Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1940-02-01 / 2. szám

6 Oldal ERŐS VÁR 1940. Február hó egyetemes papság elve alapján) és annak elmondja lelkiismerete gyötrelmét, hogy tőle tanácsot, vigasz­talást s erősítést kapjon, ahányszor arra szüksége van. E gyónás két részből áll. Az egyik részben mi cselekszünk, amennyiben megvalljuk bűneinket és vigasztalást kérünk. A másik részben Isten cselek­szik, aki az Ige által feloldoz a bűn alól. Nagy kincs ez és a keresztyén ember legyen hálás érte Isten­nek és használja is mindég. De ne ugv menjen gyónni az ember, hogy ezzel jót cselekszik, hanem azért menjen, hogy meghallhassa, mit üzen Isten a megtérő bűnösnek. Erre azonban senkit kényszerí­teni nem lehet. A gyónás e leírásában lehetőleg Luther saját szavait használtam. Láthatjuk ebből, hogy Luther az úgynevezett magángyónást, titkos gyónást, vagy nevezhetjük fülbegyónásnak is, nem vetette el. Csak felszabadította. A hívőre rábízta, hogy akar-e vele élni, vagy nem. Nem kötötte paphoz. És igen nyommatékosan hangsúlyozta, hogy a Iliin alól való feloldozást megtagadni nem szabad és hangsúlyozta azt, hogy a bűntől való íeloldozás egyáltalán nem függ attól, hogy valaki valakinek meggyónja-e a büneitt, vagy sem. hanem attól, hogy Istennel magával elintézte-e a dolgát. Evangélikus egyházunk tehát ismeri a gyónást, de az nem szentség nálunk, hanem inkább a hívek lelkiéletének szolgálatában álló segédeszköz. Saj­nos azóta a híveink teljesen elhagyták azt a szo­kást, hogy megterhelt lelkiismeretükkel felkeres­sék a lelkészt s megkönnyítsék azáltal, hogy neki feltárják bűnüket s ezáltal megszabaduljanak an­nak további bűnözésre hajtó erejétől. A modern lélektani tudomány szüntelenül hangoztatja, hogy rengeteg testi és lelki zavart meg lehetne szüntet­ni. ha az emberek arravaló és hozzáértő ember előtt feltárnák a lelkűket. Protestáns egyházáinkban szokásban van “a lelkész” elnevezés. Ennek a névnek az értelme már rég elhomályosodott, mert ahol a hívek a lelkűk mélyét már nem hízzák a lelkészre, ott ő már nem lehet lelkész, a lelkek pásztora, hanem csak pusz­tán igehirdető, prédikátor. Protestáns egyházaink sok sok baja, lelki elszegényedése, erkölcsi romlása, hitbeli felületessége onnan származik, hogy a hívek teljességgel elvetették azt a nagy lelki segítséget, melyet az egyház Luther óta a mai napig kész ne­kik nyújtani. Hogy ez a gyónás hogyan válhat segit­­séggé és miként folyjon le a mi egyházunk hite és meggyőződése szerint, arról a következő számban Írunk. R. F. CSALÁDI OLTÁR BIBLIAI SZEMELVÉNYEK A HÓNAP MINDEN NAPJÁRA ROVATVEZETŐ — TURCSÁNYI GYULA Krisztus Istentől Küldött Tanító Feb. 21. Márk 12:18-27. Lélek szerint szólja az igét. Feb. 22. Márk 12:28-34. Ismeri a törvény summáját. Feb. 23. Márk. 12:35-37 Ö maga is kérdez. Feb. 24. Márk. 1238-40. Óv a hamis tanitástól. Feb. 25. Márk. 12 :41-44. Azt nézi. ami a szívben van. Jézus Intése: Vigyázzatok és Imádkozzatok! Feb. 26. Márk. 13:1-8. Ne féljetek! Feb. 27. Márk. 13:9-11. Imádkozzatok Szentlélekért. Feb. 28. Márk. 13:12-13. Tartsátok ki végig. Feb. 29. Márk. 13:14-20. Hivjátok segítségül a nyo­morúság idején. Március 1. Márk. 13:21-23. Már most készüljetek fel rá. Március 2. Márk. 13:24-31. Higyjetek az én beszé­demnek. Március 3. Márk. 13:32-37. Vigyázzatok és imádkoz­zatok. DÖNTŐ ÓRÁK Március 4. Márk. 14:1-2. A papság célja. Március 5. Márk 14:3-9. Megkenetés Bethániaban. Március 6. Márk. 14:10-11. Az Áruló. Március 7. Márk 14:12-16. Az úrvacsora előkészítése Március 8. Márk. 14:17-21. Jézus utolsó intése. Március 9. Márk. 14:22-25. Az Úrvacsora. Március 10. Márk. 14:26-31. Aki áll vigyázzon, hogy el ne essék. Ellenségei Meggyalázták, Tanítványai Cserbenhagyták. Március 11. Márk. 14:32-36. A legnagyobb nyomo­rúság órája. Március 12. Márk. 14:37-42. Tanítványai közül egy sem áll mellette. Március 13. Márk. 14:43-49. Úgy fogták el. mint a gyilkost. Március 14. Márk. 14:50-54. Tanítványai elhagyták és elárulták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom