Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-10-01 / 10. szám
VOL. VII ÉVF. 1939, OKTÓBER HÓ No. 10 Szám Elherdált örökség... EVANGÉLIKUS egyházunk megteremtője, Luther Márton nem szerette, ha követői “lutheránusoknak” nevezték magukat. Azt mondta, hogy az ő neve nem méltó arra, hogy képviselője legyen annak a szent életeszmének, melynek megtestesítője Jézus Krisztus volt. Ma az evangélikusok nagy részének egy még sokkal súlyosabb okuk van arra, hogy ne nevezhessék magukat “lutheránusoknak”. S ez az ok az, hogy se életükben, se hitükben nem méltók Luther nevéhez. Luther Márton drága örökséget hagyott ránk. A felszabadult keresztyén lelkiismeret, a kegyelemből elnyert Istenfiuság, az egyetemes papság értékes örökségét. Luther e kincseket drága áron szerezte: száműzött, kitagadott, kiátkozott és halálra ítélt tagja lett nemzetének és egyházának az igaz keresztyén hitért. S ezt az árat nem csak ő fizette meg egyedül. Hitben társai, szenvedésben osztályosai voltak azok a hősök, akik a protestántizmus világosságát terjesztették mindenfelé. Templomépitő ősök, gályarabságot vállalt mártírok vére tette drágává az evangélium hitének drága örökségét. DE HOVÁ LETT EZ A DRÁGA ÖRÖKSÉG? A fülbegyónástól felszabadított “lutheránusok” nagy része nem gyón már az Istennek sem. Lelkűk érzéketlenné vált a bűn iránt s szivük képtelen a komoly bünbánatra. Azt a szent urvacsorai kelyhet, melyet Luther szerzett meg, a szent kenyérrel együtt ellökik maguktól azok a langyos szivü egyháztagok, akik évszámra nem veszik igénybe az Ur asztalának áldott örökségét. A pápai tekintélytől felszabadult “lutheránusok” nagy részének már az Isten se tekintély és a Biblia sem igazság. Az egyházi “tized” és a “robot” alól felszabadult “hívek” most már egy “századot” is sajnálnak az egyháztól. Akiknek ősei naphosszat gyalogoltak életveszély között a hetedik faluba az evangélikus templomba — ma már terhesnek érzik a villanyoson vagy autón való rövid utazást. Délelőtt alszanak, azért nem jönnek, délután vendég van, azért nem mehetnek. Akiknek ősei inkább gályarabságot vállaltak, minthogy lemondtak volna a Biblia olvasásáról,