Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-05-01 / 5. szám
Édes Anya A LEGSZEBB női hivatás ezen a világon ez: anyának lenni. Az Ó és Uj Testamentum lapjai ragyognak a nemes édes anyák példáival. Mózes édes anyjának még a nevét sem tudjuk, de mégis az örök emlékezésnek soha nem múló sugarát vonja asszonyi feje fölé az, az önfeláldozó anyai szeretet, mely arra késztette, hogy lemondjon arról az egyetlen jutalomról, hogy gyermekét magáénak mondhassa, azért, hogy fia életét biztonságban lássa. Mózes édes anyja örök példája az önfeláldozó édes anyának. Ráchel, Józsefnek és Benjáminnak édes anyját oly szelíd szeretettel rajzolja meg az Ó Testamentum, hogy asszonyi szelídsége fogalommá vált az emberek világában. Anna, Sámuel édes anyja úgy tündöklik ki a Biblia lapjaiból, mint gyermeke jövőjéért még anyai szeretett is eltitkoló édes anya. Gyermekét elszakította magától, csak azért, hogy ő felnevelődjön az Ur templomában az Ur szolgájaként. De igazán az Uj Testamentum az, ahol találkozunk a legeszményibb édes anyával, Máriának, Jézus anyjának személyében. Attól a perctől kezdve, mikor az angyal hirdette neki az öröm-üzenetet, hogy “áldott vagy te az asszonyok között,” egészen addig a szivet szaggató nagypénteki jelenetig, mikor a haldokló Messiás utolsó szavaiban János gondjaiba ajánlotta Máriát, látjuk fokozatosan kibontakozni azt az eszményi édes anyát, aki önfeláldozó, hivő anyaszivét oly törhetetlen hü szeretettel tette le az Isten Fia lábai elé. Ezen Istennek kedves édes anyák élete ékesen prédikálja nekünk azt, hogy a keresztyén anya első és legszebb tulajdonsága a hit. Maga a természet rendje is ezt követeli. A fájdalom és vajúdás minden halállal való küzdelem azért elviselhető és örömteli az édes anyának, mert híven hisz abban a nagy örömben, hogy ember születik a világra. A nevelés nagy munkája, különösen a tehetetlenség első nehéz éveiben, csak azért nyerheti azt a kiapadhatatlan erőt, mert hivő és látnoki hitében maga előtt látja a bölcsőből kilépő ifjút vagy hajadont az édes anya. Nem egy nagy embere volt a világnak, aki őszintén, bevallotta, hogy minden előmenetelét annak köszönheti, hogy édes anyja hitt abban, hogy gyermekében nagy tehetségek szunnyadnak. Edison halála előtt egy pár,nappal ezt a kijelentést tette: “Az én anyám volt az, aki azzá tett, ami vagyok. Ő annyira hitt az én tehetségemben, hogy mindig azt éreztem, hogy ő az, akit nem szabad csalódásban hagynom.” De az édes anyai szeretet a gonosz gyermeket is betakarja. Egy gonosztevő az ítélet meghallása után igy szólt: “Legjobban az fáj és azért szégyellem magam, mert gonosz tetteimmel édes anyám hitét ingattam meg magamban.” Az édes anyai hitet ha meg is ingatja, de az anyai szeretetet soha el nem Jtalványitja
