Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
1942 május hó EROS VAR 3. oldal. nyelvén hallotta volna Isten nagyságos dolgait hirdetni MINDNYÁJAN * EGYAKARATTAL EGYÜTT VOLTAK. Elmentek egyakarattal Isten szent házába Isten Igéjének hallására. Nem maradt távol egysem és békésen megfértek egymással. Nem kérdezték meg, hogy MILYEN NYELVŰ lesz az igehirdetés. A LELKÜLETŰK, hogy úgy mondjam, EGYÖNTETŰ volt. Egyformán érezték annak szükségességét, hogy az Isten házában a helyük. Nem gondolkoztak afelett, hogy vájjon megértik-e majd a prédikációt. Amerika nagy nyelvtengerében szigetcsoportokban élő magyar véreink be kell lássák, hogy ELŐSZÖR MINDNYÁJUNKNAK EL KELL ZARÁNDOKOLNI TEMPLOMAINKBA, hogy ott Jézussal találkozhassunk és Ő lelkűnkbe csepegtethesse SZENT IGÉJE által az Ő LELKÜLETÉT! Az első keresztyén gyülekezeten Isten kitöltötte a SZENTLELKÉT, de mielőtt ez megtörtént volna a GYÜLEKEZET ALKALMAT ADOTT AZ ISTENNEK A TALÁLKOZÁSRA, A SZENTLÉLEKKEL VALÓ KITÖLTÉS gyönyörű aktusára! A mai botor ember ezer gyarló uton-módon véli meglelni az egységet. Különösen napjainkban egyébről sem hallunk, hogy mily nagy szükség van ilyen és olyan célból az egységre. Beszélünk családi, nemzeti, faji, felekezeti egységről, de csak beszélünk, mert mindegyik megvalósitásához fonák emberi eszközökkel nyúlunk hozzá. Nem akarunk, vagy talán nem is tudunk reáeszmélni arra, hogy CSAK EGYEDÜL KRISZTUS JÉZUSBAN nyerhetünk igazi egységet. Fellengzős jelszavak bábéijében csak a sötétségben tapogatódzunk és nem akarjuk alázatosan és együttesen emberi gonoszságunkban megmerevült térdünket Krisztus előtt meghajtani. Uj világrendről és utópisztikus életről álmodozunk. A modern kor bálványai és aranyborjúja előtt nagy készséggel megbókolunk, de Krisztust csak Husvétkor és talán még Karácsonykor mégegyszer vagyunk hajlandók néhány percre talán már csak szokásból felismerni. Templomaink az év legnagyob szakában konganak az ürességtől! Gyermekeink milliói kereszteletlenül duvad módjára nőnek fel. A vallásoktatás szükségességét csak immel-ámmal fogadjuk el és a szülői szigort teljesen elmellőzzük. Miért? Sokan azt mondják, mert szabadság van, mert itt Amerikában élünk! Erre itt nincs szükség? Mondja meg a gyermek, hogy tetszik-e neki, vagy akar-e vallásosan is nevelkedni. A saját bűnös könnyelműségünk gyászos és szomorú következményeit máris tapasztalhatjuk, mert Isten saját gyermekeinken keresztül büntet meg! Az egység a családban sincs meg, hát hogy lehet meg a nemzetben? Saját gyülekezeteink belső élete is siralmas lelki képet mutat, mert hiányzik majdnem mindegyikből a Krisztusban való egység szelleme. Gyűléseinkből is lassan-lassan majdnem egészen kirekesztődik a Jézusi lélek. Presbitereink közül is csak nagyritkán találunk olyanra, aki imádságos lelkületű volna, mert ha nem igy volna, akkor nem észlelnénk lépten-nyomon megértetlenséget. Valljuk meg őszintén, sivár pusztához hasonlatos legtöbb úgynevezett keresztyén gyülekezet élete, mert hiányzik belőle az EGYAKARAT. Anyagilag talán ki tudunk mutatni néhány ezer dollár bevételt, de lelkiekben csak nyomorult fillérekről is alig merünk beszélni. MIÉRT? Azért, mert még a templombaj áró népünknek is nagyrésze csak átlagos keresztyénnek mondható. A prédikáció falrahányt borsóként hull le krisztusiatlan merev leikéről. Ez pedig igy van, mert ezt tapasztaltam 15 esztendős lelkipásztorkodás alatt. Csak néha-néha és nagyon elvétve akad egy lélek, akiben ébredezni látjuk Isten Igéjének hallására az uj embernek kelését és lassú vajúdással történő szülését. Pedig kell az EGYSÉG! A keresztyén egységnek parancsoló szükségessége talán soha nem éreztette hiányát olyannyira, mint éppen napjainkban. Az ember kétségbeesetten és tanácstalan imbolyog az élet örvényében. Érzi, hogy üres és majdnem teljesen céltalan az élete. Reggeltől-napestig verejtékezik. Pénzt keres, házat épit és vesz, gyermekeket nevel és talán még jólétben is él és mégis kell érezze valaminek a hiányát. Sokan keményen elzárkóznak és nem hajlandók beismerni, hogy hiányzik életükből valami, de azért ez mégsem zárja ki annak igazságát, hogy életük üres és meddő. Társadalmi mozgalmakban, pénzkeresésben, gyermeknevelésben mind hiába keressük életünknek valódi tartamát. Lelki szétziláltságunk és tanácstalan vándorlásunk előbb-utóbb el kell vezessen az Isten házába, ahol az Isten Igéjében tartalmat, életet, uj erőt és indíttatást kapunk. Sóvárgunk az egység, a boldogság és a megelégedettség érzése után, ezt pedig az életben sehol máshol, mint Krisztus Jézusban meg nem találjuk. Pünkösdöt üneplő magyar testvérem! Indulj meg az Ő HÁZA felé, hogy ott terajtad is kitöltse Isten az Ő Szentleikét, a te életedet is tegye az Ő Igéje termékennyé és lelkiekben gazdaggá, teremtse meg a te életedben és a családodéban is az EGYSÉGET és az EGYETAKARÁST.
