Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-12-01 / 12. szám
0. oldal ERŐS VAR «Ma maid a bzke Ualan^iai idolnak... Minden ember lelkében él egy “elveszett paradicsomnak” az emléke. Szivünk vágyai és az álmok visszavezetnek azokhoz a szép estékhez, amikor karácsony ünnepe egészen betöltötte szellemével otthonunkat és életünket egyforma bőséggel. Életünk azonban elsodródott tőle, mintha az élet őszi vihara űzte volna el rólunk a nyári napok minden melegét, virágaink illatát s a kéklő ég szépségét. Sokszor könnyezni szeretnék s panaszos ajakkal egyre csak azt hajtjuk: oh szép idők emléke, hová lettél? Szeretjük vádoltan odaállítani az életet vagy Amerikát s azt mondani: “az uj körülmények teszik lehetetlenné, hogy nekünk valódi karácsonyunk legyen.” Ha azonban szivünkre tennénk a kezünket, akkor nem mernénk ezt többé kimondani, mert csak egy rövid meggondolás kell s rájövünk, hogy ez nem más mint önámitás vagy kibúvó csalás, amivel mulasztásaink bűnét óhajtjuk fedezni. Ha valaki nem látna be egy könnyen, annak ajánlom a következő próbát: iilljön be egy szobába egyedül, tegyen le két széket üresen maga elé s képzelje oda gyermekét az egyikre a másikon pedig üljön látatlanul az, Aki majd ítélni fog élőkön és holtakon egyaránt. íme én bevezetem a beszélgetést, én ülök helyetted édesapa vagy édesanya. “Kisfiam: neked még sohase volt igazán karácsonyod, mert te nem tudod, hogy ez a nap Jézusnak, a te Megváltódnak a születésnapja. Látod én szegény munkás ember voltam mindig Amerikában s nem volt pénzem a vasárnapi iskolába, mert drága a gazolin és nem voltam tagja egyetlen egyháznak sem.” S most megszólal a fiad: Tudom, édesapám, hogy szeretsz és sokszor vettél nekem ajándékot s én nem is kívántam tőled többet sőt mindig sajnáltalak, hiszen te elliagyad őseid földjét, mert gazdag akartál lenni és én olyan sokszor gondolok rád szánakozással, mert tudom, hogy te boldogtalan vagy sokszor nyugtalan és elégedetlen. Talán az ősi föld jobb volt hozzád?” Az édes apa: “szegény vagyok fiam.” Pilla' natnyi csend s megszólal az, Aki ítél elevenek és holtág felett: “Földműves István én ismertem apádat, atyádnak atyját s azok őseit . . . . magyar földön hordták az igát ... az apád házában sohase volt .százforintos bankó ... a régiek is kevés búzát arattak ... és mégis volt templomuk, tartotak fel iskolát, sáros utón is eljártak a templomba s neked szegény fiú voltál bár, mégis volt karácsonyod . . . szivedben ilyenkor öröm, béke és boldogság költözött, mert Én ott éltem köztetek s családod szegény otthonában karácsonykor meghallották a béke harangot.” Reszketve szólal meg az apa: “Uram, Amerikában én nagyon szegény vagyok”. “Földműves István! — tudod, hogy hány véka búza 60 dollár, amit havonta a legszegényebb is kaphatott? Tudod igazolni, hogy miért volt olcsóbb a gazolin vasárnap délután, amikor már becsukták a templomokat ? Földmi' ves István, Nélkülem a te kisfiad halott s karácsonykor nem rongyokat, s cécót kér életért esdeklő fiad!?” . . . K:nt szólnak a harangok, minden vasárnap s erősebben majd karácsonykor. Amerikába vádorolt édesapák és édesanyák hallani fogjuk. Emlékeink visszaszállnak arra az időre, amikor azok még nekünk is karácsonyt hirdettek kibékülésről, szeretetről, az Istenről és arról, hogy volt idő, amikor az én otthonom szegény tanya volt még de benne boldog emberek laktak. Talán kicsordul szemedből egy két könnycsep s megérzed, hogy ma te vagy az édesapa vagy édesanya s a te fütött otthonodban, a te havi száz dollárod mellett a kisfiádnak mégsincs igazi karácsonya, mert nincs otthonodnak Krisztusa. Brachna Gábor.
