Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)

1934-04-01 / 7. szám

6-ik oldal.

1934. Husvét.

EROS VAR

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS FOLYÓIRAT

AMERICAN HUNGARIAN LUTHERAN MONTHLY Az Amerikai magyar evangélikus egyházak hivatalos lapja.

Official Pubréation of 't,he American Hungarian Lutheran Churches.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:—Editorial and Publ. Office: 9C8 E. FOURTH STREET, BETHLEHEM, PA.

“Application for entry as second-class matter is pending.’’

Előfizetési ár: $1.00 egy évre — Subscription Rate: $1.00

per year.

Canadian Postage 50c extra; Foreign postage $1.50 extra.

Főszerkesztő: REV. DR. E. A. STIEGLER, Editor-inCliief, Bethlehem, Pa.

Felelős szerkesztő cs kiadó:

REV. JOHN ORMAY, Managing Editor and Publisher, Bethlehem, Pa.

Társszerkesztök: — Contributing Editors:

REV. JAMES BECKER REV. ANDREW LEFFLER

Detroit, Mich. Pittsburgh, Pa.

Munkatársak: — Staff Correspondents:

Rev. Gabriel Brachna, New York City Rev. Stephen Rúzsa, Oberlin, O.

Rev. Alexander Pölöskey, Caldwell, N. J.

Rev. Alexander Szabó, New Brunswick, N. J.

Rev. Stephen Szmodis, Perth Amboy, N. J.

Rev. John L. De Papp, Windsor, Ont.

Rev. Charles Szebik, Montreal, P. Q.

HA VALAKI

AZT MONDJA: “Minek nekem a templom, lelkész, egyház, Isten?” az csak hetvenkedik. Szüksége volt az ilyen embernek mindezekre mikor az apja meghalt, mikor gyermeke született, mikor házasságra lépett, mikor konfirmált vagy nehéz betegségiben sínylődött s a halál ott leskelődött a küszöbön'.

Lehet most valaki egészséges, jól mehet a sora, lehet munkája s valami vagyona is, de jöhet a baj, betegség, a halál újra kopogtathat s el is vihet valakit kedveseink közül, amikor újra szükség lehet az egyházra, templomra, lelkészre s az Istenre.

De micsoda ember az olyan, aki csak szükségben fordul barátjához s amíg jól megy sora azt megveti, kerüli, kigunyolja s nem segíti? Micsoda jellem az ilyen ember??

A VÁR FOKÁRÓL

Azt hisszük, hogy az “ERŐS VÁR” újra megjelenésének minden evangélikus testvérünk örül. Kívánjuk egymásnak, hogy ez örömünk állandó legyen.

* * *

Mielőtt átvettük volna az ERŐS VÁR-at, — őszintén szólva, — sokáig töprengtünk a helyzeten, az eshetőségeken. Óvatosan kémleltük az amerikai magyar evangélikus tájakat.

Ormay János ev. lelkész

Sokszor úgy éreztük, hogy “Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk.” De aztán nem felejtettük el, hogy: “De küzd velünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk. S ha valaki kérdezné, hogy “ki az?” Azt feleljük: “Jézns Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.”

Most aztán itt vagyunk, ha szabad igy szólnunk, a strázsán. A vár fokáról kémleljük a messzeségeket s közelebb eső tájakat. Innen már messzebb látunk mint azelőtt kívülről. Látjuk a felhőket fölöttünk, a ködös távlatot, de látunk biztató derengést is. Tudjuk, hogy a felhők jönnek-mennek. Hiszünk abban, aki a felhők járását ismeri és igazgatja. Ez élet partjai közötti hajózásunkban velünk van ő, akinek szavára “mind a szél, mind a tenger engednek. ’ ’

Már üzentünk is messze hangzó szóval más őrállásra elhivottaknak s a visszhang is megjött. Jött innen-onnan. Hamarabb-később s sehogy. Jött biztatóan s tamáskodva. Ahogy az már szokott lenni.

így állottunk be most már az eddig egy mellé: többen. Vártát, őrtüzeket állni, gátat hányni, várat védni.

Vad vizek zajlása közt másokat is hívunk. * * *

Ez újságról is, da azért nem egészen csak ez újságról van szó, amikor igy beszélünk s