Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 9 Oldal 1940. Március hó GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ Ki tud rá megfelelni? Az a kedves tisztelendő néni, aki ezen a helyen nektek, gyerekeknek olyan sok szép történetet szokott írni, azt mondta nekem a minap —• “Miért nem ir már maga is a gyerekeknek valami szép történetet?” — Jaj _— feleltem nevetve —- nem tudok ám én a gyerekek nyelvén írni. Nekik nagyon, de nagyon szépen kell írni, mert azok nem olvasnak ám el mindent! — No azért csak próbálja meg —• felelt a mi kedves tisztelendő nénink — és hogy biztos legyek, hogy maga is fog valamit a gyerekeknek írni, ebben a hónapban én nem irok semmit. Maga meg biztosan szégyenlené, hogy üresen maradjon a gyerekek oldala. Ugyan mit szólnának a kedves evangélikus gyerekeink ha a Gyermek Rovat üresen érkezne hozzájuk? Én, bizony megvallom, tréfának vettem a dolgot. Hanem a tisztelendő néni beváltotta a fenyegetését. ‘Nosza hamar — gondolom magamban — mégis csak nekem kell valamit Írni a gyerekeknek’. Hozzá is kezdtem én egy mesét írni, de jaj, nem igen értek én ehhez! Még az elejit valahogy csak megírtam, de már a végit bizony nem tudom sehogy sem kiigazítani. így aztán tihozzátok fordulok, kedves olvasóim, hogy ennek a kis mesének a végét irjátog meg, küldjétek be a tisztelendő néni MOLNÁR JÁNOS temetkező és vizsgázott balzsamozó 8671 DEARBORN AVE. — DETROIT, MICH. Nem kell előre fizetni! Telefon: VINEWOOD 2-155 Koporsók állandóan raktáron — Kápolna használat díjmentes. címére, aki a legjobb levélírónak majd egy szép jutalom könyvet fog küldeni. Itt van a mese. Ki tudja közületek befelyezni? Volt egyszer hol nem volt, egy nagy amerikai városban élt egyszer egy kis magyar fiúcska, úgy hívták, hogy Pista. Pista nagyon jó fiú volt. Engedelmes, szófogadó. Szerette is öt mindenki, csak a szomszédék Marci fia nem szerette, mert az meg egy igen rossz fiú volt. Egy szép vasárnap reggel a Pista gyerek szépen felöltözött és készült a Vasárnapi Iskolába, meg a templomba. — Édes anyám — kiáltott be a szobában készülődő édes anyjához —- én megyek a Vasárnapi Iskolába, majd a templomban találkozunk! —• Jól van fiacskám — felelt édes anyja — A templomban majd ülj édes apád mellé. Pista szép illedelmesen elindult a templom felé. Alig ért azonban a negyedik sarokra, mikor az egyik uccaszögletről elébe toppant a szomszédék Marci fia. A Marci gyereken “overall” volt, egyik hóna alatt egy baseball botot, a kezében egy baseball keztyíit szorongatott. Pista, Pista •—■ kiabálta ujjongva Marci ■—• egy olyan csuda baseball játék lesz a parkban ma délelőtt, mint annak a rendje. Gyere te is. Tudod a szomszéd uccabeliek ellen játszunk és szükségünk van rád is. Nem lehet — felelte szomorúan Pista, mert ő is igen szeretett baseballozni — mert a templomba kell menni. Nem szégyenled magad — szidta a Marci gyerek —- elnéznéd, hogy a szomszéd uccabeliek megverjenek minket? Meg aztán minek is templomba menni vasárnap? Templomba azért kell menni vasárnap — felelte határozottan Pista, mert.................................... V ^ ^ V Innen kezdve segítsetek ki engem. Arra feleljetek, hogy miért is kell templomba menni vasárnap. S megígérem, hogy az aki a legjobb feleletet küldi be a tisztelendő néninek, az egy szép jutalom könyvet kap a fáradságáért. No ki lesz az az ügyes gyerek? Munkára fel kis pajtások. A levelet, vagy póstakártyát pedig küldjétek Nt. Rettmann Farkasné tisztelendő néninek, akinek cime 161 Hazelwood Ave., Pittsburgh, Pa. Leffler LUTHER MONDTA: “Isten gondoskodik rólunk; nekünk azonban dolgoznunk kell.” “A Biblia egy mérhetetlen nagy erdő, de egyetlen olyan fa nincs benne, amelyikről néhány almát vagy körtét ne kaptam volna.” A MESE
