Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-07-01 / 7. szám
r 2. oldal ERŐS VÁR 1942 július hó Híveink, lelkipásztoraink helyi és személyes jellegű problémáik megoldhatatlan gordiusi hálózatának szálaiba vesznek bele és a köz számára elvesznek. Hagyják az élen dolgozó és igát vonókat, hogy szakadjanak meg a munkától és a gúnyos kritikán kívül legtöbbször mást nem is juttatnak számunkra. így van ez az Erős Vár lapunk munkájában is. Mindössze kéthárom lelkész végzi a munkát. A többi elvonul “babérjai,” vagy helyi lokálpatriotizmusa mögé. Valljuk meg őszintén, nincs elég közreműködés úgy az egyházi, mint világi emberek részéről. így van ez a gyülekezeti életben is. Egy kicsiny markonyi ember és asszóny végzi a tízszeresnél több erőt és támogatást igénylő munkát, mert a felelőtlen többség nemtörődömségének bűnében éli ki hitvány emberi bűneit. Kemény szó, de sokakra ráillik! Ébredjünk fel testvérek lethargiánkból, bűnös és könnyelmű, közömbös és felelőtlen életünkből. Építsünk, lelkesítsünk, teremtsünk ott is, ahol “ég a nap melegétől a kopár szik sarja” és álljunk oda az igavonók mellé szeretettel, munkakészséggel és főleg becsületes lelkülettel. Dolgozzunk addig, mig nappal van. Erősítsük evangélikus sajtónkat, egyházainkat, közös Sionunkat és tegyük naggyá, tiszteltté, becsültté az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciát is. Legyünk emberek! Buffalo, N. Y., 1942 jul. 10. PARTIZÁS Amerikai életünk egyik különlegessége a pártizás. “Pártit” rendezünk valakinek az ötvenedik, vagy esetleg ötvenegyedik születésnapjára, vagy házassági évfordulójára vagy valami más alkalomra. Főleg nőegyleteink bőkezűek az egymás iránt való szeretet e tüntető megnyilatkozási formájának a megrendezésében. — A különös csak az, hogy a partizás mindig csak egy megszorított körre szorítkozik. Csak annak rendeznek sok helyen (nem minden helyen, tisztelet a kivételnek!), aki vissza tudja adni a pártit, aki a maga részéről hozzá tud járulni a mások tiszteletére rendezett partithoz. De Jézus azt mondta, hogy ne azt hívjuk meg, aki vissza tud hívni, hanem azt a nyomorultat, aki nem tud visszahívni bennünket. Mert ha csak azt hívjuk meg asztalunkhoz, akitől elvárjuk, hogy visszahívjon, akkor mi jót cselekedtünk? Lássuk meg a szükséget ott, ahol az valóban megvan és ne a jómóduaknak vegyünk ajándékot, melyet el tudnak nélkülözni, hanem a szegényeknek vegyünk olyasmit, amire égető szükségük van. S akkor — keresztyén szeretetet gyakoroltunk! (R) ELHANYAGOLNI VESZÉLYES! Mindent ápolni kell ezen a földkerekségen. Gondozni kell a kertet, mert ha elhanyagoljuk, elhatalmasodik benne a gaz és megfojtja a virágot. Gondozni kell a gyümölcsfát, külömben beleesik a féreg és nem eszünk többet a fa gyümölcséből. Ha elhanyagoljuk a házunkat, megrothad a teteje* kilyukadnak a csatornái, megrepedeznek a falai és lakhatatlanná válik a ház. Önmagunkat is ápolni kell. A gondozatlan külsejű ember piszkos, gyűrött, embertársainak kellemetlen a vele való érintkezés és magára hagyják. Nevelni kell a gyermeket, külömben megdöbbentően rövid idő alatt hatalmasodnak el rajta a rossz szokások és elfelejti a jó szokásait. Gondozni kell az autót, külömben hamarabb elromlik. Gondozni kell az utakat, külömben gödrösek és hepe-hupásak lesznek, s nem lehet rajtuk hajtani. Ápolni kell az egészséget. Meg kell a testnek adni azt a táplálékot, pihenést, gondozást, ami nélkül az egészség megromlik. A betegséget ápolni kell. Orvoshoz kell vele menni és orvosságot venni, diétát tartani. Aki betegségével nem megy az orvoshoz, az önmagát gyilkolja. így van ez a látható dolgokkal. De igy van a láthatatlanokkal is. Nem nagyon hanyagolhatjuk el a tudást, amit egyszer megszereztünk, mert újra elveszítjük. A nyelvet el lehet felejteni, ha nem gyakoroljuk. Még az anyanyelvet is el lehet felejteni. A zenésznek állandóan ápolnia kell a tudását, külömben megmerevednek az ujjai és elfelejti azt is, amit már egyszer megtanult. A tudósnak állandóan tanulnia kell: ápolnia, fejlesztenie kell a tudását, külömben elmarad és tudása a kor haladásával tudatlansággá válik. így van ez szokásainkkal is. Ha nem ügyelünk magunkra, jó szokások helyett rosszakat öltünk fel, anélkül, hogy észrevennénk a bajt. Hány ember van, aki úgy megszokta az emberszólást, hogy nem tud beszélgetni senkivel anélkül, hogy rögtön el nem kezdené! Hány ember van, aki úgy megszokta a későnjárást, hogy sehova sem tud elérni idejében! Hány ember él körülöttünk, akinek bántó szokásai vannak! Ezeket a szokásokat felnőtt korban veszik fel az emberek. Azért veszik fel, mert nem ügyelnek önmagukra, nem vigyáznak, elhanyagolják magukat. Mindent gondozni kell. Amit csak elhanyagolunk, az ránkromlik. Ezt mindenki tudja.
