Erős Vár, 1931 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1931-10-15 / 1. szám
1931 Október 15. ERŐS VÁR 3 TO THE MAGYAR LUTHERANS IN AMERICA. In this year, in which we celebrate the 100th anniversary of American Lutheran journalism, we greet as the first to start the second century the Erős Vár. The appearance of this paper, which is to serve the best interests of the Lutheran Magyars in America, is to us a matter of great joy and satisfaction. We have for a long time realized the necessity of such a medium, through which information, in which our Magyar brethren are particularly interested, can be broadcast, and which shall form a bond of union for the many scattered groups of your countryman and fellowbelievers. While there is an abudance of Lutheran literature and Sunday . School helps available to congregations using the English or the German language; there is nothing in our Country for the use of Magyar congregations. We welcome this venture for tihe help it may give us in our growing work among the Magyars. We hope it will find its way into every congregation, and also to the many scattered families throughout the land, who surely will appreciate it. May the Erős Vár be set to bring rich fruit, and may its fruit remain. Sincerely • Ernst A. Tappert Divisional Secretary of the Board of American Missions of the United Lutheran Church in America. köszönetnyilvánítás. Szükségesnek és illőnek tartjuk, hogy ezen első számunkban köszönetünket tolmácsoljuk és elismerésünket fejezzük ki Petrovics Milán pittsburghi magyar festőművésznek, aki az Erős Vár címlapját számunkra megtervezte és elkészítette teljesen díjtalanul. A Luther címer, mely mindenkor szimbolikus kifejezője volt az evangélikus vallási felfogásnak, nagyon találóan lett a művész által az egész címlap alapgondolatául választva. Legfőbb óhajunk az, hogy ahhoz a gondolathoz, melyet a művész szimbolikusan kifejezett, mi mindenkoron hűek tudjunk maradni. A szerkesztő. <j=snr------1 i=i n i=ii-------its=*> Nem a lehetőségeknek, hanem az akaratnak a hiánya az, api.i sok keresztyént visszatart attól, hogy másokkal jót cselekedjen. Dr. Luther Márton. A CLEVELANDI ELSŐ EGYHÁZ HUSZONÖTÉVES JUBILEUMA. Az evangélikus alázatosság és szeretet ült örömteli ünnepet szeptember hatodikén Cleveland városában. A Magyar Evangélikus Egyházak Édes Anyja, a clevelandi egyházunk ülte meg fennállásának Huszonötléves Jubileumát. Az ünnepségeket nem a külső pompa, hanem a hit honfoglalóihoz, úttörőihez illő, alázatos belső melegség jellemezte. A kicsiny íatemplomocska oly szerényen húzódott meg a hatalmas iskola és Szeretet Ház mellett, mintha nem lenne semmi érdeme sem abban, hogy azok állanak, hogy az Ő szerető méhéből született meg az AMERIKAI MAGYARSÁGNAK ELSŐ SZERETETINTÉZMÉNYE,' a clevelandi Ág. Hitv. Evangélikus SZERETETHÁZ . Az ünnepi istentisztelet tömött padsorai sem tanúskodnak döjfös büszkeségről, hanem csak a bünbánatnak egyszerű alázatáról, melyet Krisztus, az örök időknek mezítlábas Mestere tanított. Pedig azok a remegő szivek és kérges tenyerek, melyek egy forró imára borultak egybe, mennyi sok dicsőségről tudnának beszélni....! De a gyülekezet szája hallgat, csak a szemek beszélnek . . . csak a szemek, melyeknek ablakaiba kiülnek a hithü, tiszta lelkek. Amilyen a gyülekezet, olyan a pásztor is. A régi is, meg az uj is. A régi, az ‘Öreg Tisztelendő Ur’, el se jött, mert félt a dicsérettől, ami ugyancsak kijárt neki, az uj pedig, a ‘Fiatal Tisztelendő Ur’, szerényen minden dicséretet elődjére hárított . . . Pedig mind a kettő nagyon megérdemli. . . . S igy ültek Cleveland városában ünnepet a pionír magyar evangélikusok. Szép volt. Teli lelki gazdagságokkal. Hozzá fűzni csak anynyit lehet, hogy “mindenki, aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”
