Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
1941 május hó. ERŐS VÁR 7. oldal lyekre való gazdagságra törekedni minden hivő keresztyén legfontosabb dolga. Aki csak 10—12 pontot tud felmutatni, az határozottan szegény, mondhatnám, hogy lelki Welfare-on van; hiába van meg mindene, lelki életstandardja alacsony. Lelki életstandardot emelni azonban könnyű, csak akarni kell és megbánással keresztyénibb életet élni. Akinek 10 pontnál is kevesebbje van, annak lehet az amerikai életstandardja magas, a lelki életstandard dolgában az ilyen PROLETÁR, koldus, akinek semmije sincsen s mikor eljön az utolsó órája, akkor ittmarad minden, amit szerzett s nem visz magával semmit sem, hanem ott áll Isten itélőszéke előtt nyomorúságos mezítelenségben reszketve az ítélet jeges ridegségétől. Hogy ez meg ne történjen veled, ülj le és vizsgáld meg lelki életstandardodat. A PLEDGE (ÉVI MEGAJÁNLÁS.) Magyar gyülekezeteink nagy részében ellentétek, sőt gyakran harcok fejlődnek ki a Pledge kérdése körül. Ismeretlen fogalom volt ez a hazai egyházainknál, ahol az egyházi adó és párbér összegét az egyházi közgyűlés határozta meg. Ha azonban jól a dolgok mélyére tekintünk, akkor rájövünk, hogy az amerikai rendszer, a pledgeolás, vagyis egyházi hozzájárulásunk FELAJÁNLÁSA, — sokkal demokratikusabb és mindenek felett keresztyénibb elgondoláás. A felajánlás úgy történik amerikai egyházainknál, hogy a hívek egyénen'kint egy évre felajánlanak egy bizonyos összeget, amivel a folyó éven át támogatni óhajtják egyházukat. A mi magyar híveink két általános ellenvetést hoznak fel ezzel a dologgal szemben. Az egyik az, hogy igazságosabbnak találják, ha mindenki egyforma összeggel járul az egyház fenntartási költségeihez. De vájjon igazságos-e? Keresztyéni szempontból semmiképpen. Mint keresztyén ember, mindig magam tudom azt, hogy mennyi az az összeg, amit Isten dolgaira kell adnom. Nem egyforma a keresetünk és főképpen nem egyformák a körülményeink. Akiknek több adatott, attól többet is várnak. Egészen bizonyos, hogy Két evangélikus embernek, mégha centnyi pontossággal egyenlő is a keresetük, mégis a teher hordó képességük nem azonos. Nagyon nagy különbséget tesz az, ha valahol nagy család van, vagy esetleg egy beteg a családban. Az ilyen embernek nagyok az Isten előtti felelőségei a maga körében. Ugyanakkor elképzelhető, hogy valakinek nincs családja, kifizetett a háza és egészséges. Az ilyen ember, ha hivő, természetes, hogy többet adhat és adnia is kell egyházán keresztül Isten oltárára, mint az előbb említett viszonyok között élő felebarátja. Az amerikai felajánlási rendszer ezért igazságosabb és keresztyénibb, mert nem a kereset mértékét veszi alapul, hanem a tényleges vagyoni helyzetet. A másik kifogás még alaptalanabb híveink részéről. Azt mondják, hogy “nem Ígérhetünk, mert nem tudjuk, hogy mire leszünk képesek?’ Ez az Istenben való hitnek a teljes megtagadása. Borzalmas még elgondolni is azt, hogy egy ember annyira nem hisz a jövőjében, hogy attól fél, hogy annyira se fog telni, hogy az Istennek felajánlott összeget ki tudja fizetni. Nem dicséretre méltó óvatosság ez, hanem kishitűség és Isten dolgainak az egész háttérbe szorítása. Jele annak, hogy az Isten ügye csak akkor következik, ha már minden más ügy ki van elégítve, vagyis ha már jutott az ég világon mindenre s ha már nem költöttem el mindent, akkor adhatok az Isten dolgaira is. Különösképpen fájó megcsúfolása az ügynek azoknál, akik ilyen érvvel visszautasítják az egyházi felajánlást, amikor ugyanazok rádiót vagy más hasonló tizedrangu dolgot egy évi vagy 18 hónapi részletre vesznek s ott nem félnek attól, hogy mi lesz, ha nem tudják tovább fizetni. A felajánlás jó a hivő szempontjából is, mert tudja, hogy milyen kiadásokra számíthat az év folyamán. Szüksége van a gyülekezetnek rá, mert nélküle képtelen költségvetést csinálni. Fokozott mértékben kívánatos ez missziói egyházainknál, ahol az Egyetemes Egyház nem folyósítja a lelkészi fizetés kiegészítő összegét, amig ez a felajánlás nincs meg. Tudok olyan hanyag gyülekezetről, amelyik e miatt képes volt eltűrni azt, hogy lelkésze hónapokon keresztül nem kapta meg a fizetését. Az Egyetemes Egyház részéről több, mint jogos ezeknek a bekérése, mert hiszen ő is Pledge-ol, azaz ő is kötelezi magát egy-egy évre bizonyos összeggel való hozzájárulásra, ami nélkül gyülekezeteink nagy része talán sohase tudna talpra állani. Gondolják ezt meg értelmes magyar evangélikus híveink és tartsanak jó rendet ebben, hogy ne szégyenüljünk meg: legyünk segítségére gyülekezeteinknek, hogy azokban büszkeségünkre jó rend uralkodjék. Ezt el is végezzük minden esetben, mikor boritékrendszer utján fizetjük be hozzájárulásunkat. Brachna. JOHN K. SZŐLLŐSY FUNERAL HOME MAGYAR TEMETKEZÉSI INTÉZET Szőllősy János Kálmán, okleveles balzsamozó és engedélyezett temetkező 8027 W. JEFFERSON AVE., DETROIT, MICH. Telefon: VInewood 1-2353
