Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
1940. Február hó ERŐS VÁR 3 Oldal nyűgöző, megdöbbentő és megrázó isteni kinyilatkoztatás az, hogy az Élő Isten Egy Szent Fia, a Szentháromság Egy Isten középső Személye, Szentségének Fenségéből és Mindenhatóságának Végtelen Birodalmából megalázkodva leszállt s egy szegény embergyermek képébe öltözve elindult a golgothák utján, hogy mint egy gonosztévő, pogányok kezétől, keresztfán, törvényes kivégzés által haljon meg. S ezt az utat a Végtelen Fenségtől a Végtelen Megaláztatásig, az Uralkodástól a vérverejtékes halálgyötrelemig ÖNKÉNT tette meg. De azért van minden évben böjti idő, hogy ezt az emberi gondolkozás képességeit meghaladó szent csodát egy életen át addig állítsuk újra meg újra a lelkünk elé, mig megértjük, hogy ezt a felmérhetetlen ÁLDOZATOT csak elfogadni lehet, nem megérteni. A legtöbb ember nem képes végiggondolni azt sem, hogy Jézus Áldozata nemcsak az egész világ hivő embertömegéért együttesen van, hanem külön-kiilön minden emberért. Nem úgy gondolok Jézus szenvedésére s halálára, hogy a jószerencse következtében én véletlenül beleszülettem egy olyan néptömegbe, melynek összességéért halt meg Krisztus. A csoda az, hogy Jézus nem halt meg semmiféle TÖMEGÉRT, hanem csak végtelenül sok egyes emberért. Jézus énértem, teérted hozta meg kereszthalálának áldozatát. Az isteni kegyelem mindentudásában Istennek RÁM volt gondja, mikor Krisztus áldozatát elfogadta bűnök váltságaként. Közel 2000 év előtt Isten rám és rád gondolt és az én meg a te életed bűneit ott a Krisztusban megbüntette. Amig Krisztus szenvedését és áldozatát nem hozom összefüggésbe a magam saját életével, addig messze vagyok még a megváltás hivő elfogadásától. Jézus szenvedéséről emlékezünk. De ennek az emlékezésnek hiterősitő áldása csak akkor lesz, ha emlékezésünknek ezt a kettős irányt adjuk meg. Ha igyekezünk Jézus szenvedésében meglátni az ÁLDOZAT nagyságát és ha igyekszünk ezt az áldozatot A MAGUNK SZEMÉLYÉÉRT hozott áldozatként meglátni és alázatos, megrendült lélekkel elfogadni. Rettmann. A SZOLGÁLAT GYÖKERE ■p RTITEK-E, hogy mit cselekedtem veletek?" ** |U kérdezte Jézus a felső szobában összegyűlt tanítványaitól, miután megmosta lábaikat. Ebben a kérdésben benne volt az aggódó tanítónak szivszorongó kérdése tanítványaihoz, akiket valami alapvetően nagy igazságra akar megtanítani. A ma tülekedő világában az egyház is szivszorongva kérdi a világtól — Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?” Érti-e a világ, hogy az egyháznak alázatos szolgálata, szelíd munkára hajlása nem gyengeséget, de roppant lelki erőt jelent? Érti-e a világ, hogy az egyház gyermekeinek alázatos szolgálata nem azt jelenti, hogy bennük gyengeség, hanem, roppant erő rejlik? Értik-e az egyháznak tagjai és méltányolják-e egy-egy jó lelkipásztornak szelíd és alázatos munkálkodását? Érzti-e sok egyháztag a jó egyházi vezetők szelíd és mosolygó beszéde. fáradságot nem ismerő munkálkodása mögött a roppant lelki erőt? Hogy néz az egyháztag, vagy nem egyháztag arra az egyházi kollektorra, vagy presbiterre, aki bekopogtat házába és mondja ‘Adjatok Isten nevében’? Lenézzük, vagy megbecsüljük-e őket érte? Jézus igy magyarázta tanítványainak — “Ti engem igy hívtok —• Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Ur és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.” Az igazi vezérség és igaz szolgálat titkát magyarázza itt Jézus. Ő vezér és Mester s mégis alázattal szolgálja tanitványait. Mi se nem vezérei se nem mesterei nem vagyunk egymásnak, mégis gyakran fellázadunk az alázatos szolgálat hivő szavára. ‘Hát mi vagyok én, hogy ezt tegyem?’, halljuk utón útfélen. Nagyon sokszor még a földi boldogulásnak csodálatos alkalmait is elmulasszuk azért, mert nem akarunk alázatosan szolgálni. A világtörténelem, halhatatlan nagy vezérei, mind azért nagyok és azért halhatatlanok, mert ismerték az alázatos szolgálatot. A Lutherek, a Kossuthok, a Lincolnok azért nagyok, és azért vezérek még haló poraikban is, mert ismerték és megtanulták Jézustól azt, hogy a vezér.ség útja a szolgálat, a szolgálat gyökere pedig az alázat. Leffler
