Erős Vár, 1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
1943. Október hó ERŐS VÁR 3 oldal (Folytatás.) V. Károly császár 1521-ben Wormsba birodalmi gyűlést hivott egybe, amelynek tái'gysorozatán ott szerepelt Luther immár országos üggyé vált mozgalmának elintézése is. A birodalmi gyűlésre Luther is megkapta a teljes biztonságot ígérő idézést. Barátai az ugyancsak császári biztonság-igéret ellenére megégetett Húsz János példájára hivatkozva, mindenáron vissza akarták tartani a wormsi úttól. De Luther igaza biztos tudatában, lelkében Istenbe vetett hittel indult el a nagy útra, amely falvakon és városokon keresztül valóságos diadalut volt. A város kapuinál aggódó wormsi barátai még egyszer visszatérésre akarták bírni. De Luther azt mondta: “Ha annyi ördög volna is Wormsben, mint zsindely a háztetőn, akkor is bemennék.” Április 17.-én folyt le a történelmi jelentőségű kihallgatás. Luthert mindenáron tanai visszavonására akarták bírni. ö pedig kijelentette, hogy erre csak akkor hajlandó, ha a szentirásból győzik meg tanai helytelenségéről. “Itt állok, máskép nem tehetek, Isten engem úgy segéljen”, — fejezte be hatalmas beszédét Ha Luther ebben a történelmi pillanatban gyengének bizonyult volna, akkor legszebb virágjában pusztult volna el a reformáció szent ügye. Áldjuk az Istent, hogy a wormsi birodalmi gyűlésen, a császár, hercegek, kevély hatalmasok és bíboros főpapok félelmetes gyűrűjében is erőt adott a hősi megállásra. Worms után csak egy következhetett: a birodalmi átok, amelyett Luther ellenségeinek sikerűit a császártól kieszközölni és amely Luthert a törvény védelme alól kivonta. A kiátkozott reformátort azonban Bölcs Frigyes szász választófejedelem biztonságba helyezte wartburgi várába, ahol Luther, György lovag néven 10 hónapot töltött a bibliafordítás rendkívül fontos munkájában. Amikor azonban Wittenbergben bizonyos szélsőséges elemek veszélyeztetni kezdték a reformáció szent ügyét otthagyva a biztonságos sziklafészket, megjelent Wittenbergben rendet teremteni, nagy örömére híveinek, kik elveszettként már régen elsiratták. 1525 június 13-án volt az esküvője Bóra Katalinnal, kivel élete végéig boldog családi életet élt. 1525-ben volt az a sajnálatos parasztlázadás is, amelyet a reformáció örve alatt megtévelyedett hamisprőféták szítottak fel s amellyel kapcsolatban Luther oly bölcsen meg tudta akadályozni, hogy az evangélium ügyét politikai tömegmozgalom prédájává tegyék. Ugyanilyen bölcseséggel és a megismert igazsághoz való állhatatos ragaszkodással tudta megvédeni az 1529-i marburgi tanácskozáson a reformációt az úrvacsora szentségének Zwingli-féle kiüresitésétől is. 1529-ben volt a speyeri országgyűlés is, amellyen az evangélikusok tiltakoztak a lelkiismereti szabadság megsértése ellen és hitvallást tettek evangéliumi hitükről. 1530-ban pedig az ágostai birodalmi gyűlésen felolvasták azt az ágostai hitvallást, mely a biblián alapuló evangélikus tannak rövid foglalatát adja s amelynek alapján áll mindmáig egyházunk. Közben Luther irodalmi munkássága s egyéb építő tevékenysége folytán egyre jobban megerőrödött belülről is az evangélikus egyház. Igaz, hogy egyre jobban fenekedett az ellenség is s Luther halála után hamarosan kitört a vallásháború. Luther emberfeletti munkától elgyötört szervezetét 40 éves kora után többféle betegség támadta meg (gyomorbaj, idegkimerülés, vesekő, reuma, derékfájás, makacs torokgyulladás, aranyér, fül-, fej-, fogfájás) s attól fogva úgyszólván sohasem volt egészséges. De békességgel hordozta keresztjét. Nyugodtan várta, mig az aratás Ura hazahívja majd a szolgálatból. Sőt asztali beszédeiben gyakran kijelentette, hogy vágyódik a halál után. Kész volt bármikor a vértanuságra is. Mosolyogva olvasta azt az olasznyelvü iratot, mely halálhírét költötte. Nemsokkal halála előtt ezt mondotta: “Ez a világ megelégelt engem, én is megelégeltem a világot, könnyen fo- • gunk megválni egymástól, miként a vándor is szívesen hagyja ott a vendégfogadót.” LUTHER MÁRTON ÉLETTÖRTÉNETE “A HITVALLÓ”.
