Erős Vár, 1936 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: 938 E. Fourth St* Bethlehem, Pa, Előfizetési ár egy évre 1 dollár egyetlen amerikai iJVlagyar EvangS.• likua Lep. Volums V. Évfolyam 1936. JANUÁR HÓ. Number 1. szám. “Imé az ajtó előtt állok és zörgetek”... Újévet ünnepel a világ, — zenés hká1, bor, pálinka, mámor, jókedv, részeg kurjantás, hazug jókívánság: “Boldog uj évet!” . . . Hajnali óra. A vadul mulatók elcsendesednek, a zenész kifárad, a nóta elhallgat, a hideg szél havat szitál az ablakra, valaki megzörgeti a lokál ajtaját s a csendben egy lágy hang igy szól a tivornyában elf ár adtoknak’. “íme az ajtó előtt állok és zörgetek”, . . . nem halljátok mit mondok nektek, én aki az ajtó előtt állok és zörgetek? Miért fecsérlitek el éltetek, ti akik még nem is éltetek, az Élet Ura beszél hozzátok, szavamat nem halljátok, ti nem halljátok ti akik az ördöggel cimborádtólr? * * * Genf! Hires város, a népek városa. Oda küldi el válogatott fiait a világ minden nemzete. Megszólal az elnöki csengő-, csend legyen uraim! Békét világbékét vagyunk hivatva adni e világnak ez uj esztendőben. — Megszólal a genfi templom harangja’, giling, galang, . . . “békesség ti néktek.” — A világ urai a béke kérdése felett összemarakodnak. — Az ördög fegyver szállt ói olajat öntenek a tűzre s a láng ég felé tör. A tanácskozás morajjá leszen — béke—háború, béke, háború, — áldás — átok.— Amig a széthúzás üti fel sátorát a világ “legjobbjai” tábo: ráiban, s a háborút ordítok hangja tulharsogja a béke szavát-, egy szellő kéz zörgeti a tanácsszoba ajtaját; egy csendes hang csendet teremt a sátáni zűrzavarban: íme én zörgetek, alá azért jöttem a mennyből a földre, hogy a népeknek békességet adjak. “Békesség ti néktek!” Nem értitek-e hogy a gyűlölet, a széthúzás, a háborúság — halál? Ha nem tanuljátok meg az igaz békességet, pokoli békességtek leszen, a romok, a véráztatott mezők, emberi hullák felett ülő sátáni béke: a vég! Vegyetek békességet,amig nem késő! * * * Megnyílik a templom ajtó uj év napján, szól a harang, orgona hang kiséri útjára a templomi népet. — Szülő pár kezénél fogva vezeti gyermekét, rajtuk az Isten áldás. Szent beszédet hallgattak, hőn imádkoztak, szivükből ég felé szállt a halál zsolozsma, vették az áldást, az Ur áldását s magukban igy szólnak: “legyen az Isten nevében ez év kezdete, — a Jézus velünk” . . . Haza térnek. Megnyugosznak. Az apa megszerzi a mindennapi kenyeret s adja azoknak, akiket szívből szeret, s amig azt fogyasztják, valaki zörget, — valaki betér a kis hajlékba, közibük ül és azt mondja: “Békesség ti néktek!” Szavam, mit mások nem hallanak . . . tinéktek kedves; áldásom, mit sokan lábbal tipornak tinektek áldás. Ne féljetek, mig szavamat halljátok, örök leszen a ti boldogságtok... DE. e. a. s.
