Erős Vár, 1932 (2. évfolyam, 1-7. szám)

1932-02-15 / 2. szám

Sec. 435^, P. L. & R. U. S. POSTAGE

1c. Paid

PITTSBURGH, PA. Permit No. 625

Volume II. Évfolyam. 1932 Február 15. Number 2. szám.

Published and edited at 161 Hazelwood Ave. Pittsburgh,Pa.

Subscription * 12?a year The

on/u Hungarian Lutheran paper in America,.

HIT ÉS MŰVELŐDÉS.

A vallásosságban benne van az embernek az értelme, szive, akarata, egész egyénisége, egész valója. Az ember nem tisztán értelem, mert van szive; de nem is tisztán szív, mert van neki értelme ; a vallásnak az ember összes igényeit ki kell elégiteni. Amennyire nehéz lenne az embernek hinni, hogyha a szív sohasem éreznie a vallásosságnak mélységeit, ép oly nehéz vallásosnak lenni akkor, ha az embernek az értelme a vallásnak az észszerüségét nem látja.

Vallástalan ember, vagyis olyan ember, akinek ne lenne hitvallása, nincs; ha elveti, amit az egyház tanit, csinál magának mást. Ha elveti azt a világot betöltő nagy, absolut Istent, csinál magának Istent, mert ember imádás nélkül, hit nélkül nincs; minél hitetlenebb az ember, annál hiszékenyebb.

Ezt bizonyítja az ember története, hogy amikor megrendült a hit, pléldául a császári Róma idejében elárasztották Rómát napkeletről behozott istenekkel; a babona, a varázslás általánosan el volt terjedve.

így vagyunk most is nagyon gyakran és sokan hisznek úgy, hogy a vallásosságuk összevissza van gyúrva mindenből: van benne 40% spiritizmus, 30% más babona és talán 30% az igaz keresztyén hitből, és ezt össze tudják egyeztetni a vallással, hogy jó keresztyéneknek tartják magukat! Újra hangsúlyozom, az embernek józannak kell lennie a hitiében és semmi sem ellenkezik annyira az értelem józanságával, de másrészt a hitnek tisztaságával, mintha az ember az Úristen imádása helyébe az ő kicsi, apró bálványait teszi, gondviselés helyébe spiritizmust, kártyavetlést, kézjeljóslást stb.

A modern ember sokszor bántja az egyházat, mint a hálátlan gyermek, pedig ha valamely intézményre, úgy az egyházra lehet büszke öntudattal, hódolattal és tisztelettel nézni. Mert az egyház fenségesen töltötte be és tölti be mai

napig is kulturmisszióját. Lehetetlenség megérteni a történelmet az egyháznak ikulturmissziója, páratlan hűséggel és érzékkel betöltött szerepe nélkül. Az egyház mindig tanított és a tudás bölcsőjét az egyház ringatta.

Az egyháznak nem hivatása az, hogy a fizikát, kémiát, a technikát, az orvostudományt előmozdítsa, — az a hivatása, hogy a lelkek országát terjessze. A művelődés utján már az emberiség levetette a gyermekcipőket, önállósággal törtet előre a tudomány beláthatatlan birodalmában. Azonban bármennyire is naggyá és önállóvá lett a kultúra terjesztésében és művelésében, mindig igazságtalanságot követ el, aki az egyház korszakalkotó, művelő hatását megtagadja és megfeledkezik arról, hogy az egyház a művelődésnek az anyja.

Úgy vagyunk itt, mint azzal, aki gyermekkorát földes, gerendás, tüzhelyes szobában egy nagyon egyszerű édes anya mellett töltötte.

Müveit embernél, bármennyi gondolat is lakozhatik lelkiében, lehetetlenség élettörténetéből kikapcsolni azt a korszakot, amely őt ahhoz az egyszerű anyához, tűzhelyhez fűzi; igy vagyunk az egyházzal is az emberiséggel szemben is. Bármennyire is előrehaladt, modern az ember és felfuvalkodott a tudományban, hűtlenséget, igazságtalanságot követ el, amikor meg akarja szakítani azt a természetes és történeti kapcsolatot, ami a jelent és ennek kultúráját a múlthoz, a történelem leghatalmasabb erkölcsi és szellemi alkotásához: az egyházhoz fűzi.

Tény az, hogy az emberiség csodálatosan fejlődött: tud meglátni, megtalálni, haladni. A természetben az elemeknek, a levegőnek, a tűznek, víznek, földnek a meghódításában az ember csodálatos vívmányokat ért el, azonban a mai kultúra és haladás nélkülözi a lelket. Minél jobban éljük át ezt a korszakot és minél inkább látjuk