Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)

1934-09-01 / 12. szám

1934. Szeptember. ERŐS VÁR L3-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS FOLYÓIRAT AMERICAN HUNGARIAN LUTHERAN MONTHLY Az Amerikai magyar evangélikus egyházak hivatalos lapja. Official Publ'cation of the American Hungarian Lutheran Churches. Szerkesztőség és kiadóhivatal:—Editorial and Publ. Office: 938 E. FOURTH STREET, BETHLEHEM, PA. Előfizetési ár: $1.00 egy évre — Subscription Rate: $1.00 per year. Canadian Postage 50e extra; Foreign postage $1.50 extra. Főszerkesztő: REV. DR. E. A. STIEGLER. Editor-inChief, Bethlehem, Pa. Felelős szerkesztő és kiadó: EEV. JOHN ORMAY, Managing Editor and Publisher, Bethlehem, Pa. Társszerkesztők: — Contributing Editors: EEV. JAMES BECKER REV. ANDREW M. LEFFLER Detroit, Mich. Pittsburgh, Pa. Munkatársak: — Staff Correspondents: Rev. Gabriel Brachna, New York City Rev. Stephen Rúzsa, Oberlin, O. Rev. Alexander Pölöskey, Caldwell, N. J. Rev. Alexander Szabó, New Brunswick, N. J. Rev. John L. De Papp, Windsor, Ont. Rev. Charles Szebik, Montreal, P. Q. A VAR FOKÁRÓL A MULT HÓNAPBAN e sorok irója egy heti terepszemlére indult el, hogy az “ERŐS VÁR’’ olvasóit felkeresve, megis­merje őket, lássa életüket, meghallgassa szavukat s igy a valóságot ismerve, jobban tudja, hogy mit le­het e figyelő helyről el­mondani. Az első megálló­hely Cleveland volt. Legré­gibb amerikai magyar egy­házunk városa. Négy na­pi látogatásunk midenké­pen kielégítő eredmény­nyel járt. Ahol az előfizetés dija kéznél volt, ott szívesen és készséggel megfizették, ahol pedig nem volt kéznél, ott biztos ígérettel távoztunk. Szívesen fogadták az ERŐS VÁR-at mindenütt. Jóleső érzés volt látni az örömöt, testvé­ri szeretetet, még a meghatottság könnyeit is. Nagy erőfor­rás az ilyen tapasztalat a mi nehéz munkánkban. Ezen ta­pasztalatunk Akron, Detroit, Windsor meglátogatásával csak sokszoródott. Úgy a lelkésztestvérek, mint a megláto­gatott hittestvérek szivvel-lélekkel az ERŐS VÁR köré so­Nt. Ormay János ev. lelkész. rakoztak. Kössön bennünket össze továbbra is, hithü evan­gélikusokat, egy Anyának itt messze idegenben szétszórt gyermekeit az a láthatatlan kapocs, amely ott él mindnyá­junk szivében: az evangélikus testvéri szeretet. * * * T ÓLESŐ érzésünket s örömünket azonban nagyon tompitot­­** ta az a sok panasz, sóhaj és könnyező szem, melyet hal­lottunk és láttunk s amelyek mögött mérhetetlen sok szen­vedés rejlik. A pusztulás nyomai mint a beteg testen a fol­tok, úgy ütköznek ki sok helyen s a félelem és rémület ár­­nyékozzák be az otthonok táját és sziveket. Mások és ma­gunk bűneinek zsoldja ránk sápasztja csontos arcát s min­denütt nagy szükség van “az Isten kegyelmi ajándékára, ami az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztusban.” * * * A MINT visszajövet a Buffalo felől száguló “Black Diamond” vonat ablakából ezeken gondolkozom és töprengek s a pennsylvaniai hegyek színes panorámájának sokfélesége pereg le szemem előtt, valami bus lehangoltság vett erőtt lelkemen. A napsütéses dombok hátterében ott kéklenek a sötét erdők. A fény és árny változása ez. Akár csak az emberi élet. S lassan az őszies tájra ráborul az est­homály. Tűnik a fény s jönnek a hosszú árnyak. Majd a sziklás hegyoldal pusztuló erdejére s mindenre ráborul a sö­tétség. Már csak a képzelet kincse minden, ami az imént még valóság volt. Kigyulladnak az ég csillagai s üzennek: “Az Ur a te őriződ, az Ur a te árnyékod a te jobbkezed felől.” (Zsolt. 121.) * * * 'VT AJJON kiérezed-e amerikai magyar evangélikus testvé­­" rém az imént leírtakból a saját sorsodat? Nézted-e már te is vonat ablakából a tovasuhanó tájat? Megláttad-e a termékeny és mocsaras völgyeket? Irtott erdő hátramaradt tönkjei eszedbe juttatták-e a hajdani szálas fákat, melynea; lombjai közt megbújt a madár s szellős sünijében elpihent a vad? Gondoltál-e arra, hogy a szeles deszka házak és istállók nem hazai tanyák akácfák vigyázása alatt? Azon gondolkoztál-e már, hogy itt a hegyeken miért száradnak ki a hatalmas fák? Kiszáradnak és úgy merednek az égnek vagy szépen ledőlnek a földre s elkorhadnak. * * * XT A A FENTI kérdésekre nem jött feletet, segített a be­­teg erdő. Elpanaszolta baját. Panaszkodott, mint a haldokló lélek. Tanított, mint az üres vagy telt buzakalász, vagy mint más, nem ember által kijelentett sok isteni be­széd. A fatönkök reménytelen lombtalanságukat sírták el. A száraz, égnek meredő s ledőlt fák azt mondják, hogy nincs már a földben életet adó nedv, sziklát ért a gyökér, el kell pusztulni. A cserjék és vesszők meg csak hallgattak, sem­mit sem szóltak. Hangtalan beszéddel mondtak el sok élet­igazságot. * * * A ZT MONDTÁK: Az amerikai magyar erdőben az életfá­­ink élettelenül meredeznek az ég felé s leginkább csak a gond fekete varjai pihennek meg a száraz ágakon s ká­rogva fel- vagy elrepülnek. Ha tovarepülnek. — A mi gyö­kereink is követ értek s lombunk, hajtásaik pusztulnak. Kiapadt az életadó forrás. Jön a vihar és ledönt bennünket egymásután vagy csendesen elkorhadunk. — Az uj családi és a kopott régi burdos házak porosain ember tönkök ülnek csonka élettel. Az idők éle letarolta a hajdani koronákat, derékba törte a törzseket, tönkig vágta az életet. — Gyer­mekeink mint a cserjés élnek körülöttünk. Meg sem ismer­nek. Nem tudják, hogy a száraz ágak valamikor magot ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom