Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
VOL. 11 ÉVFOLYAM 1,943. NOVEMBER Adventi várakozás IF COPYRIGHTED BY PROVIDENCE LITHOGRAPH CO. Az ádventi várakozás igazi lelktiletét és hangulatát adja a szenvedő ember-világ. Mert ez az Advent. Ez a szenvedő, véres háborúban, gyűlöletben fürdő és bűnhődő emberiség a megtűrt lelki talaj, mely annyi óhajtással várja a Szabaditót. Várja az eljövendő és örök Karácsonyt, mikor úgy lesz, ahogy az angyal énekelte egykor, hogy “Dicsőség a magasban Istennek és a földön békesség és jóakarat az emberek között.” A Keresztyén Egyháznak soha ilyen alkalma nem volt hirdetni az advent igéjét, soha ilyen alkalma nem volt a szenvedő emberiség elé tárni az üdvösségnek egyetlen útját, mint éppen máma. Ki az, aki nem figyelne fel egy ilyen egész világot beöleK) nagyszerű programra, melyet az Üdvözítőt bejelentő angyal-kórus hirdet a karácsony szent éjszakáján? Annyi a lelki nyomorúság, hogy a papok szava nem elég máma. Ma, mint az első századokban, vagy mint a reformáció nagy századában, minden keresztyénnek tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy MINDENKI PAP ÉS MINDENKI IGEHIRDETŐ Mindenki, aki keresztyén. Mindenki, aki hisz abban, hogy ebből a bűn és ember-csinálta pokolból egy az ut és ezt az utat a kereszt mutatja és annak szelíd bárány-áldozata, a Krisztus. Minden keresztyén otthon változzon templommá. Minden keresztyén ember, asszony és gyermek legyen igehirdető, mert az ő kezükbe tette le Isten a lehetőségét annak, hogy egy jobb világ fog születni majd a bün-csinálta régi helyén. Adventét máma a keresztyének nem azzal várnak, hogy csendes templomi nyugalomban előszedik a múlt emlékezetéből a régi ádventi igéket és azokat, mint illatos virá got odatüzik lelki kalapjuk szallaga mellé, hanem tüzet gyújtanak a sötétben, minden sarkon, ahova csak elér a kezük s mint ősi próféták egy égő világ romjai felett mutatnak ama Csillag felé, mely magában rejti az örök titkot, mely az emberi boldogság felé vezet. Jaj annak a keresztyén egyháznak, jaj annak a keresztyén hívőnek, jaj annak a keresztyén papnak, aki máma nem ig,y ül ádventot. Jaj annak a felekezetne'k is, ahol az ááventvárás csupán ádventi énekek éneklésében s ádventi igék& 7. SZÁM nek csendes meghallgatásában merül ki. Mert ime eljött az idő, mikor minden keresztyénnek vallomást kell tenni az ő hitéről, az ő Krisztusáról, ha nem akarja, hogy mint izetlen só kivettessék az egész keresztyén rend az Isten kegyelmi terveiből. A mi őseink ültek ilyen ádventokat a nagy Lutheri Reformáció idejében, mikor az ágostai hitvallás újra papírra vetette azt a nagy bibliai igazságot, hogy minden hivő Istentől kötelezett pap is, kinek szent és legnagyobb kötelessége az, hogy az evangélium áldott üzenetét végighordja az egész világon. Eme nagy felelősség tudatában kérjük az Isten Szent Lelkének segítő erejét, hogy ebben az ádventok ádventiében megállhassuk helyünket. (leffler) MIVEL SEGÍTHETEM AZ ANYASZENTEGYHÁZA T? Buzgó keresztyének gyakran kérdezik maguktól ezt a fenti kérdést és nem mindég tudnak megfelelő feleletet adni. Itt van egy pár gondolat a megszivlelésre. Ha tehát segíteni akarod az egyházadat, akkor: Hozz valakit magaddal a templomba, vagy a vasárnapi iskolába. Imádkozz magadért, a lelkészedért és azokért, kikről tudod, hogy hogy imáidra szükségük van. Látogasd meg a betegeket és ez által a betegszobába vidd axz erősítő szeretetet. Fogj kezet a templomban megjelent idegenekkel é.s érezd, hogy mint “házigazdának” kötelességed őt szívesen fogadni. Adományozz a templom céljaira a szerint, amint Isten téged megáldott anyagi javakkal.
