Erős Vár, 1933 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Sec 435 112, P. L&R. U. S. POSTAGE I c. Paid. Permit No. 625. PITTSBURGH, PA. VOLUME III. 1933 JANUARY. NUMBER I. A LUTHERAN MONTHLY FOR THE HUNGARIANS OF AMERICA Published at 161 Hazelwoodave. Contributing staff: Hungarian Editor: Andor M. Leffler. Pittsburgh, Pa. Monthly. Lutheran Pastors In America. Subscribtion: $1 a year AZ AMERIKAI MAGYAR Három szó : Amerika, magyar, evangélikus..... Milyen hatalmas, sugárzóan szép, gazdag tartalmú e három szó. Amerika a lendület, a munka a lehetőség, a szabad fejlődés fogalmát jelenti nálunk. Ott szélesebb az életek országutja, ott reálisabb az igazság, naponként látható valóság a mi ARANY JÁNOSUNK arany szava: "Tudod-é: az erő micsoda? Akarat, mely előbb utóbb diadalt arat.." Ott nincs annyi elkülönülés, nincs merev társadalmi lépcsözet, ott az emberek közelebb élnek egymáshoz Legalább igy gondoljuk ezt mi...... De itthon ? Itt nő a nyomor, Ínség, itt terjed a szegénység. Valami hiba van a vén Európa szerkezetében? Talán, mint az elmeszesedett szivü ember, nem eleg rugalmas már sem izma, sem idege, hogy nagy és nemes eszmek felé fel tudjon nézni és azohoz fel akarjon emekedni. Valami gonosz szüklátóság és érzésbeli megszegényedés lett úrrá a lelkeken. Az államok vezetői még mindig nem keresik a megértés, közeledés, teljes kiengesztelödés áldott útját, még mindig szeparativ, elkülönülő életre rendezkednek be az államok; pedig egyesülésében az erő, szeretetben a béke,lelki nemességben az igazi haladás. Mi, magyarok, a legtöbbet vesztettünk a háborúban, vesztettünk a békében. A háborúban ragyogott a magyar vitézség, legendák születtek, hősök toborzótak hosszú sorban a hadak utján, melyen a rege szerint Csaba vezér lovának szikrázik a patkója s utána mennek, vonulnak végtelen sorban a hősi halálban megdicsöült hősök... Közel egy milliónyi magyar hullott el a gigászi tusán. Egy millió ifjú szív szakadt meg. De miért ? Miért ? Azért-e hogy Budapestet bármikor rommá lőhetik a EVANGÉLIKUSOKHOZ! cseh ágyuk, a nélkül, hogy kaszárnyáikból ki kellene vontatni azokot? Azért-e, hogy keserves sorsra kárhoztatott három millió magyar éljen az idegen impériumok rabságában? Avagy azért, hogy az ősi koronázó város, Pozsony, cseh Bratislava legyen? Azért-e hogy II. Rákóczy Ferenc és Thököly Imre, a kurucok e csillagai idegen, ellenség által, halain i szóval elrablót földben pihenjenek, ha ugyan rab földben tudnak nyugodni? Nincs nekünk n.ás védelmünk, más megtartónk mint az, akinek születését igy jelenteték az angyalok: "Ne féljetek! Ma született néktek a Megtartó! * Ö, aki a béke és alázat tövissel koronázott királya, 0 tanit meg tűrni és vám'. Bízni az Isten kegyelmében, ki ezer éven át annyi ártásból, vészből és viharból kihozta ezt a népet és itt megerősítette a Duna-Tisza völgyében. Isten fog cselekedni velünk is. Múltúnk az O megtartó kegyelni ről beszél; jövőnknek is ez a záloga: az isteni kegyelem. O fogja a nemzeteket, népeket és fajokat közelebb vezetni egymáshoz s az Ő fia, kiről a próféta igy jövendölt: "És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefiuval fekszik... és egy kis gyermek őrzi azokat." (Ézs. XI. 6.) Az evangélium, mely Isten hatalma minden hivő üdvösségére (Róm. 1.16.), meg fog tartani, csak a lelkek tartsák meg az evangéliumot, a megszentelödést, a megértést és megbecsülést. Ti, távolban velünk együtt imádkozó testvéreink, vigyétek a mi nemzetünk sorsát a hit és szeretet karjain Isten elé, hogy adjon nekünk jóakaratot a népek részéről s jöjjön el az a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Az Ur kegyelme legyen Veletek, DUSZ1K LAJOS miskolci föesperes-lelkész.