Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-12-01 / 12. szám
1942 december hó ERŐS VÁR 3. oldal. ÜNNEPELHETÜNK-E? Valahogy sok ember szivében az a keserű kérdés él, hogy ebben a vérzivataros, háborús időben ünnepelhetünk'e karácsonyt! Nem csufolja-e meg korunk a karácsonyi evangéliumot, mely nagy örömhírt hirdetett minden embernek és békességet a földnek! Hol várhatunk ma békességet, mikor az egész világ állig felfegyverkezve a végsőkig menő vérontásra szánta magát? Ha visszalapozunk a bibliában és elolvassuk a karácsonyi evangéliumot, akkor azt lát“ juk, hogy Krisztus születése idején az angyali szózat épp úgy ellentmondott a kor hangulatának, mint ma. Hiszen a zsidó nép rabságban sínylődött. És pár nappal az örömhír hirdetése után a gonoszság bérencei megrohanták Betlehemet és lemészárolták a kis csecsemőket. És Rámában nem örömujjongás hallatszott az ajakról, hanem ellenkezőleg: “Sirás-rivás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.” (Máté 2, 18.) Az őröm és békesség hirdetését oly szörnyű vérfürdő követte, ártatlan csecsemők meggyilkolása, anyai szivek oly meggyötrése, hogy annál szörnyebbet a mai háborúban nem sokat látunk. Mindebben Ótestamentumi prófécia teljesedett be. Az angyalok tudták hogy mi fog következni Jézus születése után és — mégis, hangos ujjongó énekkel, bátor bizonysággal hirdették, hogy Jézus megszületése öröm az embereknek és békesség a földnek. Hirdették, mert tudták hogy üzenetünk igaz üzenet, Isten üzenete. Hirdették, mer tudták, hogy a föld vérbe és tüzlángba borulhat, de azok szivében, akik számára a Kriszus megszületett, öröm és békesség lesz ezen a földön. Hirdették és akik hittek boldog üzenetben, azok azóta mind" máig megtapasztalták, hogy aki Krisztusban Megváltóját látja, annak szivében öröm és békesség uralkodik még ágyutüz közben, viharzó tenger habjában elmerülve, halálos betegség fájdalmas ágyán, vértanuság börtönének bilincseiben is. Nem, a mi korunk rettenetes háborsága nem cáfolja meg a karácsonyi üzentet. A mi korunk szörnyűséges haláltusája nem jelenti azt, hogy nem ünnepelhetünk. Ellenkezőleg! Azt jelenti, hogy szükségünk van a Jézus Kristusra. Azt jelenti, hogy el kell fogadnunk Őt Megváltónknak! Mert ha nem fogadjuk el, akkor az élet nem fog jelenteni nekünk mást, mint vérfürdőt, éhezést, nyomorúságot, háborúságot. De ha Ő uralkodik szivünkben, akkor bár dörögjenek az ágyuk, liáborogjon az élet, dúljon a halál, gyötörjön az éhség, a hideg, a nyomorúság . . . szivünkben békesség és öröm lesz. A Krisztus öröme. Az az öröm, melyet “senki el nem vehet tőletek.” Rettmann Farkas. ------o-----ÁDVENTI ÉNEK A VlII-ik SZÁZADBÓL. Nézd, jö a Vőlegény az éjszaka közepén s áldott az, kinek lámpása vigan ég. De jaj annak a lusta szolgának, kit a Mester sötét lámpással, álmos szemekkel majd talál! Vigyázz, oh lelkem jaj vigyázz, hogy álomba ne es, mert halál vár rád, elvész számodra az Ég, a kegyes. Légy józan lelkem s vigyázó éber szemekkel is kiálts: “ Szent, Szent, Szent Isten, irgalmazz nekünk igazán!” Majd ama napon félelem jö, de lelkem ne hagyd a munkát. Gyújtsd meg kanócod, lásd el olajjal lámpád, mert nem tudod mikor jö el az est" hajnali kiáltás: “íme itt jö a vőlegény, jön, keresi mennyasszonyát! ’ ’ Vigyázz, oh lelkem jaj vigyázz, mert elnyom az álom, mint az öt lányt ki kint maradt, s akkor Megváltód hiába várod. Vigyázz hát, lámpásod fényesen égjen, hogy meglásd Krisztus dicsőségét egykor az égben. (Horologian).
