Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)

1941-10-01 / 10. szám

1941 Október hó ERŐS VÁR 3. oldal. MIT TEGYÜNK GYÜLEKEZETÜNKÉRT? Nem egyszer irtunk lapunkban azokról, akik gyülekezetünket nem a Krisztus szellemében szol­gálják; de azért sohasem feledkezhetünk meg azokról, akik. egyházukat tiszta szívvel és egész odaadással igyekszenek építeni és megerősíteni. Igaz, hogy fájdalmasan nagy azoknak a száma, akik évente csak egyszer-kétszer keresik fel a templomot és a keresztyéni közösséghez való tartozásukat csak a mulatságokon gyakorolják, de ez nem ejt bennünket kétségbe, mert jól lát­juk, hogy — Istennek hála — sokkal többen vannak azok, akik szeretik a HÍVŐK KÖZÖSSE­GÉT és őszinte jószándékkal igyekszenek azt tisztán tartani minden olyan szokástól, mely el­lenkezik a Krisztus akaratával. Ezeknek írjuk ezt a cikket :e sok száz, jó evangélikus hívőnek, aki ezt a lapot azért olvassa, mert vigasztalást, hitbeli megerősödést és irányítást keres benne arra a kérdésre, hogy mit is tehetünk mi a gyü­lekezetünkért. Az első dolog, amit a gyülekezetünkért te­hetünk, az, hogy látogatjuk az Istentiszteleteket. Gyülekezet Istentiszteletet látogató híveink nél­kül nincsen. Legyen a mi templom-látogatásunk rendszeres. Minden vasárnap menjünk fel az Istennek házába, hogy ott a kegyelem evangéli­umát hallgathassuk, lelki megerősödést kapjunk, az Ige hirdetése által uj lelki tudományra te­gyünk szert és a gyülekezet velünk együtt össze­gyűlt tagjainak hitét jelenlétünkkel erősítsük. A templom a jó keresztyén számára soha sincs messze. Oda mindég van ideje elmenni. A második dolog, amit tehetünk gyülekeze­tünkért az, hogy érte dolgozunk. Ha a templom­ban lelkesedve énekeljük azt, hogy “Terjeszd e földön, Jézus, országodat,” akkor ne azon so­pánkodjunk, hogy milyen rossz a mai fiatalság, se ne azon, hogy huszonötévvel ezelőtt mennyivel jobbak voltak az emberek, hanem azon igyekez­zünk Istentől kapott tehetségeinkkel, hogy az, amiről oly lelkesen énekeltünk a templomban, valóság legyen a mi életünkben és a mások éle­tében is. Ezt pedig csak úgy fogjuk tudni el­érni, ha a kényelmes semmittevés karszékéből kiszállunk és felgyürve ingujjunkat, megragad­juk azt a munkát, amit Isten oly világosan elénk helyezett. Aki pedig nem látna véletlenül maga előtt Istentől kijelölt munkát, az menjen be az ő belső szobájába és addig imádkozzon Istenhez, amig Isten megnyitja az ő szemeit, hogy lásson. Isten mindenkinek adott bizonyos talentumokat, tehetségeket, melyeket fel kell használni az ő országának épitésében. Az egyik embernek adott a jó Isten bölcs beszédet. Aranyat ér az ilyen ember ott, ahol bizonyos vitás dolgokat meg kell tárgyalni. A másik embernek adott az Is­ten szervező képességet. Aranyat ér az ilyen ember ott, ahol valami kigondolt tervet keresz­tül kell vinni. A harmadik embernek zenei te­hetséget adott az Isten. Aranyat ér az ilyen ember ott, ahol éneket kell vezetni, kórust kell tanítani. A negyedik embernek tanítói készséget adott az Isten. Aranyat ér az ilyen ember ott, ahol a fiatalságot nevelni, oktatni kell. Az ötö­dik embernek a békesség faantikus szeretetét adta az Isten. Aranyat ér az ilyen ember ott, ahol egymással civakodókat kell kibékíteni. Mi­nek mondjam tovább, Ahány ember, asszony és gyermek van a gyülekezetben, annyi sajátos ta­lentum fekszik az élet asztalán. Ezeket a ta­lentumokat használni kell a Krisztus országa érdekében. Ezek a lelki kincsek, ha gyakoroljuk őket, magük mellé más lelki kincseket gyűjte­nek. Ezek az eszközök, melyek segítségével mi, Istennek gyermekei, megművelhetjük az ugart magiunkban és körülöttünk. Azt a lelki ugart, melyben nem nő még a hitnek virága. Mert a a mi dolgunk ez — hitetlenekből hivőket csi­nálni. A harmadik dolog, amit gyülekezetünkért te­hetünk az, hogy érte anyagi áldozatokat hozunk, mégpedig, RENDSZERESEN. A gyülekezetünk­nek, mint más földi intézménynek, megvannak a maga rendszeres kiadásai, mely kiadásokat csakis hétről-hétre, hónapról-hónapra való ada­kozással tudjuk fedezni. A jó egyháztag ezt tudja és nem is várja azt, hogy a gyülekezet erre őt felszólítsa, hanem abban a tudatban, hogy Isten áldásával őt naponta rendszeresen felkere­si, örömmel viszi fel az Ur Házába az ő ado­mányát. A jó egyháztag azt is tudja, hogy Isten mindent lát ,tehát azt is látja és tudja, hogy ő mit adhat az eghyázra. Ezért a jó egyháztag nem akarja a jó Isten szemét egy pár centtel kiszúrni, hanem méltányosan adományoz az ő anyagi ké­pességeihez mérten. Ezek azok a legegyszerűbb dolgok, amiket tenni kell a jó keresztyénnek gyülekezetéért. Leffler. MOLNÁR JÁNOS temetkező és vizsgázott balzsamozó 8632 DEARBORN AVENUE, DETROIT, MICH. Nem kell előre fizetni! Telefon: VInewood 21555 Koporsók állandóan raktáron. — Kápolna használat díjmentes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom