Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1940-12-01 / 11-12. szám

2 Oldal ERŐS VÁR 1940 december ho Menyünk Bethlehembe. így szóltak a pásztorok, igy a napkeleti bölcsek. Menjünk Betlehembe tisztességet tenni a ma született Királynak ... Ez hajtja az embereket Karácsony ünnepén is a templomba. Igaz, hogy általában karácsonykor nem szokott annyi nép lenni a templomban, mint husvétkor. Husvétkor tavasz van, száp idő van és az uj tavaszi ruhák nagyobb alkalmat adnak önmagunk mutogatására, mint a karácsonyi ünnep. De akik mégis elmennek Karácsonyt ünnepelni, miért mennek? Mit visznek Jézusnak? A pásztorok hódoló szivet és egyszerű életük egyszerűnek látszó, de számukra drága ajándékait vitték a jászolban fekvő gyermeknek. A napkeleti bölcsek pedig aranyat, tömjént, mirr­­hát. Az ő értékes ajándékuk volt az, mely a szegény Józsefnek módot adott arra, hogy Heródes gyilkos keze elől családjával együtt Egyiptomba meneküljön. A napkeleti bölcseket Isten küldte s bennük az Isteni gondviselés jelent meg József és Mária életében. De Te Testvért mit viszel Betlehembe? A pásztori szegénységü ember épp úgy tud ajándékot vinni, mint a napkeleti gazdag. S a szegény aján­déka épp oly drága Krisztusnak, mint a gazdag drága adománya. Viszel - e ajándékot? Ha igen, az írás áldott példái szerint cselekszel. De hogyan viszed az ajándékot? A pásztorok s a napkeleti bölcsek leborultak a kis Jézus előtt. Leborulsz e Te a Nagy Krisztus előtt, ki a Golgothán meghalt érted? Ügy tiszteled-e, mint a Te Királyodat, ki ma Istennek jobbján ül? Benne van-e a szived az ajándékodban? A karácsonyi Istentiszteleten megfelelő lélekkel csak az vesz részt, aki Hódol az Urnák, a Királyok Királyának; aki az ajándékával hódol­atot, odaadást fejez ki; aki úgy megy a templomba, hogy ezen a napon az Ő Megváltójának, örök Urának születéséért fog hálát adni a kegyelmes szerető Istennek___ BÉKESSÉG, SZERETET, IGAZSÁG. KARÁCSONY a világ nagy ünnepe, mert e napon született Az, kit úgy hívunk, hogy Békesség Fejedelme, Szeretet Királya és Igazság Ura. Benne testet öltött az Isten Lelkének három leg­szentebb eszméje: a Békesség, a Szeretet és az Igazság. Megszületett azért, hogy elhozza a földre Isten országát, melynek arany kapu ja fölé vérével irta e három szót: Békesség, Szeretet, Igazság. Eljött azért, hogy Isten országának polgáraivá tegye azokat, kik őszinte szívvel sóvárognak Bé­kesség, Szeretet és Igazság után. Angyali szó hirdette, hogy Békességet hoz a Krisztus.- A goi gothai kereszt pedig a Szeretet isteni nagyságát hirdeti. Jézus élete pedig az Igazság győzelmét a bűnnek hatalmán. KARÁCSONY ünnepének azonban manap­ság valahogy KESERŰ ize van. Inkább a játék­­kereskedők ünnepe az, mint a szeretet ünnepe. Inkább üzleti alkalom, mint az áhitat napja. S az emberek szive inkább a tulrakott kirakatok felé fordul, mint az Istennek a betlehemi jászolban kirakott szeretete felé. Miért? Mert bár Krisztus Urunk közel kétezer évvel ezelőtt született meg, mint a Békesség Fejedelme, még mindég nincs békesség. Világháború van. Angyali szó helyett bombarobbanás hallatszik a magasságból. S áldás helyett tüzhalál hull alá a nemzetekre. Két év­ezred előtt született meg a Szeretet Királya és még mindég nincs szeretet a földön. Még ott is, ahol nincs háború, gyűlölet van. Amerikában dúl az osztály harc; pártok kíméletlen harca, önzés és nemtörődömség mindenütt. A Szeretet uralmától messzebb vagyunk, mint valaha. És az Igazság Ura ennyi idő alatt sem hozta el Isten országának Igazságát a meggyötört földre. Ebben az ország­ban is a gangszterek, racketerek, piszkoskezü politikusok uralmát gyászoljuk, mig a becsületnek nincs helye a közéletben. Szegény emberek véres verejtékkel megkeresett pénzén áljelszavak alatt végeérhetetlen tivornyában mulat a Sátán az ő szolgáival. S a világ kacagva gúnyolja a Krisztus­ünneplőket: mit ünnepeltek? Békesség Fejedel­mét? Háború van! Szeretet Királyát? A gyűlölet az ur! Az Igázság Urát? Az igazságnak bekötöt­ték a szemét .... Ne áltassuk magunkat. Ez igy igaz egészen. Krisztus születésének ígéretei nem valósultak meg ennyi idő után sem. De ebben nem Krisztus a hibás, nem az evangélium, nem a keresztyén hit és nem is az egyház. A háborút nem a Krisztus­követők csinálták. Hanem azok, kik Krisztus hely­ett önmagukat állítják az Isten helyére és a ha­talomvágy és önimádat oltárán embermilliók vérét áldozzák fel önmaguk sátáni önzésének. A világ­ban uralkodó gyűlöletet nem a Krisztus egyháza terjeszti, hanem azok, kik ennek az Egyháznak a bátor szavát visszaautasitották, az evangéliumot elvetették és ha olykor meg is tartották keresz­­tyénség köpenyegét, alatta mégis a sátánnak át­adott szív imádja a mammont. A világban ural­kodó igazságtalanság, rablás, jogtiprás nem a Krisztus-követők müve, hanem azoké, akik kezük­ben fegyverrel és szivükben Istent és embert gyűlölő önzéssel harácsolják össze azt, amit Isten nem szánt nekik. A világ mai rettenetes képét nem Krisztus megváltottai festették, hanem a Sátán mázoló-legényei, akik embervérrel kevert arannyal festik fel a sors vásznára a Sátán ural­mának szörnyűséges képét. Az Egyháznak nincs hatalma. Az egyház nem támadhat fegyverrel és zsarolással azokra, kik eszméinek ellenségei. Az egyház csak bizony­ságot tehet a világ gonoszságáról és a Krisztusban való élet üdvösségéről. S az egyháztól épp ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom