Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-12-01 / 12. szám
2- oldal ERŐS VÁR 1943. December hó kor a fák, az elefántok, a halak, a madarak, a városok és mind mind a kis gyermekek, akiket a hátamon vífezek, elpusztulnának, meghalnának. Ö értük kell forognom mindég a nap körül. A kis csillag nem hallott többet, de szivében igen megszerette a Földet, mert az olyan kedvesen felelt neki. “Ha csak egy kicsit is segítségére lehetnék ennek a kedves Föld Planétának, akkor igen boldognak érezném magamat,” — mondta a kis csillag. Ezután nagyon, de nagyon sok esztendő telt el egyedülvalóságban. “Oh, már nem bírom ezt tovább, — sóhajtott a kis csillag — de megpróbálok még egy éjszaka világítani.” S azon az éjszakán eljött az angyal a legszebb csillagért. Nem a legnagyobbért, nem a legfényesebbért, de a legszebb csillagért, mert a jó Istennek egy ragyogó csillag kellett egy nagy célra. Mind a csillagok elkezdtek csillogni, villogni. A zöld ruhást planéta is, meg a büszke üstökös is azt mondták: — Én vagyok a legszebb! Nézd, angyal, hogy csillogok én! De az angyal csak elment a lángoló üstökös mellett. Elment a zöld ruhás nagy planéta mellett. Elment minden nagy és ragyogó csillag mellett és elrepült abba a sötét sarokba keleten. Ott kezébe vette a kis csillagot és felemelte az ég legmagasabb helyére. A dicsőség tüzével megtöltötte oly annyira, hogy a kis csillag úgy ragyogott úgy csilllogott,| hogy minden más csillag, vagy üstökös, vagy planéta csak halvány volt mellette. S akkor az angyal igy szólt: — Kis csillag, ide helyezlek téged, hogy segíts a Földnek, mert a Föld nagy bajban van és szüksége van egy vezető csillagra.” S ez a csillag volt az, amely a pásztorokat és a bölcseket a bethlehemi jászolbölcsőben született Krisztushoz vezette. * * * Én hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus. (Lukács 2, 10-11) MEGVÁLTÓ SZÜLETETT Az én életem, mint minden embertársamé, hasonló az Isten által teremtett tengerhez. Jellemzi életem a tengernek minden zivatarja és annak megnyugtató csendessége. Zivatar dúl életemben és úgy érzem, hogy minden megpróbáltatáson keresztül mentem; elszakadtam hőn szeretett kedveseimtől, kikhez oly sok emlék minden gyönyörűsége fűzött és akik jelentették számomra a mindennapi küzdelmek közepette a szeretetnek minden jelét. Látom hogy naponként a bűnöknek j engedve, a sötétségben mind mélyebbre jutottam és Jobhoz hasonlóan mindenem, amim volt elveszett: hir, gazdagság, egészség. Hallom körülöttem a mások kétségbeesett jaj kiáltásait és magam is már egyike vagyok azoknak, kik minden reményt elvesztettek és akkor mint egy isteni kéz belemarkol kétségbeesett szivembe az Isteni örömhír: “Te kétségbeesett ember, miért rettegsz e világtól, Megtartó született számodra. Megtartó, aki minden kétségbeesésed közpette kiemel téged a bűnből, ki megfizeti minden tartozásodat, ki vissza adja lelki életednek minden gazdagságát. Megtart téged az Atyának számára nem pénzzel, nem arannyal sem ezüsttel, hanem az Ö drága vérével, ártatlan szenvedésével s halálával.” Szól az örömhír az én számomra is. Van Valakim, aki szent érzülettel könyörög értem, van valakim, aki megvidámitja szivemet. Van Valakim, aki nem hagy el soha bár a tengereknek más oldalára költözzem is és bár a halálnak árnyékában járjak is. Aggodalmaskodó és kétségbeesett szivemnek szól biztatásul az örömhír: MEGTARTÓD SZÜLETETT. Mint zugó zivatar után a természet csendessége úgy pihenteti meg szivem az öröm hírnek vétele. Megtartóul Született. Nem vagyok teljesen elveszve. Kétségemben önkéntelenül feltett kérdéseimre van felelet. E sötét földi pályán, ki leszen vezérem? Mig túl a sir homályán a jobb hont elérem? Ki óv meg hogy életem, örvénybe ne jusson? — Kapom a választ. Nincs jobb vezetőm nekem, mint Te én Jézusom. Jézus Krisztus, Te vagy számomra Karácsonynak leggazdagabb jutalma. Te vagy az örömhír, mely megvidámitja szivemet, lecsendesiti életem tengernyi háborgását. Egyszerű jászolban születtél, mégis nemcsak nekem, de a világ minden népe számára Megtartóul lettél. Karácsonyban örül a szivem hogy a sok keserűség után,| valódi örömet találtam. Nem félek már, mint ahogy a pásztorok sem féltek, midőn meghallották az örömhírt, Megtartóul jöttél el az én számomra is. Karácsony fogja ezután jelenteni számomra a vallomás tételt. E-gyütt fogom zengeni Dicsőséged az angyali karral. Dicsőség mennyben az Istennek, Békesség földön az embernek; Az angyalok serege, vígan igy énekele: Dicsőség, Dicsőség Istennek. (Markovics Pál) * * * Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az 5 vállain lészen. És hívják az ő nerét csodálatosnak, tanácsosnak, erös Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.... (Ezs. 9,6) EGYENLŐSÉG. A hercegi uradalom juhásza a nyáj legeltetése közben egy megszáradt emberi koponyára bukkant. Miközben elmélyedve nézegette a megfehéredett csontot, észre sem vette, hogy mögöte áll ura, a herceg. “Miért nézed olyan sokáig azt a koponyát?” — kérdezte a juhászt. “Azon tűnődöm — felelt a juhász — hogy kié lehetett ez a koponya: hercegé-e vagy juhászé? (Harangszó) • * * Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk és mi láttuk az ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János 1, 14.)
