Erős Vár, 1938 (8. évfolyam, 11-12. szám)
1938-11-01 / 11. szám
Negyedik oldal “ERŐS VÁR” 1938. december hó GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ MINEK ÖRÜLJÜNK? ISKOLÁBAN VOLTAK a gyermekek; már csak néhány nap volt karácsonyig. Azt kérdezte a tanító néni, hogy ki miért örül a legjobban a karácsonynak? Felállt erre a kis, gömbölyű Tóth Mari és azt felelte, hogy annak örül a legjobban, hogy sok cukrot és süteményt lehet enni. Kovács Gyuszi azt mondta, hogy ő villanyvonatot fog kapni és annak örül. Szabó Bandinak megígérte a Santa Claus, hogy “cow boy”-ruhát fog kapni. Annuska beszélő babát kért, a bátyja meg biciklit. “Hát ez mind szép és jó” — mondta a tanító néni, de mikor a Balogh Jóska azt mondta, hogy ő azért örül, mejrt nem kell iskolába jönni, akkor a tanító néni is megcsóválta a fejét. “Ejnye, Jóska, hát olyan rossz hely ez az iskola?” Hanem akkor csudálkokott el a legjobban, mindenki mikor Büki Pista azt mondta, hogy ő akkor örül a legjobban, mikor már vége van a karácsonynak. “Hát az meg hogy lehet? — kérdezte a tanító néni — te nem kapsz ajándékot?” “Tetszik tudni az úgy van tanító néni — felelte Pista — hogy nálunk otthon karácsonykor a legrosszabb. Mindenki kap ajándékot, de senkisem azt amit szeretne. Én tavaly egy nagy mozigépet szerettem volna, amilyet a villany hajt és aztán kaptam egy 98 centes vacakot, amit úgy kell kézzel csavarni. Hát hogy lehet igy örülni? Az anyám egysz ép bundát szeretett volna kapni, de csak téli kabátot kapott. Erre elkezdett sirni és azt mondta, hogy bezzeg a Böske néni már három bundát is kapott, mig ő egyet sem. Erre apám nagyon mérges lett, becsapta az ajtót és elszaladt. Anya meg csak sirt és nekünk már nyolc órakor le kellett feküdni. Már előre félek a mostani karácsonytól, mert apám mostanában csak három napot dolgozik. Anj a folyton azt beszéli, hogy azt se tudja, hol áll a feje, honnan bir mindenkinek ajándékot venni karácsonyra. Én bizony nem szeretem a karácsonyt.” Ekkor megszólalt az utolsó pádból Jancsi, a mi régi ismerősünk. “Tanitó néni kérem, szabad nekem valamit mondani a Pistának?” “Halljuk a Jancsit!" — kiabálta mindenki. “Hát beszélj Jancsi" — mondta a tanitó néni is és bátorítóan mosolygott Jancsira. “Az én anyukám azt mondta — szólt Jancsi — hogy a karácsony nem is azért örömünnep, mert akkor az. emberek ajándékot adnak egymásnak, hanem azért, mert a jó Isten adott ezen a napon egy nagyon nagy ajándékot minden embernek: a mi Megváltónkat a Jézus Krisztust. Az Ur Jézus meg hoz magával sok-sok drága ajándékot a mi szivünknek. Csupa olyan ajándékot, ami nem romlik el. se el nem vész, hanem mindig megmarad. Ő hozza el nekünk a jó Isten szeretetét. Ő adja nekünk az örök életet és a mennyországot, mert ő az, aki kinyitja előttünk a mennyország kapuját. Azért aztán az, aki hiszi és tudja, hogy Jézus az övé, mert Isten* ajándékozta neki, az- nagyon örül karácsonykor. Még akkos is, ha senkitől sem kap ajándékot.” Közbeszólt erre a Pista: “Igaz, én is ismertem egy öreg nénit, a Márta nénit, ő olyan szegény volt, hogy “wellferen” élt. Ő már sok karácsony óta nem kapott ajándékot senkitől és mégis mindig örült, csillogott a szeme és mosolygott amikor a templomban ültem. Nem is tudtam megérteni, hogy minek örül. mikor neki senki ajándékot nem hozott. Tavaly megkérdeztem és ő akkor azt mondta, hogy Jézusnak örül. De én bizony nem tudtam, hogy mit lehet annak örülni. De most
