Erős Vár, 1935 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1935-11-01 / 11. szám

4-Ik oldal. ERŐS VÁR 1935. November Hogy viselkedjünk a templomban? 1. A templomban légy jelen már az is­tentisztelet kezdetén. Ha későn jössz, megza­varod mások áhítatát. 2. Mihelyt a templom küszöbét átléped, vedd le a kalapodat. 3. Amint beléjAél a templomba, lassan s csendesen foglald el helyedet. 4. Ne ülj öntudatlanul az Isten házéiban, hanem gondolj arra, hogy miért is jöttél tu­lajdonképen a templomba. 5. Mihelyt elfoglaltad helyedet, fejedet meghajtva csendes imádkozásban kérd az Is­tent, hogy lelkedet tegye alkalmassá az Ige be­fogadására. Fohászkodj a következőkben'. “Istenem, küldd el a Te Szent Lelkedet az én telkembe, hogy kegyelmednek ajándékait ez órában is méltóképen fogadhassam az Ur Jé­zus Krisztus által.” Amen. 6. Ha az istentisztelet megkezdése előtt jöttél a templomba, ülj megszokott helyedre, olvasd csendesen énekes könyvedet vagy imád­kozz abból, de semmi esetben se társalogj szomszédoddal templomba nem való dolgok­ról. 7. Ne lépj a templomba vagy ne távozz onnan, amíg a lelkész az oltár'előtt a Szent­­irást olvassa. Amikor Isten beszéde hangzik az oltár elől, minden más csendesedjék el. Ugyanígy viselkedj, amikor a lelkész imádko­zik a gyülekezettel vagy az Úrvacsorát szol­gáltatja ki a hiveknek. Amikor imádkozásunk­ban Istennel lelki közösségben vagyunk, vagy az Ő szent vacsorájával élünk, nagyon áhitat zavaró, ha valaki feleslegesen másra tereli a hívek figyelmét. Várd meg a templom előcsar­nokában, mig a lelkész befejezi az oltári szol­gálatot, s úgy lépj be a templomba. 8. Ha valaki későn jön, ne nézz kivácsi­­an hátra. 9. Ha valakinek gyermeke felsír, vagy más neszt hallasz, maradj csendben és ne for­dulj abba az irányba. 10. Ha az Istentisztelet a szokottnál to­vább tartana, ne nézd türelmetlenül órádat, mert ezzel csak bensődet árulod el. Ha a gyű­lésen vagy a színházban órákig elülsz csende­sen, az Isten házában ezt annál inkább megte­heted. 11. Szomszédoddal szemben légy mindég figyelmes, ha nem találja az énekszámot, úgy segíts neki, vagy ha nincs énekeskönyve, úgy oszd meg vele a magadét. 12. Az egyház tulajdonát képező énekes­könyvet úgy óvjad, mint a magadét. 13. Ne szemetelj a templomban. 14- Ne aludj a templomban. Aludd ki ma­gad odahaza. 15. Szívből és áhítattal énekelj, de ne kezdd hamarább és ne végezd később, mint a gyülekezet. Figyeld az orgonajátékot. 16. Amikor a lelkész megáldja a gyüleke­zetét, kezedből mindent letéve, fejedet meg­hajtva fogadd az áldást. 17. Áldás után fohászkodj a következő­­képen'. “Istenem, köszönöm kegyelmed aján­dékait; erősíts engem áltatok hitemben és min­den jó cselekedetemben, az Ur Jézus Krisztus által.” Amen.-------------------------OOO------------------------­EVANGÉLIKUS JELEM. Van-e ilyen? Hát nem olyan-e az evangélikus ember jelleme, mint a többi keresztyéné? Nem! Mint a kertben minden virágnak meg van a maga sajátossága, úgy minden vallás jellegzetes jellemvonásokat fejleszt ki híveiben. Az evangéli­kus ember jellemének egyik ilyen jellegzetes vo­nása az egyenesség és törhetetlen hűség. Miig a jezsuiták a történelemben fondorlatos ravaszságuk által lettek hirhedtek, addig a hamisítatlan evan­gélikus jellemek mindég egyenesek, őszinték és határozottak voltak. Történelemhamisitást végei: az, aki a határozatlan, kétkulacsos, ide-oda hajló nádszál jellemet szeretné nyakunkba varrni és a körtönfalazó se hideg ,se meleg feleletre gúnyosan és sértően azt mondja: “Ez lutheránus felelet!’ Ilyet csak ellenségeink foghattak ránk, akik nem­csak vagyonúnkat, szabadságunkat s gyakran é'e­­tünket vették el, hanem miég becsületük ben is meg akartak károsítani. Az ilyen lealázó lekicsiny­lésre és sértésre “lutheránus’’, tehát határozott vá­laszt kell adnunk. Lutheránus felelet csendült fel Wormsban, amikor a császár, a pápa követe, és ezern ú hatal­mas ur vasvilla szemmel megkérdezte egy egysze­rű paptól: “Visszavonod-e tételeidet?” Erre a kér­désre olyan lutheránus válasz csendült fel a temp­lom ódon boltivei alatt, hogy a félvilág álmélkod­­va hallgatta. Ettől a felelettől rendült meg a pápa trónja. Lutheránus felelet hangzott el a speyeri biro­dalmi gyűlésen megjelent rendek ajkán, amidőn hitüket akarták elnyomni erőszakkal: “Inkább kell engedni Istennek, hogy nem embernek.” Lutheránus feleletet adtak őseink Ágosta (Augsburg) városában a félelmetes nagyurnak V,

Next

/
Oldalképek
Tartalom