Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-11-01 / 14-15. szám
ERŐS VÁR 1934. November—December Az Istenember köztársasága Ilyenkor, karácsony küszöbén, a decemberi hóharmatos és jégvirágos napok ünnepváró, ádventi hangulata megtermékenyíti nemcsak a lelkipásztorok, hanem az Írók és a többi toliforgatók lelkeit is . . . És ha megpillantjuk az utcákon a nagy ünnep előhírnökeit: a szeretet és a boldogság jelképeit — azokat a szép karácsonyfákat, örvend a szivünk — bár sokan vagyunk olyanok, akiknek a lelkén ilyenkor nem az öröm, hanem a csöndes bánat rezeg keresztül, mert sokan hall juh az élet viharában léket kopott hajók vészkürtjeinek a süvítő hangjait is . . . És ilyenkor Jézusra gondolunk: az Istenemberre, akinek a születése egyúttal egy —- határokkal nem bíró — nagy köztársaság: a béke és a szeretet eszményi köztársaságának a megalakulását is jelentette . . . Boldog és szép köztársaság lenne az, ha fennállana . . . Itt Amerikában mi is köztársaságban élünk, — de hol van itt a béke és a szeretet eszményi köztársasága, melyet Jézus alapított??? Nem látjuk sehol sem, mert hiányoznak itt —— mint e nagy világon mindenütt — “Jézus eszményi emberei” . . . Azok az eszményi emberek, akiket, Jézus önmagához hasonlóvá akart tenni, vagyis belső, lelki embert akart nevelni és átformálni belőlük . . . Az emberek ezrei járnak templomokba,— eleget tesznek a külsőségeknek, — de továbbra önző, hétköznapi, alacsony rendű emberek maradnak x akik gyűlölik egymást, irigylik embertársaik vagyonát, tudását és boldogságát... Miért van ez? — Csak azért, mert az élet nyüzsgő, zajgó piacán Jézus tanítása nem lett általános életelv. Hasztalan hallgatják azt az emberek a templomokban és hasztalan hirdetik: azt lelkipásztoraink oly meggyőző erővel . . . Nincsen foganatja az elhangzó, szép szavaknak: — Ne bántsátok, hanem szeressétek egymást . . . Ezért merednek aztán ránk a sátán pokoli alkotásai: a háborús feszültség, a szörnyű gazdasági válság, a munkanélküliség és az általános elszegényedés ... — Jogi viták, filozófiai elmélkedések, nagyszerű pénzügyi és gazdasági tervek nem segítenek a mai világon addig, mig mindnyájan magunkba nem szádunk. mig lelkűnkbe nem zárjuk Jézus világot átalakító, gyönyörű tanításait, úgy miként azt sziveikbe zártáik azok az egyszerű pásztorok abban a kis sanyarú palesztinul faluban . . . Gondoljunk mindezekre és a közel kétezer esztendős bethlehemi csodára a karácsony felmagasztosult hangulatában . . . Kulcsoljuk imára kezeinket s egészítsük ki karácsonyi imánkat azzal, hogy “jöjjön el a Te országod”: — az egymást szerető, az egymást megértő és az egymást segítő emberek gyönyörű, dicsőséges országa ... az Istenember Köztársasága! JÁNOSHY FERENC, “Az év ez ünnepi időszakában a rendesnél is kívánatosabb, hogy valami kis segítséggel gyámolitsuk a szegényeket és szükölködőket, kik su'ycsan szenvedik az idők: mostohaságát. Sok ezren nélkülözik a legszükségesebbeket, sok: százezren hiányával vannak a legegyszerűbb kényelemnek: is.’’ (Dickens Karácsonyi Énekéből.)
