Erős Vár, 1936 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1936-03-01 / 3. szám
2-ik oldal. ERŐS VÁR 1936. Husvét. NAGYPÉNTEK Ézsaiás 52:13 — 53:12 v. Az Ószövetség népénél a kiengesztelődés napján a főpap belépett a szentek szentjébe, hogy a függönynyel eltakart “kegyelem tábláját” ártatlan bárány vérrel /hintse be, igy mutatván be Istennek a nép bűneiért engesztelő áldozatot. Nagypéntek a keresztyének engesztelési napja. Krisztus, az Örökkévaló Főpap a Mennyei Atya sátorának függönyén belül saját vérét önti mindnyájunk bűneiért. E nagy titck kapujának kulcsa: “És Ő megsebesittetett bűneinkért. . . és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.” Krisztus keresztjének titkát nem sokan értik, de akik értik, azoknak ezt mondja a nagyjpénteki kereszt:” Ezt érted tettem!” Ő meghalt, hogy nekünk életünk legyen. Nem véletlen az, hogy az Evangéliumok negyed része Jézus szenvedéseit és halálát írják le s az sem, hogy az apostolok leveleinek magja Jézusnak bűneinkért szenvedett halála. A főpapi imádságban igy imádkozik Jézus: “És én érettök odaszentelem magamat, hegy ők is megszenteltekké legyenek.” (Ján. 17:19 v.) Ő érettünk odaszentelte, áldozta, önmagát. Mit teszünk mi érette? Mit adunk mi életünkből neki? Sötét nagypéntek újra e világ; tele Judásokkal, Pilátusokkal, Annásokkal és Kajafásokkal fegyveres légionáriusokkal és “feszítsd meg”-et üvöltő hálátlan tömegekkel. A régi nagypéntek ez a maga misztériumával, melyre az Égből az Éiet Atyja, a mi Istenünk jóságosán hinti ránk szeretetének világosságát a kereszten is bennünket szerető Krisztus által. Evangélikus nép ünnepeld meg e napot. Tisztulj meg bűneidtől. Halj meg a bűnnek és élj az Istennek. Unlp Mrrk Wery properly the week which is ushered in by Palm Sunday is so designated. A peculiar sanctity attaches to these days. They recall the events that constitutes the climax not of our Lord’s earthly ministry, but also the Triune God’s eternal plan of salvation. The week opens with our Lord’s royal entry into Jerusalem. It is a march of triumph. The days that follow are marked by a series of vehement verbal assaults made upon Jesus by His enemies. He parries every thrust. In graphic parables He exposes their evil plans and the doom that their course will bring upon them. On Thursday evening He gathers with his disciples in the upper room. He institutes the Blessed Sacrament. He speaks so tenderly to these men who will soon experience one shock after another. He crosses the Kidron and enters Getshemane. His Passion begins. He is arrested. He is dragged from one tribunal to another. The night is made ghastly by the physical, mental and spiritual tortures to which He is subjected. The scene shifts with kaleidoskopic rapidity. At last the insistent demand is satisfied. The sentence of death is confirmed. Jesus is led away to be crucified. On Calvary the last act of the Passion occurs The Son of God dies after hours of agony on the cross. As Good Friday, the anniversary of that day is remembered. So the ransom was paid for a humanity dead in sin and lost to God. So God and man were reconciled. We are verily bought with a price. Before Good Friday’s sun sets His body is laid to rest in Joseph's tomb. Saturday is the one quiet day in this momentous week. Then on Sunday morning the glad tidings are heard: “He is risen; He is not here.” No power of earth or hell could hold that mighty Lord. His prison bars He bursts. The resurrection is the crowning miracle of His redemptive work. Surely, this precious and blessed Holy Week deserves to be especially observed. Christians will gladly do that.
