Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1939-02-01 / 2. szám

VOL. VIi ÉVF. 1939 FEBRUÁR HÓ NO. 2. SZÁM

BÖJT

RÉGI tréfás mondás szerint a protánsok akkor böjtölnek, mikor nincs mit enni. Közhit szerint az evangélikus egyház teljesen feleslegesnek, sőt helytelennek tartja a böjtöt. Ez azonban tévedés. Az evangélikus egyház az evangéliumon alapszik. S az evangéliumok szerint maga Jézus is bőjtölt és pedig negyven napig. Jézus beszélt is a böjtről: “Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet és a te orcádat mosd meg, hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád ...” Jézus tehát természetesnek tartotta, hogy valaki bőjtöl és hogy ezt az Istenért teszi.

Az evangélikus egyház ezért a böjtöt nem veti el, hanem elveti azt a tanítást, mely szerint böjtöléssel valaki érdemeket szerezhet az

Istennél. “Az Istennek országa nem evés és nem ivás ...” mondja Pál apostol. Jézus szerint “nem az fertőzteti meg az embert, ami z szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból.” Mire való tehát a böjt? Pál apostol szerint, “megsanyargatom a testemet és szolgává teszem, hogy mig másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” Jézus pedig arra int, hogy “vigyázzatok, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szivetek dobzódásnak, részegségnek miatt a.” Jézus előtt már Ézsaiás próféta igy szól a böjtről: “Nem az-é a böjt, amit én kedvelek; hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottat.. hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet és a szegény bujdosókat házadba vigyed, ha mezítelent látsz, feruházd . ”