja a következő határozatot “A Perth Amboyi gyülekezet e határozat értelmében az Amerikai Magyar Lutheránus Egyházmegye szívügyévé vált erre az évre.” Ez a ‘szivügy’ amiről egy-két dolgot el kell mondani, mert úgy érzem, hogy nagyon is mélyen hallgatnak az evangélikus berkekben erről az u. n. ‘szívügyről’. Pedig, hogy őszinte legyek, illetlen dolog. ‘Szívügyről’ nem szoktak az emberek hallgatni. Ha valami szivügy, ! SZIVES MEGHÍVÁS. I A Clevelandi Első Gyülekezet kebelében működő Luther Márton Betegsegélyző és Templom Egylet tagjai £ sorába hívja Cleveland evangélikus népét. ^ Az Egylet gyűléseit tartja minden hónap harmadik vasárnapján d. u. 3-kor, a 2830 East B^ulevardi ^ Evangélikus Iskolában. Érdeklődőket szívesen látunk. Az egylet tagjai, vagy tisztviselői is felvilágosítással szolgálnak. % PÉNTEK PÁL, elnök SZŐKE SÁNDOR, jefyzS BALOGH FERENC, pénztárnok |l DOMBI LÁSZLÓ, titkár 2957 E. 115 St. |